| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.08.20.
Megkezdődött a szüret Horgos határában

Ahol a gyümölcs elég nedvességhez jutott, ott minőségi szőlőt tudnak a termelők betakarítani. A cukortartalom magas, a savasságát igyekeznek a gazdák megőrizni, így várhatóan az idei borok is igen ízletesek lesznek. 
Már kora hajnal óta szedik a szőlőt Horgos határában. Bíró Nándor szőlészetében ugyanis már beérett a gyümölcs szinte mindegyik fajtája. Bizonyos szőlőket még augusztusban be kell takarítani, ugyanis, ha túlérik, a hőség kiégeti ...

   2025.08.20.
A tóthfalusi tájház Magyarkanizsára költözött

A hétvégén, a Szent István-napi ünnepségsorozat részeként, a tóthfalusi tájház Magyarkanizsára költözött. A Dobó Tihamér Képtár falai között most olyan tárgyak láthatók, amelyek korábban Tóthfaluban meséltek a múltról. 
Az érdeklődők megtekinthetik a paraszti világ mindennapjait idéző használati eszközöket, bútorokat, berendezéseket, dísztárgyakat, valamint korabeli ruházati cikkeket. A kiállítás célja, hogy közelebb hozza a látogatókhoz ...

   2025.08.18.
A hagyományaink éltető ereje

Másodszor ad otthont a népi kézműves tábornak Tóthfalu, ahol mintha a múlt találkozna a jövővel, hisz egyik szegletben muzsikálnak, a másikban kosarat fonnak, a harmadikban a népi viseletekről van szó. A túloldalon népzene szól, míg távolabb meg épp a kis focisták rúgják a bőrt. A népi kézműves tábor szerdától vasárnapig tart, így épp a munka kellős közepébe csöppentünk bele csütörtökön, amikor meglátogattuk a tábor résztvevőit. A Hagyományok Háza ...

   2025.08.18.
Nagycsaládok Magyarkanizsán

Szombaton, augusztus 16-án tartották az V. Szent István-napi magyarságismereti vetélkedőt és II. Ifjúsági napot a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének és a magyarkanizsai Kuckó Nagycsaládosok Egyesületének szervezésében.  
A délelőtt folyamán zajlott le a magyarságismereti vetélkedő, melyben háromtagú csapatok mutatták be tudásukat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc témakörében.  
A csapatokat a Vajdasági ...

   2025.08.15.
Táncra hívták a nyarat a mazsorettek Horgoson

Horgoson idén először szervezték meg a nyári mazsorett tábort, amelyet a Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület mazsorettcsoportja szervezett. 
A négy nap során 15 résztvevő ismerkedhetett meg a tánc világával, voltak kezdők és olyanok is, akik már tapasztalt táncosok. A gyerekek a mazsoretten kívül más táncstílusokat is kipróbálhattak, miközben játékos, kreatív foglalkozásokon vettek részt. 
A tánctábort Szabadkán már több alkalommal ...

 
Keresés
| Vallás |
 

   2025.03.11.
Böjte atya Horgoson

Vajdaságba látogatott Böjte atya ferences-rendi szerzetes, hogy a hívekkel tartott találkozóin a többi közt a reményről beszéljen a nagyszámú közönségének. Csütörtökön Horgoson várták, az előadás iránt nagy volt az érdeklődés, sokan érkeztek a környező településekről is, megtelt a művelődési ház nagyterme, még az előcsarnokban is többen figyelték az előadást kivetítőn.
Böjte atya a sajtó munkatársaival is találkozott, s rövid interjút kértünk tőle portálunk számára.
- Milyen üzenettel érkezett a Vajdaságba?
- Ferenc pápa az elmúlt években az emberek lelki állapotát vizsgálva megállapította, hogy a reményből kevés van bennük. Van ruha, cipő, ház, autó, sok minden, Istennek legyen hála, de mintha a mai emberből hiányozna a remény, és ezért olyan nehéz nekiállni tanulni, vagy családot alapítani, gyereket vállalni, vállalkozásba kezdeni, mert ezek megkezdéséhez mind-mind bőséges remény szükséges. Ezért hirdette meg Ferenc pápa a Remény évét. Az idei nagyböjtnek szintén a reményről kell, hogy szóljon, és azt gondolom, hogy ez egy isteni erény, ugye így tanítja az egyház is, és mint minden erényt, ezt is fejleszteni lehet. Az izmainkat is használjuk, fekvőtámasz csinálunk, meg mindent, hogy izmosabbak, erősebbek, feszesebbek legyünk, és ugyanígy a reményt is tudatosan kell, hogy erősítsük vagy fejlesszük magunkban, és akkor biztos, hogy sokkal-sokkal eredményesebb lesz az életünk. Emellett azért is jöttem, hogy egy pár viccet, akár székely viccet is elmondjak a kedves horgosiaknak, meg hogy lelkesítsük egymást, hogy igen, nem a világ végére készülünk, hanem Isten drága országát kell, hogy építsük itt a Kárpát-medencében, még akkor is, hogy néhány határt közénk húztak.
- Korábban is járt már a Délvidéken, találkozott az emberekkel, elbeszélgetett velük, milyeneknek lát bennünket? Teli vagyunk reménnyel, vagy éppen csüggedtek vagyunk? Milyen változásokat észlel rajtunk?
- Én azt gondolom, Isten selejtet nem teremt. Mindenütt azt látom, hogy Isten remekműve minden egyes ember. Szoktam mondogatni, hogy csúf vénasszonyt, rossz gyereket még nem láttam, de így is gondolom. Meg azt gondolom, hogy rossz nép nincsen. És nagyon-nagyon fontos lenne, hogy az egymás közti kapcsolat ne gyengüljön meg, tehát családon belül a férj a feleség mellől ne sodródjon el, a barátok egymás mellől, vagy az osztálytársak, munkatársak kapcsolata erős maradjon. Felteszem a kérdést, hogy ez a kapcsolat miért ne lehetne erős a helyben élő más nemzetiségek felé is? Tehát, hogy találkozzunk, hogy együtt, közösen tegyük tündérkertté a szülővárosunkat, szülőföldünket. Én azt gondolom, hogy óriási utat tettünk már meg. Én hiszem azt, hogy a kétezer év nem telt el hiába. Ha kérdezik, hogy hol van az a nagy szeretet, amit Krisztus meghirdetett, azt mondom, hogy van például közoktatás, közvilágítás, közbiztonság, közúthálózat, ezek mind a szeretet parancsából nőttek ki. Összefogtunk és megvalósítottuk! És ezek nagy dolgok! Persze, hogy még hosszú az út. Nemrég volt Európában egy választás, 500 millió ember egymásnak feszült. Volt itt nevezgetés, kiabálás, de nem folyt vér! Megvolt a választás, felálltak a bizottságok, nem mindenkinek tetszik az eredmény, de ez így szokott lenni, viszont nem dübörögtek Európa utcáin harckocsik... Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de ha az ember elmegy Szíriába, Irakba, egy olyan helyre, ahol háború van, akkor látszik, hogy óriási dolog, hogy nálunk béke van. Vajdaságban erről talán nem is kell mesélni, mert Önök annak idején megélték a délszláv háborút. Tény, hogy nem értük el még a mennyek országát, de ha az ember elmegy Kongóba, vagy valamelyik másik afrikai országba, ahol egyszerűen nincs betegbiztosítás vagy közoktatás... Tehát esetleg öt testvér közül esetleg egy gyerek jár csak iskolába. Nálunk, Európában ezek óriási dolgok, hogy szabadon jöhetek, meg van szervezve az út, nem kell magamnál tartanom fegyvert, hogy védekezzek, tehát egy óriási dolog az, hogy Európában többé-kevésbé béke van.
- Egy-egy ilyen külhoni látogatás után, amikor hazatér, akkor mit visz magával lélekben?
- Csodálom Árpád vezért, hogy hogyan mert ekkorában gondolkozni, hogy az itt élő népeknek, voltak itt szlávok, avarok, frankok, talán mi székelyek is valahol itt voltunk, s azt mondta, fiúk, gyertek, fogjunk össze, tegyük tündérkertté ezt a gyönyörű vidéket! Biztos volt akkor is, aki elő-előkapott egy kardot, vagy elkezdett hőbörögni, de mondta neki, tedd el, fiam, nyugodj meg, elég nagy ez a Kárpát-medence! Van itt hely bőven, hogyha nagy háború lesz, együtt védjük meg, és hogyha béke van, együtt építsük itt az országot. És ez a gyönyörű árpádi álom valahogy Trianonkor szétfoszlott. Valahogy akkor úgy éreztük, hogy külön-külön jobb lesz. Számomra Trianon egy nagy válóper. A gyerekek sose szokták megünnepelni a válópert, hanem azt látom, hogy úgy tudnak örvendeni, ha apu anyuval kibékült, és nagyon boldogok tudnak lenni. Azért kell imádkozzunk, hogy az itt élő népek valamilyen módon béküljenek össze, és értsék meg azt, hogy együtt erősebbek, többek, gazdagabbak vagyunk.


Bővebben:




Böjte atya Horgoson: Együtt erősebbek, többek, gazdagabbak vagyunk!

A reményt éltetni kell

A remény, az összetartozás és a lelki erő jelentőségéről beszélt Böjte Csaba Horgoson