Pénteken folytatódott a 72. Kanizsai Írótábor. A második nap délelőttjén Jovánovity Patyerek Réka, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium magyartanára és Szerda Balázs történész, történelem- és latintanár, zenész a község általános iskoláiban tartott rendhagyó irodalmi-zenei órát Radnóti Miklós művészetéről és életéről.
Eközben a József Attila Könyvtárban 10 órakor kezdődött az írótábor irodalmi tanácskozása Harlequin mosolya címmel. A tanácskozást Verebes Ernő és Antalovics Péter vezette.
Verebes Ernő, az írótábor szervezőbizottságának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és örömét fejezte ki, amiért az idei vezérfonál megmozgatta az írók és költők fantáziáját, és a korábbi évekhez képest sok írás érkezett be. A témaválasztásról elmondta, nem véletlenül jutottak el Harlequin mosolyáig: egyfajta feloldást kerestek, annak a sokféle, gyakran nehéz élethelyzetnek és közérzetnek a feloldását, amelyeken az utóbbi három évben az írótábor közössége is átment. Mint mondta, ezt a jelenséget próbálták meg a fonákjáról megközelíteni az egyetemes bölcs bolond figurájának segítségével, illetve arra voltak kíváncsiak, hogy mit tud ez a karakter és mosolya hozzátenni ahhoz a helyzethez, amelyben most vagyunk, hogy tud erre felülről rámutatni:
– Amikor már nem marad más, mint hogy felülről nézzünk rá önmagunkra, akkor jön ez a megesett mosoly és a remény. Ez tulajdonképpen menekülés abban az üldözésben, amelyben a saját közérzeti világunkat üldözzük. Erre fűződik fel Harlequin figurája egyfajta mentsvárként – fejtette ki Verebes Ernő.
A tanácskozáson Bagdal Zoltán, Léphaft Pál, Domonkos László, Tari István, Vicei Károly, Gyetvai Balázs, Kovács Jolánka, Jódal Rózsa, Smit Edit, Balázs Attila, Bordás Győző, Vasagyi Mária, az idei írótábor díszvendége, Oláh Tamás, Horváth Júlia Borbála, Csík Mónika, Sándor Zoltán, L. Móger Tímea, Tölgyesi Tibor, Beszédes István és Antalovics Péter olvasta föl az írótáborban való részvételük feltételeként írt rövid vagy esetenként kissé hosszabb szöveget, melyek változatos megközelítésben, számos különböző műfajban íródtak, sőt egy ponton még az István, a király rockoperából jól ismert Gyászba öltözött csillagom dallamai is fölcsendültek.
Az eredetileg ravasz, csibész szolgát megtestesítő Harlequin karaktere színes ruházatáról ismert, viselkedése bohókás, fürge és mozgékony, táncoló, akrobatikus mozdulatokkal kíséri játékát, a bohóc archetípusaként tekinthetünk rá. Az írók mindnyájan sajátságosan értelmezték az archetípust, szövegeikben megjelent a bohóc, a bolond, sőt a narancssárga hátú katicabogár és a csillagos égbolt alatti „űrlekin” is. Antalovics Péter szavai szerint a szövegekből kétféle értelmezés tűnt ki: a pojáca és a bölcs bohóc. Verebes Ernő a szövegekről szólva kiemelte, hogy a jelenlévők igencsak tarka palettát hallhattak, hiszen mindenki másképp közelítette meg Harlequint és mosolyát.
A szövegek felolvasását követő beszélgetés során fölmerült az elsőként megrendezett Kanizsai Írótábor pontos évszámának bizonytalansága, illetve ennek kapcsán az a törekvés is, hogy az írótábor történetét egy kötetben foglalják össze, elsősorban tekintettel arra, hogy a közös emlékezet a közösség számára egyedülálló jelentőséggel bír.
A beszélgetés végén Verebes Ernő és Antalovics Péter reményét fejezte ki, hogy jövőre egységesítésére, kerekítésére kerül sor az utóbbi években megszakadt eszmeiségnek, amely meglátásuk szerint az idén újra szárba szökkent.
Olvasmányok nem csak őszre
Itt az ősz, amikor az esték már hosszabbak és hűvösebbek. Mi sem jobb ilyenkor, mint egy forró tea mellett olvasgatni. Az írótáborban ezúttal is izgalmas új olvasmányokra irányították a figyelmünket, amelyeket természetesen nemcsak ősszel, hanem egész évben olvashatunk. A beszélgetésnek ezúttal is az Art Café adott otthont, ahol a kiadóink új kiadványait mutatták be.
Dévavári Beszédes Valériának rögtön három Életjel-kötet is volt a tarsolyában, könyvbemutatóját pedig Minden Szabadkáról, ami szóra érdemes. Egy város – három könyv címmel tartotta meg. Az egyik Magyar László: Szabadka és szűkebb környéke történeti helyneveinek adattára című kiadvány volt. A kiadó felelős szerkesztőjének elmondása szerint ez a könyv érdekes lehet azoknak, akik szeretnék megismerni az igazi Szabadkát.
A következő kötet Pekár Tibor Lányi Ernőről szóló kiadványa volt, amely Lányi halálának 100. évfordulója és Pekár Tibor 80. születésnapja alkalmából jelent meg. Pekár Tibor nemrég vette át Szabadka rangos elismerését, a Pro Urbe díjat.
– A zenélés és a tanítás mellett az idejét, a pályájának jelentős részét arra is fordította, hogy Szabadka zenei életét behatóan kutassa. Abszolút megérdemelten kapta meg a Pro Urbe díjat. Az Életjel még tartozik neki a szabadkai opera-énekesnők életét kutató kötettel, mellyel a zenéről szóló kiadványai valóban szép ívet írnak le – hallottuk Dévavári Beszédes Valériától.
A harmadik kötet Károly Adrienn: A művészet terei Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Milkó Izidor és Munk Artúr prózájában című könyve volt. Tulajdonképpen Károly Adrienn doktori disszertációjáról és annak bővített változatáról van szó.
– Amikor Csáth Gézáról és Kosztolányiról van szó, már csak legyintünk, hogy mit lehet még elmondani, hiszen annyi kiváló, tartalmas és a témát kimerítő tanulmány jelent már meg róluk. Ekkor megjelenik egy ígéretes fiatal szerző, aki vállalkozik az írói tevékenységük újszerű megközelítésére. Munk Artúr a szegények orvosaként a legismertebb, és szinte meg is feledkezünk írói jelentőségéről, ezért kell foglalkozni vele. Milkó Izidort sem szabad elfeledni, mint ahogyan azt sem – és e könyv kapcsán ez különösen fontos –, hogy Kosztolányinak ihletként szolgált – fejtette ki Dévavári Beszédes Valéria.
A rendezvény folytatásában Virág Gábor, a Forum igazgatója Balázs Attilával beszélgetett a szerző új, A déli végekről című kötetéről, amely valójában regényes irodalomtörténet. Ahogyan hallhattuk, a könyv némiképp botrányos körülmények közt jelent meg, de az ok érinti a kiadvány témáját is, hiszen az elszármazás kérdését is felveti, illetve azt, hogy ki számít vajdasági magyar írónak, hiszen akik elmentek innen, azok témái is nagyon gyakran vajdaságiak. Balázs Attila kötete a mi irodalmunk történetét mondja el anekdotákban, a kulcsfigurája pedig Bori Imre.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet részéről Beszédes István mutatta be Balogh István Mesebor című drámakötetét. A kiadvány azt a kérdést vetette fel egyebek között, hogy hol a drámairodalom helye a szépirodalomban, hiszen gyakran megtűrt mostohatestvérnek tűnik.
A Sziveri János Művészeti Színpad kiadványai kapcsán Kovács Jolánka felelős szerkesztő és Lennert Móger Tímea rencenzens Sisakos Fanni Méhcsöppek című verseskötetét taglalta. Sisakos Fanni valódi neve Tóth Annamária, és publikált a lapunk mellékleteiben, valamint a Sikoly irodalmi folyóiratban is jelentek meg versei, a költészet terén pedig sokszínűségről és egyediségéről tett tanúbizonyságot. Krízishelyzetekről ír és fogalmaz, de úgy, hogy a helyzet jobbá tételére törekszik a szavakkal. Emberileg is sokat tanulhatunk tőle – emelte ki Kovács Jolánka és Lennert Móger Tímea.
A Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztálya a Do you speak magyar? című falukutató projektumhoz kötődő sorozatkötetének délvidéki részét mutatta be, a Csöppek a homokon című kötetet, amely Kispiacra és Ustorkára fókuszál. A kiadvány szerkesztőivel, Horváth Júlia Borbálával és Domonkos Lászlóval mgr. Hajnal Jenő, a kötet olvasószerkesztője beszélgetett. A kötet szépirodalmi szociográfiai műfajban készült, riportokat és interjúkat tartalmaz délvidéki és magyarországi jeles szerzőink tollából. Témái egyebek közt a lakosság életmódja, a történelmi betelepítés, az elszármazás-visszatérés, a tanyavilág, a tájház, a magyar nyelv állapota Szerbiában, demográfiai kérdések, a megélhetés, a tanyamentés, a Nyugat vonzereje. A projektum a kisebbségben élő magyar kortárs szerzők benyomásait, meglátásait kutatja:
– Illyés Gyula nyomán megpróbáltuk megfújni azt a bizonyos ötágú sípot – mondta Horváth Júlia Borbála.
Radnóti 80’
Az írótáborban a zentai Pro Urbe díjas Mécsvirág együttes a 80 éve elhunyt Radnóti Miklós költeményeiből készült verses-zenés összeállítását is láthatta és hallhatta a közönség. A zenekar tagjai Verebes Krnács Erika előadóművész, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin verséneklők. Már a zenekar megalakulásakor különleges kapcsolatba kerültek Radnóti Miklóssal, nevüket is a költő A mécsvirág kinyílik című verse adta. Mint megtudtuk, az együttes első összeállítása is Radnóti Miklós életét dolgozta fel, azóta is elkötelezetten képviselik a költő munkásságának továbbadását.
– A Mécsvirág együttes tizenkilenc évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a fényt, az életet és a reményt közvetítse a közönségnek. Különösen fontosnak tartjuk, hogy ne csak az idősebb generációkat szólítsuk meg, hanem a fiatalokat is, ezért rendszeresen ellátogatunk általános és középiskolákba, hogy közelebb hozzuk Radnóti Miklós életművét és verseit a fiatalokhoz. Az írótáborra olyan műsort állítottunk össze, amely végigkísérte a költő egész életét, kiemelve, hogy Radnóti Miklós minden nehézség ellenére megőrizte hitét, az egész munkássága a hittel, a reménnyel teli életet sugározza, ami irányt mutathat számunkra is. A költő életének példája emlékeztet minket arra, hogy még a legnehezebb időkben is érdemes remélni, ahogyan ő is tette – emelte ki Baráth Hajnal Anna. A formáció verses-zenés összeállítása Magyarkanizsán is lelkes és elégedett befogadóközönségre talált, színvonalas előadásuk méltó emléket állított Radnóti Miklós életének és munkásságának.
Az idő és tér kihívásai Vasagyi Máriánál
A 72. Kanizsai Írótábor idei díszvendége Vasagyi Mária zombori írónő volt, akinek alkotásai az elmúlt évtizedek vajdasági magyar prózairodalmának legizgalmasabb színfoltjai közé tartoznak. A 2002-ben Híd-díjjal, 2018-ban pedig Herceg János Irodalmi Díjjal kitüntetett szerző köteteiben gyakran kísérletezik a perspektívával és az időkezeléssel, miközben egyedi, kreatív nyelvezete magával ragadja az olvasót. Nyelvhasználata megkerülhetetlenül kiemelkedő, különleges világot képvisel, választékossága mellett „visszarégiesíti” a magyar nyelvet, ami műveiben az archaikus hangzás mellett történelmi, fantasztikus prózaszöveggé artikulálódik. Az írótáborban L. Móger Tímea költő, újságíró és Antalovics Péter költő, szerkesztő beszélgetett vele egyebek között az életéről, pályafutásáról, írói szemléletéről és műveiről. Szó esett a nyugat-bácskai létről, írói útkereséséről, valamint arról is, miért hallgatott sokáig, és miért kezdett csak későn publikálni.  
Mint azt az írónőtől megtudtuk, jelenleg három könyvön dolgozik párhuzamosan.
– Az egyik könyvemben az ókor kerül a középpontba. A legtöbbet most ezzel foglalkozom. Ennek létrejöttéhez rengeteget kutatok és olvasok egyebek között óhéber, arámi és latin forrásokat is. A másik könyv helytörténeti és zenetörténeti témájú, Zombor zenei életét dolgozza fel a középkortól 1914-ig. A harmadik regény pedig mintegy ,,folytatása” lesz Herceg János két művének – emelte ki Vasagyi Mária, aki hozzátette, a munkája során fontos, hogy a történelmi kontextus megértése érdekében az adott kor szellemében gondolkodjon, hogy odaképzelje magát és ismerje a körülményeket, eseményeket, mindez komoly kihívást jelent számára. Az írónő szerint az írótáborok azért jelentősek, mert lehetőséget adnak az íróknak találkozni egymással és tapasztalatot cserélni.
– Az írás nehézségei közé tartozik az is, hogy nem mindig tudni, kihez és hány emberhez jutnak el a műveink, viszont ezek a közösségi találkozók mindig erőt adnak a folytatásra. Mi itt egy családdá válunk, s olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik elhivatottak az íras iránt – hallottuk Vasagyi Máriától.
Sziveri-verskoncert
A beszélgetést követően a Sziveri-verskoncertre került sor a Regionális Kreatív Műhely próbatermében, ahol Bakos Árpád (gitár, ének), Kovács Nemes Andor (színész), ifj. Kucsera Géza (klarinét, szaxofon) és Varga Iván (zongora) lépett fel. A formáció Sziveri János megzenésített verseivel a költemények mély gondolatait a zene által közösségi, színpadi élménnyé varázsolta.
Bővebben: