Rekkenő, embert próbáló hőségben rendezték meg Martonoson a 24. Nemzetközi Halászléfőző Versenyt, melyen összesen 85 hazai, magyarországi és felvidéki csapat ragadott fakanalat. 

Már a kora délelőtti órákban benépesült a helyi közösség épülete mögött lévő park. A csapatok többsége a pontyot filézte, mások a bogrács alá gyújtottak, de olyanok is akadtak, akik a jó halászléhez elengedhetetlen fűszerek előkészítésével foglalatoskodtak. A horgosi Szabó Bertold és a Pontyosan – így jó! nevet viselő csapata tagjai Martonoson először tették próbára kulináris képességeiket, de ennek ellenére a győzelmet tűzték ki célul. 

– Hamarosan szegedi, pikáns ponty fő majd a bográcsban. Bajai halászlét is tudok készíteni, az elmúlt öt évben több versenyen azt főztem, de itt, a Tisza mellett nem próbálkoznék vele, mert az emberek nem ismerik. Jobbnak láttam visszatérni a szegedi halászléhez, melyhez csak öt dolog kell: hal, víz, paprika, só és hatalmas szív, mert ezzel kell főzni, és akkor biztos finom lesz. A főzéshez 2 óra áll rendelkezésünkre, ez nem túl sok idő, de megoldjuk. Otthon, karácsonykor, tovább elbíbelődök vele, mert szeretem hosszabb ideig főzni a halat. Tíz éve készülök horgászni, de még nem jutottam ki a vízpartra. Én inkább főzni szeretek, a hal a specialitásom – mondta Bertold, miközben a pontyot filézte. 
Martonos egyik testvértelepüléséről, Algyőről népes csapat érkezett a versenyre. 

– A bográcsba filézett halat és pontyszeleteket is teszünk, emellett tárcsán is sütünk. Passzírozott alaplével indulunk, majd hagymát, fűszereket és erős paprikát adunk hozzá. Paradicsomot mi nem teszünk bele, nálunk ez nem szokás, habár itt a legtöbb csapat paradicsommal főzi a halászlét. Ma batyus halászlevet készítükn. A batyu – vagy más néven haltáska – nem más, mint a halászlébe belefőzött töltött tészta. Először alaplevet főzünk, azt passzírozzuk, majd a halszeletek után belefőzzük a haltáskákat is. Utóbbiakhoz megpirítjuk az apróra darabolt ikrát hagymával, pirospaprikával és fűszerekkel, ezt felhalmozzuk a gyúrt tésztadarabokra, és becsomagoljuk. Egyszer már készítettünk ilyet Martonoson, és második helyezést értünk el vele. Tisza menti településként fontosnak tartjuk, hogy minden hasonló eseményen részt vegyünk. A martonosiakkal kölcsönösen látogatjuk egymás rendezvényeit. Szeretjük ezeket a főzőversenyeket, hiszen mókázunk, főzőcskézünk, közben megbeszéljük a világ dolgait. Algyőn alacsony a Tisza vízállása, de nálunk még mindig jobb a helyzet, mint az ország északi részén, ahol már nagy a baj. A tiszai hal nagyon finom, csak egyre kevesebb van belőle. A folyóba halakat kell telepíteni, mivel a Tisza nem árad ki, így a halak sem tudnak szaporodni az ártérben. A szomszédaim halászok voltak, és emlékszem, hogy otthon heti rendszerességgel került hal az asztalra. Ez a hús rendkívül egészséges, ezért minél többet fogyasszunk belőle – mondta az algyői csapat tagja, Terhes Tamás. 

A bográcsok között a hőségtől szédelegve futottam össze Horvát Gergellyel, Martonos Helyi Közössége Tanácsának elnökével, aki elégedetten tekintett körül a parkban, hiszen ekkor már mind a 85 csapat bográcsában főtt az ízletes étel. 

– Nagyon örülök, hogy a környékbelieken és a Vajdaság távolabbi részeiről érkezetteken kívül Magyarországról is ilyen nagy számban eljöttek főzni. A csapatoknak 2,5 kg konyhakész pontyról gondoskodtunk, mely nem a Tiszából, hanem a Kapitány-réti halastóból származott. Az esemény célja immár huszonnégy éve a közösségépítés és a baráti kapcsolatok ápolása, hiszen itt a Tiszán innen és túlról érkezők találkoznak, együtt töltve el egy kellemes napot – mondta a tanácselnök. 

A délután folyamán művelődési műsort tekinthettek meg a jelenlévők, majd Subecz Tamás és Fenyvesi Petronella szórakoztatta a résztvevőket. A rendezvény keretében képkiállítást és süteményversenyt is tartottak. A Magyarkanizsa Önkormányzata által támogatott eseményt a Ponty Sporthorgász-egyesület szervezte a helyi közösség segítségével. 

Bővebben: