Magyarország 1987 óta aktív résztvevője az Egészséges városok programnak, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája indított el. Az anyaországi települések mellett 2014 óta külhoni településeken is bekapcsolódhatnak a programba országaik szabályozásaival megfelelő módokon közvetlenül vagy közvetve. A szövetség a céljait az egészségfejlesztés, betegségmegelőzés, környezetvédelem, környezetfejlesztés, nevelés, oktatás területén, a tudományos ismeretek terjesztésével kívánja mindenkivel megismertetni. Az együttműködést a városok közötti tematikus munkacsoportok és akciók, az adatok cseréje és közös felhasználása, a tapasztalatok kicserélése és közös találkozók szervezése révén kívánják megteremteni és kiszélesíteni. 
Vajdaságban Szabadka, Topolya és Zenta mellett pénteken Magyarkanizsán is megalakult a koordinátori munkacsoport. A kisváros a CMH irodán keresztül vesz részt a projektben. De Blasio Antoniót, az Egészséges Városok Kárpát-Medencei Egyesületének elnökét és Dobó Ella magyarkanizsai koordinátort kérdeztük a célokról. 
- A célunk az Egészségügyi Világszervezett Egészséges városok programja megvalósulásának elősegítése, támogatása a cél Kárpát-medencei szinten, tehát nemcsak a határon belül, hanem a határon kívül is, ha van olyan magyarul kommunikáló külhoni város, ahol érdeklődnek a program iránt, akkor ezt a törekvést segítjük - magyarázza De Blasio Antonio elnök. - Meghívást kaptunk Magyarkanizsára, eljöttünk, s próbáltuk azokat a módszereket bemutatni, amivel a helyi egészséges városok program jól tud működni. Mivel ezek úgymond határtalan módszerek, a külhonban is alkalmazhatóak. Ugyanezen módszer alapján működnek az egészéges városok Európa-szerte vagy világszerte. 
Milyen módszerek léteznek a program működtetésére? 
- A megalakulástól kezdve nagyon sok olyan feltétel van, amit az egészéges városok mozgalomban részt vevő települések alkalmaznak azért, hogy jól tudjanak működni. Mindenütt létre kell hozni egy irányító bizottságot, amely multiszektorális bizottság, azaz nem kimondottan csak az egészségügy vesz benne részt, hanem sok olyan más terület is, amely az egész programot társadalmi programmá teszi, nem pedig egészségügyi programmá. Az egészség megőrzésében, fejlesztésében sok mindenkinek van szerepe az egészségügyön kívül. Mondhatnám, az egészségügynek csak akkor van már szerepe, amikor megbetegszünk. 
Szorgalmazzák például azt, hogy legyenek kerékpárutak, hogy az emberek többet biciklizzenek, illetve legyenek sportolási lehetőségek, hogy így őrizzék meg az egészégüket. Ilyesmire kell gondolni? 
- Ezt nem mi javasoljuk, hanem a településeken élők véleménye alapján szoktunk mi hasonló kéréseket közvetíteni az önkormányzatok felé. Egyetértünk az ilyen kezdeményezésekkel, javasoljuk az önkormányzatoknak a kérések elfogadását, s megpróbálunk segíteni, hogy ezen kéréseket megtudjuk valósítani a városon belül. Nem az Egészséges városok program fogja ezt megvalósítani, de segíteni fog, hogy ezen igények ne vesszenek a feledés homályába. 
Mennyire együttműködőek ilyen esetekben az önkormányzatok? 
- Pontosan ezért hívták életre 35 évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájában a programot, mert már akkor rájöttek, hogy arra, hogy az egészség a városokban koncentrálódik, mert a lakosság egyre nagyobb számban költözik be a városokba. Világossá vált az is, hogy az önkormányzat döntései mennyire befolyásolják a polgárok egészségét. 
2014 óta külhoni települések is a program részesei lehetnek. Mennyire sikeres a munka a határokon túl? 
- Megfogalmazódnak igények, mint ahogyan Magyarkanizsán is megfogalmazódott, hogy elindítsák itt is az Egészéges városok programot, s hogy ez sikerüljön, ahhoz segítséget kértek az egyesülettől, amely pont azért jött létre, hogy a határokon túl is segítse ezt a fajta munkát. A magam részéről az elmúlt 35 évben számtalan alkalommal vettem részt olyan a WHO által szervezett missziókban, ahol ugyanez volt a dolgom, például Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, azaz, hogy segítsem a program beindítását. Jelenleg 9 külhoni várossal van kapcsolatunk a Székelyföldön és Vajdaságban. A lényeg az, hogy segíteni tudjuk a munkájukat. 
Magyarkanizsán a program beindítását csapatával Dobó Ella koordinálja. Az Egészséges Városok Kárpát-Medencei Egyesületének munkatársai előadás keretében beszéltek az indulás kihívásairól és a sikeres működés feltételeiről. 
- Most megalakult az irányító bizottság, s megkaptuk azt a 20 lépést, hogy hogyan is kell elindulnunk. A lépések között vannak olyanok, amiket már teljesítettünk, s vannak olyanok, amiket majd csak ezután fogunk teljesíteni. Tudni kell, hogy az önkormányzat ettől a kezdeményezéstől függetlenül már évek óta erőfeszítéseket tesz az egészségügy fejlesztésére. A lépéseket tervbe foglaljuk, s kidolgozzuk az éves akciótervet, hogy segítségükkel haladást érjünk el a fejlesztések terén. 
Hogyan látja, jelen pillanatban mennyire “egészséges” Magyarkanizsa? 
- Azt hiszem, hogy mindig lehet mindenen javítani, s azt jobbá tenni. A szándékok önkormányzati, intézményi, civil szervezeti szinten is megvannak, hogy egészségesebbek legyünk, s így vélekednek maguk a polgárok is. Össze kell ülnünk, s meghatározni, hogy milyen akciókhoz tudunk csatlakozni vagy újakat életre hívni itt, Magyarkanizsán.