A hétvégén, azaz június 8-án rendezték meg Horgoson a XII. Nagy Honi Borverseny ünnepélyes díjkiosztóját. Az esemény résztvevői ugyanakkor megkóstolhatták a versenyre beérkezett és minősített 180 bort is. Az italok között volt a horgosi Vass borászat Kékfrankosa is, amely a Magyarkanizsai polgármester bora címet viselheti. 
A bormustrát magát még május elején megtartották a horgosi Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Házban. A Kárpát-medencei borászok mellett Koszovó területéről is küldtek borokat a versenyre. A zsűri 100 pontos rendszerben értékelte a borok minőségét, figyelembe véve azok tisztaságát, zamatát. Miután kiválasztották a legjobb borokat, az azok közé bejutott helyi, Magyarkanizsa községbeli borokból választotta ki a polgármester azt, amelyik a Polgármesteri bor címet viselheti. Idén négy vörös- és egy fehérbor közül választhatott, végül Vass Zoltán bora mellett döntött Fejsztámer Róbert. 
Vass Zoltán horgosi borászt kérdezzük az idei polgármesteri borról. 
- A 2022-es Kékfrankos borra esett a polgármester választása. Azt kell erről a borról tudni, hogy most volt az első alkalom, amikor tudatosan próbáltam úgy bort készíteni, hogy könnyedebb, gyümölcsösebb vörösbor készüljön. Eltekintettem tehát attól, hogy egy testesebb, csersavasabb bor legyen a végeredmény, sokkal inkább arra törekedtem, hogy egy friss, gyümölcsös, talán fogalmazhatok úgy, hogy fehérborosabb ízvilággal rendelkező ital készüljön, és úgy tűnik, hogy ez a próbálkozás nemcsak nekem, hanem a polgármesternek is elnyerte a tetszését. 
- A hétköznapi nyelvre lefordítva mit jelent mindez? Tehát hogyan készült a bor? Leszüreteljük a szőlőt, azután? 
- Alapvetően a vörösbor készítés úgy indul, hogy a szőlőt lebogyózzuk, utána bogyós állapotban történik a bornak az erjedése. Ekkor vannak beavatkozások, nem mindegy, hogy mikor tesszük hozzá a ként, a pektinbontó enzimeket, a faélesztőket. Nem mindegy az sem, hogy milyen hőmérsékleten történik az erjedést, valamint, hogy mikorra tervezzük, hogy az almasavbontás megtörténjen, még törkölyön legyen, vagy pedig már kipréselt állapotban. A következő lépés, amikor mindezekkel megvagyunk, ennek a kierjedt kész cefrének a lepréselése, tehát ellentétben a fehérborral, a vörösbornál akkor préselünk már, amikor kierjedt, és utána jön a bornak az iskolázása, a tisztító kezelések, a kénezés és a fahordóban az érlelés. 
- Honnan származik ez a tudás? Folyamatos volt-e, tehát a család korábban is foglalkozott már borászattal, vagy pedig újra kellett mindezt tanulni? 
- Valójában már a XVIII. és XIX. század fordulóján is az üknagyapám és a dédnagyapáim foglalkoztak szőlőtermeléssel és borkészítéssel. Később ezt a hagyományt a nagyapám is folytatta, valamint édesapám is, aki fiatalon még rendelkezett szőlőterülettel. Aztán vidékünkről a szőlő, azt nem mondhatjuk, hogy kiveszett, de a kiveszés szélére került, amikor az almatermelés került fókuszba, és az egyéb gyümölcsök. A szőlőterületek nagyobb része felszámolásra került, így az én felmenőim, tehát édesapám is felhagyott a szőlőtermeléssel, és csak valamikor a 90-es években telepített újra néhány darabot. Én ekkor voltam a kamasz éveimben, tehát attól kezdve édesapámmal együtt tanultuk újból meg, hogy hogyan is termeljünk szőlőt és hogyan is készítsünk belőle bort. 
- Érdemes-e a régi fajtákat telepíteni, vagy pedig már vannak újak, amelyek jobban megfelelnek a horgosi klimatikus- és talajviszonyoknak? 
- Erre nagyon nehéz választ adni, mert a valóság az, hogy igazából sokkal inkább egyfajta hobbi ez a számomra. Sajnos viszonylag kicsi a borra a kereslet ahhoz, hogy ebből több család meg tudjon élni. Ez inkább pici jövedelemkiegészítés, és emiatt nehéz is erre a kérdésre adekvát választ adni. Divatok jönnek-mennek, én magam elég sok autochton, tehát őshonos szőlőfajtával foglalkozom, hogy őszinte legyek, így hobbi szinten a többfajta szőlőből a borkészítés kivitelezhető, ha azonban főállású borászként, a gazdaságosságot figyelembe véve próbálnám így csinálni, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ma ez megérné. 
- Sokat beszélünk a klímaváltozásról. Ez mit jelent a borászok szempontjából? Ugye forróak a nyarak, ugyanakkor szárazak is. 
- Egyre forróbbak és egyre szárazabbak a nyári hónapok, egyre többször azzal kell küszködnünk, hogy kiégnek a savak a nyári nagy melegben. Egy egészen más klíma köszöntött ránk, mint amilyen 100-150 évvel ezelőtt volt, amikor ezen a vidéken megindult a szőlőtermelés és borkészítés. Alkalmazkodni kell az új viszonyokhoz. Azok a fajták sokszor, amikről leírták a régebbi könyvek, hogy nagyon jól bírják az itteni klimatikus viszonyokat, már nem úgy teremnek, mint régen. A könyvekben az egykori mondatok ma már nem feltétlenül állják meg minden esetben a helyüket. Kísérletezni kell, vannak szőlőfajták, amik még most is nagyon szépen tudják hozni a formájukat, de nem lehet egyértelműen megmondani, hogy csak a régi fajták a jók, vagy inkább csak az újabbak. Mindenképp arra kell törekedni, hogy olyan szőlőfajták legyenek a szortimentben, amelyek magas savtartalommal rendelkeznek, ezen a vidéken ugyanis akkor tudunk csak savat is a borban megőrizni, hogyha ezt szem előtt tartjuk. 
- Régen a borászokat különféle szakmák szolgálták ki. Vannak-e még ilyenek, tehát lehet-e hordókat kapni, illetve mindazt, ami a borkészítéshez szükséges? 
- Mindez egyfajta iparrá fejlődött, és mivel a mi vidékünk már nem számít igazán komoly borvidéknek, inkább csak a hagyományainkban és inkább a történelmünkben szerepel már csak a bor, így vidékünkön a régi nagy borkultúra eltűnésével együtt eltűntek azok a kádármesterek is, akik ehhez értettek. Ma már, hogyha hordót akarunk, akkor nagy, professzionális borászatoktól tudunk vásárolni, vagy van még néhány kádár Magyarországon is és Szerbiában is. Ők már sokkal professzionálisabb szinten űzik ezt a szakmát, mint ahogyan 100-150 évvel ezelőtt a kisiparosok tették, de vannak még lehetőségek arra, hogy hordóhoz jussunk. 
- Azt mondta, hogy csak hobbi szinten érdemes egyelőre a borászattal foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy nem tervez további szőlőterületeket telepíteni? 
- Mint mondtam, nehéz ma egy családnak a megélhetését erre alapozni, tehát inkább csak hobbi szinten foglalkozunk a legtöbben a borászattal a mi környékünkön, vagy idősebb emberek, akik jövedelemkiegészítés céljából borászkodnak. Horgoson egyetlenegy személy van, aki professzionálisan foglalkozik a borászattal. Próbáltuk propagálni már tizenegynéhány éve, mióta a borrendünk megalakult, a borfogyasztást, népszerűsíteni a borkultúrát, mégis azt kell látnunk, hogy évről évre egyre kevesebb bort tudunk eladni. A szőlőt viszont el lehet adni, hisz nagyon sokan, akik szeretik a bort szőlőt vásárolnak, s maguk készítenek bort belőle saját részre, néhány száz vagy egy-két ezer liter borról van szó ilyen esetekben. Szőlőtermeléssel emiatt továbbra is úgy gondolom, hogy érdekes dolog lehet, még az előbb említett klímaváltozás miatt is. A mi vidékünkön található száraz homokon a szőlő még mindig, hogyha megfelelő fajtát választunk, meg tud élni. Mindig tudunk róla termést levenni, nagyon sok más termény pedig már sajnos nem tud itt gazdaságosan teremni. 
- A polgármester ízlését tehát a Kékfrankos nyerte el, és az ön saját kedvenc bora micsoda? 
- Én az utóbbi időben sokkal inkább fehérboros lettem, tehát nagyon szeretem a száraz furmintokat, a reduktívan elkészített száraz furmintot, valamint a muskotályos borokat, de kizárólag száraz formában. 

Bővebben: