| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.05.13.
Tűzoltóképzés határok nélkül

A Magyarkanizsai Községi Tűzoltó Szövetség 9 egyesületet foglal magában. A város tizenegy, jelenleg futó, határon átnyúló IPA-pályázata közül a legjelentősebb a tűzoltókkal kapcsolatos. A szövetség nagy figyelmet fordít a község tűzoltó-egyesületeinek fejlesztésére, hiszen tűz vagy más elemi csapás esetén ezek az egyesületek az elsők, melyek beavatkoznak a polgárok életének és vagyontárgyainak megóvása érdekében.
Magyarkanizsa és Mórahalom ...

   2025.05.13.
Vissza a természetbe!

Védett madarakat engedtek szabadon a magyarkanizsai Járás területén a szakemberek. Egerészölyv, tengelic és fekete gólya került vissza a természetbe.
Az akció a Palicsi Állatkert, a Tartományi Természetvédelmi Intézet és a Palics-Ludas Közvállat együttműködésében valósult meg. Az egerészölyv februárban került az állatkert vadmentő központjába. A fekete gólya pedig még fiatal korában, 2022-ben került be az intézménybe. A szakemberek most döntöttek ...

   2025.05.13.
Kiemelt helyen áll a magyarkanizsai sportéletben a Kanizsa Úszóklub

Nemcsak szerbiai, de nemzetközi versenyeken is eredményesen szerepelnek, miközben nagy figyelmet fordítanak az utánpótlás-nevelésre is. Vasárnapi edzésükön kerestük fel őket.
A 2011-ben alapított Kanizsa Úszóklub az évek során meghatározó szereplőjévé vált a helyi sportéletnek. Ma már mintegy száz úszó fordul meg az edzéseiken, ahol három különböző csoportban zajlik a felkészülés, a kezdőktől egészen a tapasztalt versenyzőkig. A klubban pedig számos ...

   2025.05.13.
Iskolanapot tartott és névadójára emlékezett a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola

Iskolanapot ünnepelt pénteken a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola. Egyúttal arra is emlékeztek, hogy a tanintézmény 10 évvel ezelőtt vette fel Kárász Karolina nevét.  
Kárász Karolina 1810-ben született. Édesanyja báró, majd gróf Wenckheim Henrietta (1786–1847), édesapja horgosi és szentpéteri Kárász III. Miklós (1781–1840), a Magyar Királyi Bíróság és a Hétszemélyes Tábla bírája. Édesapja kastélyt építtetett Szeghalmon, ...

   2025.05.12.
Tóthfalu ünnepelt

Tóthfaluban május 10-én, szombaton egésznapos programmal, ünnepi szentmisével, kirakodó vásárral, rózsafesztivállal, főzőversennyel és még számos érdekes, kicsik és nagyok számára egyaránt vonzó esemény keretében emlékeztek meg a Munkás Szent József templom felszentelésének 100. évfordulójáról.
Reggel nyolctól már gyülekezetek a VIII. Bogrács és pálinka fesztivál részvevői a Helyi Közösség parkjában. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság ...

 
Keresés
 

   2025.04.28.
Látogatható az Almási Gábor-emlékkiállítás

A Dobó Tihamér Képtárban április 24-én nyitották meg az Almási Gábor-emlékkiállítást a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény szervezésében. Egy vándorkiállítás ez, amely Almási Gábor szobrászművész halálának 30. évfordulója alkalmából jött létre, és amelyhez a Szabadkai Városi Múzeum gyűjtötte össze a művész hagyatékát. Ez alkalommal a pannók mellett szobrok és azok a rajzok is szerepelnek a kiállításon, amelyeket tavaly Bata Johanna adományozott a szabadkai múzeumnak.
A magyarkanizsai megnyitót alkalmi műsorral fűszerezték, irodalmi összeállítással mutatkozott be a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény színjátszó szakosztálya és Füzesi Gergő zongorista, a Magyarkanizsai Alapfokú Zeneiskola diákja. A kiállítást Ninkov K. Olga, a Szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze nyitotta meg, aki ismertette Almási Gábor művészetét, és végigvezette a közönséget a tárlaton. Akit érdekelt, annak minden szoborról és pannóról mesélt valamit.
Az emlékkiállítás május 16-ig látogatható a Dobó Tihamér Képtárban. A művészről szóló pannókiállítás létrejöttét a Magyar Nemzeti Tanács támogatta.
Almási Gábor szobrászművész völgyesi, oromi és ustorkai kötődése
Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma kapcsán került Almási Gábor szobrászművész 2023-ban újfent a figyelem középpontjába, ugyanis a művész sok Petőfi-szobrot hagyott az utókorra. Ezek közül két mellszobor ma is megtalálható Oromon: a nagyobb a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, a kisebb a helyi közösség irodájában. Hogy mikor kerültek ide, már nem tudni pontosan, talán az 1970-es években.
Almási Gábor kötődése térségünkhöz azonban sokkal régebbi.  
Tót származású és nemesi gyökerű nagyapja, Almási Gáspár (1852–?), aki élete végéig törte a magyar nyelvet, a XIX. század második felében, szerszámait magával hozva a Felvidékről, bognárként érkezett a vidékre. Horgosi lakhelyéről 1878-ban Martonoson megnősült, ugyanis a Martonoshoz tartozó ustorkai tanyavilágból vette feleségül Nagy Imre lányát, Nagy Annát (1857–?). Egy ideig kovácsmester sógorával, Nagy Lajossal (1855–1944) dolgozott együtt Ustorkán. Így lett belőle ustorkai (martonosi) lakos. Egy újabb megálló beiktatása után családjával Völgyesen telepedett le. Legidősebb gyermeke György 1880-ban, még Ustorkán született, akit Martonoson anyakönyveztek, a következő kettő Ludason, de a többi hat már Völgyesen látta meg a napvilágot, és feltehetően Csantavéren anyakönyvezték mind a hatot. A gyermekek születési éveit követően a család 1884 és 1890 között érkezett Völgyesre. A családfő itt is folytatta mesterségét, felesége pedig a sublót tetejéről kezdte árulni a tanyavilágban is nélkülözhetetlen portékákat: a gyufát, a sót, a mécsest, a lámpabelet stb. 1894-ben, amikor megteremtődtek rá a feltételek, az asszony, Nagy Anna nevére hivatalosan is szatócsboltot nyitottak, és mellette kocsma is nyílt az épületben. Ezek vezetéséből a századforduló környékén már György fiuk is kivette részét.  
Almási Gábor szobrászművész Almási György fia volt.
Az Almásiak, a családfő származási helye után, a Tót ragadványnevet kapták, és hosszú időn át meghatározó személyiségei lettek a falunak. Egykori tulajdonuk pedig ma Völgyes művelődési háza.
Almási Gábor életének, egyebek mellett, térségünkhöz kötődő szakaszairól az 1981-ben, 70. születésnapjára megjelent Szobortalan égaljról jöttem című önéletrajzi írásában olvashatunk. (Életjel kiadó, 1981)
Írásának bevezető részében a többi között ezt olvashatjuk:
„Az ember a hajlamait, képességeit részben örökli, részben megszerzi. Anyám határtalanul szerette a szépet, apámat úgy ismerték, mint szorgalmas, törekvő embert. Az öregapám bognármester volt. Munkáiról sok dicserő szót hallottam. A nagybátyám, akinek a tanítványa is lettem, tehetséggel tervezte, faragta a bútordíszeket, ő volt az »aranykezű ember«: így emlegették. A vagyongyűjtéshez egy sem értett, hát ezt is örököltem, nem csak a munka szeretetét.”
Gyerekkorának állomásai  
Almási Gábor 1911-ben Tóthfaluban, Almási György második házasságában látta meg a napvilágot. Édesapja az idő tájt ott volt kereskedő. Édesanyja a budapesti születésű Nagy Anna lett. Almási Gábort Magyarkanizsán anyakönyvezték. Élete első évét töltötte Tóthfaluban.
Erről így ír a Szobortalan égaljról jöttem című önéletírásában:
„Tóthfalu a század első éveiben csupán néhány házból állt. Élt itt egy gazdag földbirtokos, Tóth József; épített itt egy templomot, a környék lakossága pedig az ő birtokán dolgozott. Ezen a tájon nem volt szatócsüzlet; a nép kocsin járt vásárolni Kanizsára, Zentára vagy Csantavérre. Így a kocsikázásokkal sok munkanap eltelt, ami nem fizetődött ki a földbirtokosnak.”

Bővebben:




Látogatható az Almási Gábor-emlékkiállítás

Egy portrészobrász élete

Almási Gábor szobrászművész vendégkiállítása Magyarkanizsán