A kert, mint szimbólum az irodalomban sok helyütt feltűnik, emlegetjük a paradicsomi vonatkozásban, sőt még a lélek is szóba kerül. Voltaire a Candide-ot azzal zárja némi cinizmussal, hogy „műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben”. A lelkünk, a kertünk művelése éppoly fontos, mint a kertben töltött idő. Dulity Éva magyarkanizsai kertjében pedig az látszik, hogy a ráfordított idő megtérült. Ahogy az első napsugarak megörvendeztetik a növényeket, a kertje lassan pompázni kezd. A virágokat a tél folyamán is gondozni kell, és azok meghálálják a törődést, ezt jól tudja Éva, akivel a minap a kertjéről beszélgettünk.
Éva hivatása szerint egészségügyi nővér, ugyanakkor szenvedélyes hobbikertész.
– Három éve költöztünk össze új otthonunkba, és egy hattagú mozaikcsalád formációt alkotunk, kiegészítve két macskával és egy kutyával. A kert kialakítása két évvel ezelőtt kezdődött, ami nagyon rövid időnek számít kertészeti szempontból. Engem a kertépítési szenvedély harmincévesen talált meg, és nem tudom, hogy szó szerint arra ébredtem-e, vagy napközben hasított belém a felismerés, hogy alkossak a kertben valami kellemeset, valami izgalmasat, valami látványosat – árulta el a hobbikertész, aki a kezdetekről is szót ejtett. – Közel tizenhárom év tapasztalatából mondom, legnehezebb belefogni, elkezdeni alkotni, egyedül, bátortalanul. Lexikális tudás és gyakorlati tapasztalat hiányában, mert sok a kérdés és a bizonytalankodás – tudtuk meg az őszinte szavakból, majd Éva azok számára is tartogatott mondanivalót, akik az út elején tartanak:
– Az internetes kertészeti oldalam mottója: Ha alkotó életet akarunk élni, meg kell szabadulnunk a félelemtől, hogy hibázhatunk. A próbálkozás tapasztalatszerzéshez fog vezetni, és nem mellesleg a sok új barátság az információ birtoklásához, mert mindig van, aki segít rajtunk egy jó szóval vagy baráti tanáccsal – emelte ki Éva, majd vázolta:
– A kert, legyen az hátsó udvar, házhoz vezető zöldövezet vagy akárcsak egy balkon, azt a célt szolgálja, hogy kellemes környezetet biztosítson az ott élő embereknek. Emellett számomra kiemelt fontosságú a biodiverzitás elve is, hogy a monokultúrás növénytársítások mellett egész évben változatos életteret, búvóhelyet, táplálékforrást nyújtsunk a kertben élő számos állatfajnak. Amikor februárban elkezd nőni a napfényes órák száma, megjelennek az első méhek, szenderek, lepkék. Örömmel látogatják a téli bangiták virágait, krókuszokat, hunyorokat – magyarázta Éva.
– A kertemet több virágágyásra osztottam fel, amelyeket egyszerre választanak el és kötnek össze a saját kezűleg lerakott, bontott téglákból megalkotott utak, amelyek a találkozásnál kiszélesednek, és koncentrikus körök formájában kötődnek össze. Növényválasztás szempontjából az volt az elgondolásom, hogy a hangulata legyen kicsit természetes, réties, prérikert stílusú, illetve mediterrán. Szeretem az ágyásokat kisebb egységekre bontani, ezáltal több kisebb növényi csoportosulást létrehozni, hasonló igényű növényekkel. Figyelek arra, hogy az év minden szakaszában legyen virágzó növény, bokor vagy valami attraktív levéldísznövény. A kert 500 négyzetméter alatti alapterületű, idén áprilisban lesz csupán kétéves. Ennek ellenére, amikor beindul a vegetációs időszak, a kert már átváltozik egy olyan színpaddá, ahol két-három hetente folyamatosan változik a látvány és a hangulat – mesélte Éva úgy, hogy azt lelki szemeink előtt is láttuk.
– Híve vagyok a buja kerteknek, a kanyargós utacskáknak, és azt az elvet vallom, hogy a kert hangulatát lágyan harmonizálják az autentikus díszek és díszítőelemek. A március a metszések időszaka, ilyenkor a lágy szárú évelők és díszfüvek elszáradt részeit szoktam eltávolítani. A jó és önfenntartó kert titka a megfontolt és gondos növényválasztásban rejlik. Ha a kertész ügyes, nemcsak arra figyel, hogy észben tartsa a virágzási időt, hanem arra is, hogy az ágyásban minden növény más-más szerepet tölt be. Mondok is egy példát: először zajlik a boglárka virágzása a metélőhagymával egyetemben, utánuk a kínai haranglábak, a veronikák és a gyömbérgyökerek kerülnek reflektorfénybe. A fűszer-, a gyógy- és a konyhakerti növények is jól beleillenek az összképbe, így az oregánó, a kakukkfű és a mángold mindig frissen kerülhet a szakács kezébe. Két év leforgása alatt sok növényt ültettem a kertbe, úgy gondolom, hogy 200-féle növényt sikerült eddig betelepítenem – mondta Éva, akitől azt is megtudtuk, hogy mi az, ami még áhított vágya:
– Nincs kedvenc növényem, de amikor valamelyik éppen virágzik, akkor az az aktuális favorit. A kert sohasem tekinthető befejezett alkotásnak, mindig van lehetőség újragondolni, átszervezni a növénytársításokat. Nemrég hozzájutottam egy bakancslistás növényemhez, név szerint a téli virágzású klemátiszhoz, ami felkúszva a körtefára, reményeim szerint, virágaival karácsonykor különlegessé fogja tenni az ünnepet. Nagyon hálás vagyok a környékbeli kertbarátoknak, hiszen megannyi szenvedélyes virágszerető emberrel ismerkedtem meg. A kertészkedés nemcsak pozitívan hat a testre és a lélekre, hanem ezen keresztül igazi közösséget is teremt – mondta Dulity Éva, akinek kertjéből már most megannyi csoda kerül ki, mindannyiunk örömére.

Bővebben: