Bridget McPeake egy ausztráliai lány, pontosabban Adelaide-ból érkezett. Az elmúlt néhány hetet itt töltötte Magyarkanizsán. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a nagymamája magyar származású hölgy, aki már szintén Ausztráliában él. Bridget ezért is látogatott el hozzánk. Ő egy nagyon kedves, utazásra és kalandokra vágyó lány, aki szeretne megismerkedni a világgal és a saját gyökereivel.
* Mesélj magadról, mivel foglalkozol, mivel töltöd szívesen az időd nagy részét?
— Művész vagyok, és e köré is építettem az egész életemet. Ausztráliában születtem, ott is élek és dolgozom. Festek. Valamint művészeti galériákban helyezkedtem el. Emellett kialakult az életemben egy szabadabb tevékenység is, mely egy kicsit lazább munkának számít. Ausztráliai fesztiválokon dolgozom, főleg zenei, művészeti és kulturális eseményeken. Azért is tartok ki e mellett a munka mellett, mert szeretek zenét hallgatni, olvasni, művelődni, és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek újabban érdekelnek és lekötnek.
* Az utazás kimaradt a felsorolásból! De gondolom, az is az első három helyen szerepel… Mi inspirált arra, hogy elkezdj utazni, nemcsak ide „hozzánk”, hanem úgy eleve a nagyvilágba?
— Erre az európai útra a fő motivációm az volt, hogy kapcsolatba lépjek az itt élő rokonaimmal. Mivel a nagymamám magyar, általa volt lehetőségem részt venni egy családi összejövetelen Budapesten. Úgy gondoltam, hogy mivel olyan hosszú az út Ausztráliából Magyarországra, érdemes lenne kihasználnom ezt a lehetőséget. Ez előtt az európai utazás előtt már bejártam néhány más helyet. Az utazás motivációja általánosságban az lenne, hogy más perspektívából lássam a világot, különböző kultúrákat ismerjek meg, és valahogy kiszakadjak a saját buborékomból, melyben Ausztráliában élek.
* Magyarországon és a Balkán-félszigeten kívül milyen helyeken jártál még?
— Korábban voltam Indiában, Tanzániában és Balin. Kelet-Európa több pontján is megfordultam már, például Cipruson. De voltam Európa északi részén is, Hollandiában. Sok helyre eljuthattam, amiért nagyon hálás vagyok, mert minden utazás adott valamit, ami által több lettem. Nagyon különböző kultúrákkal ismerkedtem meg, és ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot szereztem.
* Mi volt a legnagyobb kulturális sokk, melyet eddig tapasztaltál?
— Azt hiszem, amikor Indiába mentem, mert az egy teljesen más kultúra, mint a nyugati és az ausztráliai élet. De még itt, Európában is voltak számomra kulturális sokkok, például a nyelv, mivel kevés utazással is nagy változások érezhetők. Az emberek teljesen más pénznemet használnak, és más a hangulatuk, mert más a kulturális identitásuk is. Azt hiszem, ez volt számomra a legnagyobb sokk Európában, hogy kis távokat tettem meg, de mégis más kultúrákat tapasztaltam.
* Milyen tippeket adnál azoknak, akik utazni szeretnének, de nem tudják, hogyan? Van valami pénzügyi vagy tervezési trükköd, mely meghozhatja a kedvet az utazni vágyóknak?
— Azt mondanám, az első az, hogy izgatottá, érdeklődővé válj. Vedd fontolóra, hova szeretnél eljutni, csak gondolj valamire, ami boldoggá tesz, például egy helyre, melyről úgy érzed, fel szeretnéd fedezni. Vagy ha esetleg van valahol családtagod, akit szeretnél megismerni, vagy szeretnél látni valami különlegeset, ezek mind jó indokok lehetnek. De találj egy olyan motivációt, amely valóban arra sarkall, hogy végigcsináld mindazokat a lépéseket, amelyek az utazáshoz magához vezetnek, mert mindig lesznek akadályok, melyek áthúzhatják a számításaidat. Emlékezni kell arra, hogy miért kezdted el, ez segít a nehéz napokon. Mielőtt elindultam otthonról, szerveztem magamnak néhány önkéntes munkát, hogy ne teljesen vakon kezdjem el, és legyen néhány „ismerősöm”, aki vár.
* Mi tetszik itt nálunk, a Balkán-félszigeten? Hogy érzed magad ausztrálként Magyarkanizsán?
— Nagyon szimpatikus a Balkán-félsziget. Maradt is néhány helyszín, ahova majd vissza szeretnék jönni. Ami nagyon tetszett, azok az ételek, de a kultúra is elég érdekes, az emberek barátságosak és kedvesek voltak hozzám. Horvátországot kiemelném, nagyon szép volt, pihentető heteket tölthettem el ott, egy kicsit olyan volt számomra, mintha visszavonultam volna, és feltöltődtem. Itt, Magyarkanizsában pedig a nyugalom és a csendes utcák, valamint a Tisza varázsolt el. Nagyon jó volt még ilyen hidegebb időben is elmenni a partjára, és üldögélni néhány percet, elgondolkodni valamiről, vagy éppen semmire sem gondolni.
Bővebben: