Almási Gábor egykori szobrászművész Tóthfaluban született, így mi sem volt természetesebb, mint hogy a munkásságából készített kiállítás szabadkai megnyitóját megelőzi egy tóthfalui. A Vajdasági Magyar Képművészet Napján, november 13-án, csütörtökön Tóthfaluba, szülőfalujába tért vissza a szobrász, az alkotásai által. A vándorkiállításon Almási Gábor szobrairól készült fotók láthatóak, majd pénteken Oromon, ahol gyermekkorát töltötte, szintén megtekinthetőek ezek az alkotások, illetve ott már szobrokat is láthat az érdeklődő a falunap keretében.
Tóthfaluban a diákotthon közösségi termében gyűltek össze az érdeklődők, akiket Utasi Jenő, helybeli plébános köszöntött, majd Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja is szólt az egybegyűltekhez. Hugyik Richárd kiemelte, hogy a kis közösségek értékei is épp oly fontosak és megtartó erővel bírnak, mint a nagyobbak, ezért ők is ugyanakkora figyelmet és támogatást érdemelnek. Külön hangsúlyozta azt is, hogy az Orom-Völgyes-Tóthfalu határa nagyon kedves a szívének, nyugalommal tölti el. A szülőföld jelentőségét, a Szabadkai Városi Múzeum hathatós munkáját és a Tóthfaluban Utasi Jenő atya által létrehozott csodát is kiemelte beszédében.
Almási Gábor munkásságát pedig Dr. Ninkov Kovačev Olga, a Szabadkai Városi Múzeum megbízott igazgatója, művészettörténész taglalta a hallgatóságnak, amely átfogó képet kaphatott az 1911-ben született szobrász életéről és alkotásairól. Lapunknak adott külön nyilatkozatában arra is kitért, hogy ez a kiállítás Szabadkán május 30-ig tekinthető meg a múzeumban, és mivel nagyon keveset tudunk a szobrászról, a kiállítás megtekintésével bővülhetnek az ismereteink, hiszen egy keresztmetszetet láthatunk a művész életéről.
– Almási Gábor az egyik első akadémiai végzettségű szobrászművészünk. A második világháború után fejezte be Belgrádban az akadémiát. A két világháború között pedig, mint műbútorfaragó dolgozott a zentai Weiner Leó gyárban, és a szabadkai Sípos és Fiai Gyárban. Az egyik termék abból a gyárból nálunk, a Szabadkai Múzeumban található, ez pedig a Lifka Sándor szekreter. Ezt Almási Gábor tervezte és faragta. Akkor kezdett el képzőművészettel is foglalkozni. Ez a fajta művészeti hozzáállás, az a fajta szabadság, ami a két világháború közötti művészetben már megvolt, megszűnt a szocializmus elején. Tehát a nagyon erős agitprop kultúra idején, amikor diktálták, hogy hogyan szabad alkotni egy művésznek, szocialista, realista stílusban alkotott, majd a 60-as években, amikor a vajdasági képzőművészet is felszabadul ez alól a dogma alól, akkor ő is elkezd kísérletezni, és különféle absztraháló figurákat is alkot. Az ő szobrászatában mindig megmaradt a realitás és az ember. Emberközpontú szobrász volt, gyönyörű női figurákat ábrázolt, spirál alakban fordította el a női testet. Ezek is különleges alkotások, de igazából amiben ő nagyon jó volt, az a portré. Kiváló portrészobrász volt, párját ritkítja, tehát a mai napig talán nincs még egy olyan jó portrészobrász, mint amilyen Almási Gábor volt. Nagyon szerette az irodalmat, nagyon sok íróról készített arcképet, nemcsak kortársakról, hanem a régiekről is. Petőfi Sándor mellképet készített, Szarvas Gábor mellképét ő készítette el, ami az adai köztéren látható, ugyanakkor Kosztolányi Dezső és Csáth Géza szobrot is alkotott, ami Szabadkán látható köztéren, valamint a kortársairól is mintázott. Ezenkívül a gyönyörű kis terrakotta figurái is nagyon kedvesek. Ezt már idősebb korában készítette, ami visszatekintés a gyermekkorára. Ezekben lehet érezni az itteni táj embereit, tehát a magvető, a zsákfoltozó, a kapás asszony is megjelenik, amelyek a vándorkiállításon, illetve a múzeumban a Húsvét Lajos - Almási Gábor kiállításon is megtekinthetőek – tudtuk meg Dr. Ninkov Kovačev Olgától.
Kolovics Svetlana fényképész adott életet a szobroknak megvilágításaival, ő fotózta azokat, melyek megtekinthetőek a falvakban, Lálity Csaba grafikusművész pedig formatervezte a kiállítást, melyet a Magyar Nemzeti Tanács pártfogolt.
Bővebben: