Magyarkanizsa községben kezd ismertté válni a Waldorf-módszerekkel történő oktatás. Bent a városban működik az iskoláskor előtti Waldorf-közösség, Martonoson pedig az iskolakezdeményezés. Már javában zajlik a következő tanévre szóló felvételi folyamat a hagyományostól eltérő, Waldorf-szemléletű közösségekbe. Erről Sárkány Szintiával, a martonosi létesítmény tanítónőjével beszélgettünk.
– Két Waldorf-szellemiségű családi napközi van nálunk: Magyarkanizsán a Tündérkert, Szabadkán pedig a Fészek. 2024 őszétől a Fénysugár Vajdasági Waldorf Iskolakezdeményezés is működik, hat gyermekkel – mesélte Szintia, akitől megtudtuk, hogy Zentáról, Magyarkanizsa és Szabadka környékéről érkeztek eddig az érdeklődő családok.
– A szeptemberben induló elsősök felvételével foglalkozunk most, már csak két hely van, és arra várjuk a jelentkezőket. Jelenleg egy elsős osztály van, hozzájuk csatlakozik ősztől a következő csoport. Szeretettel várjuk azokat a gyerekeket is, akik már kijárták az első osztályt, de megfelelőbb lenne a családnak a Waldorf-pedagógia. Jelenlegi elsőseink közt hárman is így vannak – magyarázta Szintia, aki azt is elmesélte, ő hogyan csöppent bele ebbe az egészbe.
– Tanítói végzettségem van, s amikor megért bennem, hogy tennék a gyermekeim jövőjéért, akkor ismerkedtem meg azokkal, akikkel aktívan dolgozunk annak a környezetnek a megteremtésén, amit értékesnek és biztonságosnak érzünk a gyermekeink számára. Elvégeztem a Waldorf osztálytanítói képzést is – magyarázta a tanító, aki arról is szót ejtett, hogyan hozták létre Martonoson az iskolakezdeményezést.  
– Elkezdtünk antropozófiával foglalkozni, és hasonló értékeket képviselő családokat összekapcsolni, akikkel közösen létrehozhatjuk az iskolát és az óvodákat – a világon ez mindenhol így történik, alulról szerveződve születnek meg, szülői szándéktól vezérelve. Martonoson egy családi házban dolgozunk. Harminc évvel ezelőtt a debreceni iskola is így kezdte, és immár 270 családra nőtték ki magukat. Reméljük, a mi történetünk is hasonlóan alakul. Folyamatosan keressük a nagyobb épületet, amiben állandó helyünket teremtjük meg – tudtuk meg Szintiától.
A módszerekről és az oktatás milyenségéről beszélgetve elhangzott, hogy náluk minden gyermekközpontú.
– Őket figyeljük, és úgy alakítjuk a tanítási tartalmat, hogy az a csoport hasznára váljon. Epochális oktatást alkalmazunk, havonta változik a főoktatás tantárgya. Elsőben formarajz, írás és számolás a fő tevékenységünk. A főoktatás 120 perc, és más tantárgyakat is integrál. A gyermekek szociális figyelme a beszélgetőkörben fejlődik. Szerves része az oktatásnak az ének és a zene. Lírán és furulyán játszunk, énekelünk. Sokat mozgunk: nagymozgást, utánzó mozgásokat, ritmusos mozdulatokat végzünk, miközben verseket mondunk vagy babzsákokat adogatunk. A főoktatást követik a szakórák, ahol a művészeti nevelés a hangsúlyos. Kézimunkázunk, a mi gyerkőceink nemezelnek, szőnek, körmöcskéznek, most kötni tanulnak – magyarázta.
Elmondása szerint abban is eltérnek a hagyományos intézményektől, hogy náluk minden önszerveződő és önkéntes munkával jön létre.
– A szülők, a közösség tagjai, a tanárok aktív alakítói az intézménynek. Konszenzusos döntéshozatallal működik. A csoportot elsőtől nyolcadikig ugyanaz a személy kíséri, így jól megismerheti a gyerekeket, a tanítási tartalom pedig egymásra épül: például már elsőben a cipó kovászolásával előkészíti a hetedikes kémiaórát. Nincs osztályzattal való értékelés, de sok más van: elismerő pillantás, mosoly, pár jó szó. Örülünk a hibáknak, ha nem sikerül valami, hiszen abból tanulunk, azáltal fejlődünk, így nem félnek próbálkozni, kísérletezni. Kérdéskultúra van, a magyarázatok helyett inkább kérdezünk, és hagyjuk a gyermeket rájönni a dolgokra. Szerintünk az ember egyszerre gondolkodó (szellemi), érző (lelki), testi (fizikai) lény – a tanítás során egyformán dolgozunk ezekkel a részekkel. Állandó kapcsolatban vagyunk az évkörrel, figyeljük a természetet. Hangsúlyt kapnak az ünnepek, amelyek mindig különleges alkalmak gyereknek és felnőttnek egyaránt.  Fontos, hogy a gyermek megélhesse a gyermekkorát, szabadon játszhasson, tapasztalás által tanuljon, legyen szeretetteljes, empatikus közegben, ismerje meg önmagát, maradjon meg a kíváncsisága, a tanulás iránti vágya. A legfontosabb, hogy csillogjon a szemük. Az is fontos, hogy itt találnak olyan közösségre, amelynek tagjai tudatosan távol tartják gyermekeiket az okostelefontól. Ezt sokkal könnyebb úgy megtenni, ha a többi családban sincs a gyereknek saját eszköze. Besegít a leendő kézimunkatanár, időszakosan más tanárok is kapcsolódnak a gyerekekkel. A tanári kollégiumunk is bővül, Belgrádban megindult szerb nyelven is a Waldorf osztálytanítói képzés. Vajdaságból hatan képezik most magukat. Hosszú távon hét osztálytanítóra lesz szükség még – emelte ki Szintia, majd így folytatta:
– Önkéntes alapon tesz hozzá mindenki, így működik az intézmény. A költségeinket az egyéni családi hozzájárulásokból fizetjük, de a testvériség jegyében az anyagiak nem tarthatnak vissza egy családot sem attól, hogy a gyermeke ide járjon, ha egyetért az értékrenddel, és megtaláljuk, miben tudja másképp segíteni a közösséget. A gyerekek nagyon szeretnek ide járni. Sajnálják, ha szünet van, alig betegeskednek. Biztonságban érzik magukat, határozott kereteket kapnak, amelyeken belül megélhetik a szabadságukat. Sokat vagyunk a levegőn, ugyanakkor a benti tanítást is élvezik és szeretik. Szándékosan nincs még házi feladat, fontos, hogy szabadon játszhassanak. Arra kérjük a családokat is, hogy a különórákat legalább 9-10 éves korig mellőzzék. Ebben az életkorban a szabad játék fejleszti őket leginkább, mert megélik a kreativitásukat, az ügyességüket vagy épp ügyetlenségüket, ha ugrálnak, fára másznak, és a szociális kompetenciáik is úgy fejlődnek, ha a társakkal játszanak. A konfliktusokat jellemzően maguk rendezik, kezdetben segítséget igényeltek, de mára, ha feljön köztük egy-egy vita, meg tudják beszélni. Az agresszió nincs jelen, emberhez méltón viselkedünk egymással. Azoknak érdemes ide járni, akiknek tetszenek a fent elmondottak, és hasonlóan szeretnék nevelni otthon is a gyermekeiket – mondta Szintia.
Felvetődik a kérdés, hogy ez után hol lehet továbbtanulni, és erre beszélgetőtársunk azt válaszolja, hogy bárhol, ugyanis a Waldorf-pedagógia 13 évfolyamos berendezkedésű, és az utolsó évben az érettségire készülnek.
– A Waldorf statisztikái megnyugtatóak, az érettségit könnyűszerrel veszik a diákok. Az egyetemeken arról ismerik meg a professzorok a Waldorf-diákokat, hogy ők azok, akik állandóan kérdeznek, és lehet velük beszélgetni, mert magabiztosak, és rendkívül jól kommunikálnak – mondta Szintia, majd hangsúlyozta, hogy a gyermekek külföldi diplomát kapnak, amit mindenhol elismernek. Arról is beszélt, hogy mindenkinek magában kell megéreznie, hogy mit súg a szíve, szeretne-e a gyermekének ilyen környezetet biztosítani. Ha igen a válasz, keressék őket, és közösen megtalálják a megoldást.

Bővebben: