Tizenharmadik alkalommal tartották meg szombaton a Juhászok és mezőgazdasági termelők találkozóját Ilonafalván. A rendezvények sokaságában a kis létszámú, de kellemes eseményeket családias hangulatúként szokták emlegetni, ám itt a családias hangulat nem azt jelentette, hogy kevesen, de jól érezték magukat, hanem azt, hogy sokan érezték magukat otthon ezen a napon a parányi Magyarkanizsa községbeli településen. Hellyel és étellel-itallal kínáltak mindenkit egy-egy jó szó kíséretében, akik a futballpályára érkeztek, ahol a főzőverseny, a kultúrműsor és a szórakoztató programok zajlottak. Kell-e enél több, hogy az ember otthon érezze magát, jó emberek társaságában?  
Ahogy körbenéztünk, a terület minden szegletében vidám csapatok rotyogtatták a birkapaprikást, melynek illata messze szállt, a nyárson forgó bárányokról nem is beszélve, melyek még azoknak is ínycsiklandóak voltak, akik nem rajonganak ezért az ételért. Szeretni kell a birkahúst, mint ahogy szeretni kell a főzést, de itt aztán mindenki jóllakott, akár szerette, akár nem – itt megszerette az ínyencséget. Előkerült a túrós pogácsa, a sajt, a köménymagos kifli, a mákos rudacskák, és az is, amit oly ritkán eszünk már, pedig elődeink előszeretettel fogyasztották – a vajalja! És bizony az is igaz, hogy a házi vajaljának nincs párja, mint ahogy az ilonfalvi bográcsos birkapaprikásnak és sült báránynak se! 
Hetven csapat nevezett be a versenybe, és igyekeztek tudásuk legjavát adni. Érkeztek a környékből, de távolabbi falvakból, illetve Magyarországról és Romániából is. Mindannyan hagyományos módon, mindenféle úri huncutság vagy különleges fűszer nélkül, jó alapanyagból finomat főztek. Elmaradhatatlan volt a szaftos krumpli, ami majdnem olyan jó volt, mint maga a hús, illetve a káposzta is, ami több bográcsban ott virított. 
Ősz Szabó Imre, a zsűri elnöke elmondta, hogy a paprikások és pörköltek mellett sültek is készültek  versenyen. És azt is fontosnak tartják, hogy mindenki saját táj jellege szerint készítse el az ételt. Arra is külön ügyeltek a versenyzők, hogy a sátraik díszesek legyenek, ami megint csak plusz pontot jelentett. 
Sok-sok éven át a fő szervező Balázs Tibor volt, aki átadta a stafétát már másoknak, de nélküle el sem kezdődhetett a verseny, és ügyelt arra, hogy mindenki otthon érezze magát és minden has is megteljen.  
– Sáringer Renáta és Goran Bošnjak a fő szervezők, a Kanizsa Község Kapitány-réti Juhászainak Egyesületéből. A csapatok Magyarországról, Romániából, Bánátból, Szeremségből érkeztek – mesélte Balázs Tibor, akitől azt is megtudtuk, hogy a kecsketenyésztés már szinte teljesen megszűnt a településen, viszont a juhtenyésztés növekvő tendenciát mutat, főleg azok körében, akik családi hagyományként tekintenek a juhtenyésztésre. 
– A mi településünk is kevesebb lakossal dicsekedhet, mint egykor, viszont nagyon örülnek ennek az egy rendezvénynek, ami itt zajlik, és szinte falunapként tekintünk rá. Többen vannak itt most, mint amennyien a faluban laknak, és ez nekünk nagy öröm, mindenkit tárt karokkal fogadunk – mondta Tibor, és ezt tanúsíthatjuk. 
Kálmán Magdolna, a falu egyik, ha nem a legnagyobb juhtenyésztőjének felesége például, mint egy gondoskodó anyuka, úgy hozta elénk a finomabbnál finomabb falatokat! A férje, József pedig messze földön híres paprikást főz, és ő süti a környék legjobb bárányát is, saját alapanyagból, a jó ilonafalvi járáson legelő juhokból! 
A művelődési műsorban láthattunk néptáncot, hallhattunk népdalt, később lángosevő versenyt és zsákban ugrálást is figyelemmel követhettünk, de a jurtába is be lehetett kukkantani, illetve az íjászkodást is ki lehetett próbálni. Két zenekar is húzta a talpalávalót! A kirakodóvásárban pedig a kézműves termékektől a cukorkán át az emléktárgyakig lehetett válogatni, hogy mivel térünk haza, de hogy élménnyel, az biztos volt! 
Fejsztámer Róbert, magyarkanizsai polgármester is jelen volt, ő nyitotta meg ünnepélyesen az eseményt és biztosította a résztvevőket affelől, hogy továbbra is, ahogy az első mandátumától elkezdte, minden település legalább egy rendezvényét az önkormányzat is segíti a költségvetésből, Ilonafalván pedig ez a Juhászok és mezőgazdasági termelők találkozója, mely rendezvény a hagyományápolás mellett a közösségépítésre is remek alkalmat teremt!  
A versenyben a legjobb szakácsnak a zsűri döntése alapján Novák Slavojub bizonyult. Második helyezést ért el Berta Tibor, harmadik pedig Túrú István és csapata lett. A sültek kategóriájában Nagypál Nándorék győzedelmeskedtek, míg a Legszebb sátor díját a Nyilas csapat vihette haza.  
A közösségépítés remek példája az ilonafalvi találkozó, ahol otthon érezhette magát minden résztvevő, akárhonnan is érkezett, a jó emberek egymásra találtak, jó helyen! 

Bővebben: