Kardok, páncélok, középkori játékok és egy különleges szabadtéri szentmise idézte meg az Árpád-kor világát szombaton Horgoson. Az Árpád-kori örökségünk című családi délután résztvevői nemcsak a település egyik legrégebbi történelmi emlékét ismerhették meg közelebbről, hanem azt is megtapasztalhatták, milyen lehetett az élet évszázadokkal ezelőtt a Templomdomb környékén. A nap egyik legkülönlegesebb pillanata az volt, amikor a tatárjárás idején lerombolt középkori templom rekonstruált alapjai között szentmisét mutattak be. 
A mai Horgos határában, az Ibolyás-erdő közelében több mint nyolcszáz évvel ezelőtt egy néhány száz lelket számláló középkori település állhatott. Lakói egyszerű házakban éltek, állatokat tartottak, földet műveltek és halásztak, mindennapjaik egyik központi helyszíne pedig a templom lehetett. Ennek alapjai ma is őrzik annak a településnek az emlékét, amelyről alig maradtak fenn írásos források. 
Az egykori templom maradványait csak a 20. században fedezték fel. Nagy Tímea, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa, aki maga is részt vett a későbbi régészeti feltárásokban, elmondta, hogy a romokra 1964 márciusában, földmunkák közben bukkantak rá. Az első, rögtönzött régészeti ásatás mindössze tíz napig tartott. Ekkor feltárták a templom maradványait, és tizenöt sírt is találtak a területen. 
A lelőhelyet 1970-ben műemlékké nyilvánították, később pedig újabb kutatások kezdődtek. Az 1995 és 1997 között végzett ásatások során a templom déli oldalán további 28 sír került elő. A feltárt leletek alapján a szakemberek arra következtettek, hogy a templom a 11–12. század fordulóján vagy a 12. század elején épülhetett, és az 1241-es tatárjárás idején pusztulhatott el. 
Arról nincs biztos adat, hogy a pusztítás után újjáépítették-e. Az alapkövek azonban megmaradtak, ezeket később régészek és muzeológusok közreműködésével tették ismét láthatóvá. A szent hely emlékére keresztet és kopjafákat is állítottak. 
A kutatások egy különösen érdekes leletet is felszínre hoztak. A templom területén egy középkorú nő sírját tárták fel, amelyet a 15. századra kelteztek. A sírban ezüstláncos fejdíszt találtak, ezért a régészek feltételezik, hogy az elhunyt előkelő származású lehetett. 
Nagy Tímea szerint az egykori településnek mintegy kétszáz-háromszáz lakosa lehetett. A középkori emberek a maihoz képest jóval egyszerűbb körülmények között éltek. Ruháikat természetes anyagokból készítették, állatokat tartottak, halásztak és gyűjtögettek. 
Szombaton ebből a világból nemcsak történeteket hallhattak a Templomdombra érkezők. A középkor tárgyai, viseletei és fegyverei is megelevenedtek előttük. 
Horváth Andor, a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület tábornagya elmondta, hogy a bemutatóra a látványos lovagi fegyverek mellett egyszerűbb paraszti eszközöket és fegyvereket, baltákat, cséphadarókat, kardokat, sisakokat, védőkesztyűket, mellvérteket és láncingeket is elhoztak. 
A kisebb használati tárgyakból egyfajta szabadtéri múzeumpedagógiai bemutatót rendeztek be. Dobókockák, palásttűk, fésűk, különböző rögzítőeszközök és korabeli világítóeszközök kerültek a gyerekek elé, akiknek azt kellett kitalálniuk, miből készülhettek, és mire használhatták őket. A gyerekek érdeklődését azonban érthetően a kardok és a páncélok kötötték le leginkább. Sokan felpróbálták a sisakokat és a nehéz láncingeket is. A hagyományőrzők viseletei azt is bemutatták, miként öltözhettek a különböző társadalmi rétegek tagjai. A nemesi öltözékek mellett egyszerű paraszti ruhákat is láthattak az érdeklődők. 
A Templomdomb azonban ezen a napon nemcsak történelmi bemutatóhely volt. A szervezők szándéka szerint a múlt megismerése egyben a helyi közösség erősítését is szolgálta. 
Verebélyi Árpád horgosi plébános elmondta, hogy Horgosra kerülése után maga is meglepetéssel fedezte fel, milyen jelentős Árpád-kori emléket őriz a település. Beszélgetései során ugyanakkor azt tapasztalta, hogy sok helybeli sem ismeri igazán a romtemplomot és annak történetét. Ebből született meg egy családi, közösségi nap gondolata. 
A kezdeményezéshez számos helyi intézmény és közösség csatlakozott. A szervezésben a művelődési ház mellett a tűzoltók, pedagógusok és önkéntesek is részt vettek. A plébános szerint különösen a fiatalok számára fontos, hogy ne csupán megismerjék a múltat, hanem erőt és lendületet is merítsenek belőle. 
A romtemplom történetében maga is ezt az üzenetet látja. Egy közösség felépítette a templomát, majd pusztulások és nehézségek következtek, az emberek mégis újra és újra építkezni kezdtek. Ez szerinte arra is emlékeztet, hogy a történelem nehéz időszakai nem feltétlenül jelentenek végpontot, hanem az újrakezdés lehetőségét is magukban hordozzák. 
Különös jelentőséget adott a napnak a romtemplom alapjai között bemutatott szentmise, amely jelképesen azt a középkori közösséget is felidézte, amely évszázadokkal ezelőtt ugyanezen a helyen gyűlhetett össze. 
Az Árpád-kori örökségünk – A horgosi Templomdomb története – Együtt játszik a család! című rendezvény nem csupán egy régészeti lelőhely történetét mutatta be szombaton. Néhány órára ismét közösségi térré vált az a hely, ahol évszázadokkal ezelőtt Horgos környékének egy másik közössége élte mindennapjait. A szervezők abban bíznak, hogy a Templomdomb és története a jövőben egyre több helybeli számára válik ismertté, és továbbadott örökségként marad meg a következő nemzedékeknek is. 
Bővebben: