Jelentős jubileumot ünnepel idén a magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola azonos nevű épülete, amelyben 125 éve jelentős és minőségi munka folyik. Az évfordulóról csütörtök délután egy különleges, mindent átfogó alkalmi műsorral emlékeztek meg az iskola tanárai és diákjai. Az ünnepségen tiszteletét tette Jerasz Anikó oktatási államtitkár, Ótott Róbert, tartományi kormányalelnök, Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkár, Varjú Potrebity Tatjana, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának oktatással megbízott tagja, Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa község polgármestere és Bagány Ágnes, Magyarkanizsa községi tanácsának oktatási és ifjúságpolitikáért felelős tagja. 
Az egybegyűlteket Szepesi Zoltán iskolaigazgató köszöntötte, aki arra mutatott rá, hogy néha meg kell állni és vissza kell tekinteni: 
– Egy iskola működése elég monoton, minden nap ugyanúgy néz ki. Úgy gondoltuk, ha ez a ciklus zavartalanul működött, akkor ez egy alkalom lehet arra, hogy kicsit megálljuk és emlékezzünk. Ez a nap is erről szól, illetve rámutat arra is, hogy nem szabad megfeledkeznünk arról, milyen hagyományokkal, épületörökséggel, gyerekekkel és pedagógusokkal, és egyáltalán, milyen iskolával rendelkezünk – emelte ki az igazgató, aki ünnepi köszöntőjében arra is kitért, hogy együtt próbálják megélni azt az izgalmat, amit egykoron az itt tanulók is átéreztek. 
Visszatekintett a múltra is, arra, hogy egykoron bentlakásos leánynevelő intézmény volt, majd elemi és polgári iskolaként működött, de a nehéz időkben katonai kórházként is szolgálta a lakosságot. Szepesi Zoltán beszédében úgy fogalmazott, hogy voltak nehezebb évek, sok minden változott, de minden esetben újra megszólalt az iskolacsengő. Véleménye szerint az itt tanuló diákok és az itt dolgozó tanárok és emberek nélkül ez egyszerűen csak egy épület lenne, de velük egy közösség él itt nap mint nap. Egy könyv címét idézve úgy fogalmazott, hogy az iskola az emberség vára, ahol nem a falak jelentik az erőt, hanem azok az emberek, akik napi szinten kinyitják a kaput. 
Az eseményen beszédet mondott még Jerasz Anikó is, aki felidézte szakmai pályafutásának kezdetét, amelyet az iskola falain belül kezdett. Úgy véli, a 125 év nem csupán egy szám, hanem nemzedékek, emberi sorsok, megszerzett tudás, életre szóló barátságok, sikerek és emlékek sorakoznak mögötte. Hangsúlyozta, ezek a falak őrzik az első iskolai napok izgalmát, a pedagógusok biztató szavait és mindazok emlékét, akik innen indultak el, majd tudásukkal gazdagították közösségünket. 
– Mindig különleges érzés visszatérni ide. Itt tapasztaltam meg először, milyen kihívásokkal jár a pedagógusi hivatás, milyen sokat jelent egy gyermek számára az odafigyelés, a biztatás és az, ha érzi, számítanak rá és hisznek benne – idézte fel a régi emlékeit Jerasz Anikó, aki oktatási államtitkárként hisz abban, hogy egy intézmény támogatása egy befektetés is egy közösség jövőjébe. 
Az iskola ma már műemlékként díszíti Magyarkanizsa központját, a benne élő hagyomány pedig besugározza az egész települést, vélekedett Fejsztámer Róbert, aki a sajtó munkatársainak arról is beszélt, hogy ha ide belép valaki, akkor egy teljesen más életérzés fogja el, mint egy újonnan épített iskolaépületben. Bízik abban, hogy az ide járó diákok is érzik ezt, a tanárok pedig hosszú évtizedekre visszamenőleg erősítik a hírnevét ennek az épületnek, hiszen nagyon értékes generációk kerülnek ki a kezeik alól. 
Az ünnepség az udvaron kezdődött, ahol az alsósok összeállítását láthatták az egybegyűltek, majd az iskola folyosóján az intézmény énekkara és a 25 évvel ezelőtt, az épület 100 éves fennállásának jubileuma kapcsán alakult Cantilena kamarakórus közös produkciója fogadta az ünneplőket, a díszteremben pedig a felsősök alkalmi műsorát tekinthették meg. 
Bővebben: