Fejsztámer Róbert köszöntője a ’48/49-es megemlékezések alkalmából
Tisztelt Polgártársaim! Tisztelt Községbeliek!
Tisztelet, bátorság, emlékezet – idén e három fogalom köré építettük az önkormányzat emlékműsorát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán. Tőlünk független körülmények, az érvényben lévő előírások és egészségügyi szabályok miatt – és elsősorban polgáraink védelmében – azt a döntést hoztuk, hogy nem tartjuk meg az idei programokat, de megemlékeznünk kötelesség.
Meggyőződésem, hogy társadalmunk, közösségünk, egyszersmind egész életünk legfontosabb, mindent meghatározó szabálya a tisztelet. A kölcsönös tisztelet fontos az emberi kapcsolatokban, fontos a nemzeti értékeink és identitásunk megőrzésében. Tisztelettel tartozunk a bátraknak, kegyelettel pedig a hősöknek, akik a történelmünket alakították és síkra szálltak a hazáért, a szabadságért, a nemzetért. Éppen ezért fontos, hogy minden évben megemlékezzünk róluk.
Ez a megemlékezés és a tetteik kapcsán érzett tisztelet a fontos! És igaz, hogy idén csak az emlékezés koszorúinak elhelyezésével tisztelgünk előttük, de nem a forma a lényeg!
A márciusi ifjak bátrak voltak. Fel merték vállalni a közös célt, ki merték mondani az igazságot és szembefordultak a nemzeti identitást eltipró hatalommal. Az ünnep apropóján felmerül bennünk a kérdés, hogy nekünk, ma élőknek vajon szembe kell-e néznünk olyan, a közösség vagy a nemzet sorsát érintő kihívásokkal, melyek esetén bátornak kell lennünk. Az én válaszom az, hogy igen. Nap, mint nap! Szembenézni az egyén felelősségével, azzal hogy döntéseinknek súlya és következménye van, bátorság nélkül lehetetlen. És ez igaz az embertpróbáló járványok és a választások kapcsán egyaránt! Bátor hozzáállásunkat pedig nem az kell, hogy motiválja, hogy a siker garantált, vagy hogy így könnyebb. Hanem az, hogy ezt tanultuk elődeinktől. A közösségért, a nemzetért való felelős kiállást.
Csak egységes, összetartó közösségek érhetnek célt – s ezt a tényt nemcsak történelmünk, de jelenünk is igazolja. Az igazi erő, a döntéseket sikerre vivő hozzáállás az összefogásban van! Tegyük félre azt, ami elválaszt bennünket, és vegyük elő azt, ami összeköt. Legyen bátorságunk, akaratunk és kitartásunk összefogni egy jobb jövő reményében.
A valódi közösség kiépüléséhez, erejéhez, működéséhez folytonosság kell. Ezt kell felismernie a vajdasági magyarságnak. Ugyanis egyetlen jogunkat, lehetőségünket sem tekinthetjük eleve meglévőnek és mindenkorra biztosítottnak. A Magyar Nemzeti Tanács működése, a kisebbségi jogok megvalósulása, a magyar érdekképviselet a köztársasági parlamentben, a szülőföldön maradás támogatása, a mezőgazdasági és kisvállalkozói szféra fejlődési lehetőségének megteremtése – mindez annak köszönhető, hogy a döntéseket megfontoltan és közösen hozzuk meg. Nem pillanatnyi szeszélytől, egyéni szimpátiától vezérelve. Hiszen csak így maradhatnak az eredmények tartósak.
Meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar kisebbség jövője is a fejlődésről fog szólni. A további fejlődésről. Az elmúlt időszakban hatalmas eredményeket értünk el úgy a közösségünk, mint az egyének, a közösség tagjainak életében. Ezekre az eredményekre pedig valóban büszkék lehetünk!
A jelen kihívásai közepette mi most erőt és iránymutatást tudunk nyerni 1848. március 15-e üzenetéből. Ahogy Széchenyi István is mondta: “Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő.” Ezért fontosak közösségünk számára – és értem itt alatta a nemzeti közösséget, a vajdasági magyar közösséget, de községünk lakosságát is – a történelmi megemlékezések. Ezért feladatunk és kötelességünk a megemlékezés. Mert csak így lehet a miénk a jövő!
Fejsztámer Róbert
magyarkanizsai polgármester
