
A martonosi temető csendjében november 1-én, vasárnap felhangzott a szó, amikor az ártatlanul megkínzott, majd kivégzett magyarokra emlékeztek. Az 1944-es történések ideje alatt olyan emberek kerültek a halál markába, akik semmit nem vétettek. Sokukat megkínozták, embertelen módon sanyargatták, míg ki nem lehelték lelküket, de rendes temetést és nyugvóhelyet azóta sem kaptak. Egy emlékmű jelzi, illetve kopjafák, hogy mi történt egykor, de a végső tisztességet mai napig nem tudták megadni a hozzátartozók ártatlan halottjainknak. A martonosi áldozatok nagy részét a Tiszába lőtték, vagy a magyarkanizsai városháza pincéjében kínozták meg őket. Holló Ferenc négyéves volt, amikor az édesapját meggyilkolták. Könnyeivel küszködve mondta, hogy emlékezünk kell, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő. Dr. Forró Lajos harminc éve kutatja a témát, és mint mondta, ez az a helyszín, ahová nem csak a Délvidék Kutató Központ alelnökeként, a téma ismerőjeként érkezik, hanem személyes érintettsége okán is. Nyolcvankét éve a nagyapját ölték meg, de a likvidálás előtt kegyetlen módon megkínozták, megszurkálták rohamkéssel, a szemét kiütötték, mert nem volt hajlandó sírni és könyörögni, megtagadni a magyarságát, miközben verték. Dr. Forró Lajos Martonos is beszédet tartott, mint ahogy azt tenni szokta Adorjánon és Magyarkanizsán is. Több áldozat hozzátartozójának beszámolóját jegyezte fel, és ezekre emlékeztetett vasárnap is. Hangsúlyozta azt is, hogy azok a gyilkosok, akik a kegyetlenségeket művelték, ma a temetőben vannak eltemetve. És feltette a kérdést: Milyen világ az, ahol a gazembereknek van fejfája, az áldozatok meg dögtemetőkben, buszpályaudvarok alatt, sintérgödrökben, vagy mint Martonoson, a töltés mellett jeltelen sírban nyugszanak? Kifordított, embertelen világnak nevezte, és kérdésünkre azt is elmondta, mi hozhatna némi megnyugvást az áldozatok hozzátartozóinak:
- Voltak lépések, történtek rehabilitációk, itt lehetünk, emlékezhetünk. Ez már egy előrelépés, de még egy nagy adósság van, amitől nem értem, hogy miért óckodnak a politikai pártok. Nekünk fontos lenne. Ez pedig az, hogy ahol tudjuk, hol hol nyugszanak az áldozatok, meg kell adni nekik a végtisztességet, hisz nekik is a temetőben a helyük! A családok számára ez hozna némi megnyugvást.
Bővebben:
A csendes temetők tudnak legtöbbet beszélni
Kegyeletadás az 1944-es áldozatok emlékhelyénél
Akikért nem szólt a harang – Martonosi megemlékezés az 1944-es ártatlan áldozatokra
|