|
A lélekharang azokért szólt szombaton, október 31-én Adorjánon, akiket a partizánok a Tiszába lőttek 1944-ben. A katolikus temetőben lévő emlékműnél gyűltek össze a tiszteletadók, akik előtt felolvasták az áldozatok neveit. Magyarkanizsa községben minden évben elsőként Adorjánon emlékeznek meg az 1944-es partizán megtorlások ártatlan áldozatairól, akik összesen 57-en haltak meg ártatlanul. Egyetlen bűnük az volt, hogy magyarok voltak. A kegyetlen halál áldozataira itt még hozzátartozók is emlékeznek, ezért talán ebben a községbeli faluban él még legélénkebben a szörnyű tragédia emléke. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke idézte fel a tragikus eseményeket, és tartott beszédet, melyből kiemeljük:
- Az adorjáni vérengzéssel kapcsolatban a hatalom egyes szervei már viszonylag hamar kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy súlyos törvénytelenség történt. Többször elmondtam már itt is, hogy a vérengzések elkövetői közül többeket elítéltek. Emellett előkerült egy fontos jelentés, amelyet a zentai Járásbíróság 1945. november 12-én küldött a Vajdasági Legfelsőbb Népbíróság Elnökségének Újvidékre. Ebben többek között a következő üzenet szerepel: „A városi Népbizottság szóbeli tájékoztatója szerint a magyarkanizsai (Adorján falu) cselekmény elkövetőit – ahol 56 személyt mindenféle bírósági bizonyítási eljárás nélkül likvidáltak – elítélték és kivégezték, és ezért a néphatalmi szerveknek az a véleménye, hogy ezekben az esetekben egyáltalán nem lenne igazságos a vagyonelkobzásról szóló törvény előírásait alkalmazni, és az ártatlanul meggyilkolt személyek megmaradt családtagjaitól elvenni a puszta életfenntartás egyedüli forrását”
Mielőtt ezt az intézkedést túlzottan magasztalni kezdenénk, ne feledjük: Az adorjániak törvénytelen likvidálásának tényét nem hozták nyilvánosságra. Ez volt a hatalom részéről a legembertelenebb és legkegyetlenebb. Elvárta a kollektív felejtést és megtiltotta a hozzátartozóknak, hogy áldozataikra nyilvánosan emlékezzenek. Sőt, generációk nőttek fel azzal a kötelezően ráerőltetett tudattal, hogy felmenőink fasiszták, háborús bűnösök. Pedig a partizánhatalom már 1945-ben tudta, hogy mi történt.
Majdnem 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődhessen a téma tudományos feltárása. Mára az 1944-es események részei lettek az emlékezetkultúrának. Ma már itt lehetünk és emlékezhetünk szeretteinkre.
Szecsei Jakab és az 50 Tisza-parton lelőtt helyi magyar mellett még hat adorjánit likvidáltak. Őket később vittek el vagy rendeltek be kihallgatásra Magyarkanizsára, ahol nyomuk veszett. Ez a kis falu 57 embert veszített a partizánterror során.
Szeretek az adorjáni megemlékezésre jönni. Jólesik látni, hogy Önök azok, akik a legkitartóbbak a szeretteik emlékének ápolásában. Itt a legcsaládiasabb a megemlékezés. Itt vannak a gyerekek is, virággal. Így talán az utókor is tovább viszi ennek a szörnyű eseménynek az emlékét és nem engedi feledni azt, ami szeretteinkkel történt a második világháborút követően – mondta többek között dr. Forró Lajos.
A megemlékezés az ártatlan áldozatok tiszteletére emelt emlékmű koszorúzásával ért véget.
Bővebben:
Ma már emlékezhetünk
Akikért nem szólt a harang – Adorjáni megemlékezés az 1944-es ártatlan áldozatokra
|