| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.06.30.
Rúgják a bőrt Tóthfaluban

A fiatal tehetségek felkarolását tűzte ki célul idén is a tóthfalusi Nyers István Labdarúgó Akadémia tábora. A nagy érdeklődésre számot tartó programra egész Vajdaságból érkeztek gyerekek. A nyári focitábort 13. alkalommal szervezik meg a héten. 
Az előző évekhez hasonlóan idén is nagy volt az érdeklődés a tóthfalusi focitábor iránt. A szervezők ebben az évben létszámhatárt szabtak meg, ami teljesen be is telt. Összesen száz gyerek rúgja a ...

   2025.06.30.
A népmesékben szereplő állatokról és számokról szólt a népmesetábor Adorjánon

Nemcsak a helyiek járnak vissza nagy szeretettel a táborba, hanem a környező falvakból is sokan érkeznek. 
A népmesékben szereplő állatokról és számokról szólt az idei napközis népmesetábor Adorjánon. A Szőke Tisza Művelődési Egyesület minden évben megszervezi ezt az öt napos eseményét, ahol a mesék világa mellett számos foglalkozás és feladat várta a gyerekeket. 
Ebben az évben közel 60 gyerek jár le minden délután az adorjáni régi ...

   2025.06.30.
Közeleg a Kanizsa Feszt!

Már évek óta minden korosztályt megmozgat Magyarkanizsa fesztiválja, nem csak a zene miatt, a rendezvény ugyanis közösségi napokat is tartalmaz, ezenfelül a legkisebb korosztálytól a legidősebbekig mindenki számára kínál programot. Idén július 4-én és 5-én várják az érdeklődőket a jól megszokott helyszínen, a magyarkanizsai vásártéren, ahol ezúttal is megannyi program, fellépő, kirakodóvásár és újdonságok várják a kilátogatókat. A fesztiválon a délutáni ...

   2025.06.30.
Hármas ünnepség Kispiacon

Vasárnap délelőtt kezdődött és késő délután folytatódott Kispiacon a falu nagy napja. A Péter-Pál-napi búcsúnak nagy hagyománya van Kispiacon, ami ezúttal éppen vasárnapra esett. Ez egyúttal a falu napja is, melyről ünnepi műsor keretében emlékeztek meg, illetve egy multikulturális gyermek néptánc-találkozót is tartottak a település központjában. 
A magyarkanizsai község egyik legkülönlegesebb, emelkedőn lévő téglatemplomában gyűltek össze ...

   2025.06.30.
Virágzó és élhető hely maradjon

Szombaton ünnepelték a helyi közösség napját Magyarkanizsán. Ezen a dátumon, 274 évvel ezelőtt Mária Terézia mezővárosi rangot és vásártartási jogot adományozott Magyarkanizsának, ennek fényében június 28-át ünnepként tartják számon a Tisza-parti városban. A délután kezdődő és éjszakába nyúló programok egyaránt tartalmaztak hivatalos, ünnepélyes és szórakoztató elemeket is. 
Először a helyi közösség épületénél hallhattak történelmi ...

 
Keresés
 

   2023.05.08.
Segítségnyújtás mindenekfelett

Sokrétű és szerteágazó tevékenysége révén próbálja megkönnyíteni a rászorulók életét a magyarkanizsai Vöröskereszt 
Belesimulnak az életünkbe, megszoktuk a létezésüket, csak akkor tűnne fel, hogy mennyi mindent tesznek értünk és a közösségért, ha már nem tennék. Az ilyenek azok, akik észrevétlenül, dicséretet nem várva végzik azt az áldásos tevékenységet, amely bizony sokak életét megkönnyíti, sőt, sok esetben meg is menti. Az ünnepnapokkor, a világnapokon megemlékezünk egy pillanatra róluk, eszünkbe véssük, hogy milyen jó is, hogy vannak nekünk. Ilyen a Vöröskereszt is, amelynek hete épp most, május 8-ától 15-éig zajlik. Ennek apropóján a Vöröskereszt magyarkanizsai szervezetének látószögén és tevékenységein keresztül próbálunk közelebbi képet adni arról, hogy mi mindennel foglalkoznak, illetve arról is, mennyiben kell követnie egy ilyen szerteágazó tevékenységet folytató szervezetnek a világ változásait. 
Hodik Erzsébet, a magyarkanizsai Vöröskereszt jelenlegi elnökének neve és arca mára már nemcsak a helybeliek, hanem a környékbeliek és a vöröskeresztesek távolabbi tagjai számára is minden bizonnyal egybeforrt a szervezettel. Évtizedek óta oszlopos tagja a Vöröskeresztnek, így a legilletékesebb arra, hogy meséljen a régebbi időkről is, amelyekre visszagondolni oly jó. Persze, nem mindenre, arra azonban mindenképp, hogy a nehézségek, sőt a katasztrófák hogyan élhetőek át, élhetőek túl úgy, hogy a tanulságokat levonva bölcsebben haladhassunk tovább az utunkon. Vannak ugyanis olyan helyzetek, természeti csapások, háborúk, amelyekből ha akarnánk, akkor sem tudnánk kivonni magunkat, viszont az ilyen helyzetekben is nagyon sok esetben érvényes a Segíts magadon, Isten is megsegít! mondás. Amikor meg valamilyen okból kifolyólag nem tudunk segíteni magunkon, akkor ott a Vöröskereszt, amely oly sok esetben bizonyított már az elesettek felkarolása terén, akár szó szerint, akár metaforikus értelemben. 
Hodik Erzsébet, a magyarkanizsai Vöröskereszt elnöke (Baráth Szabolcs felvétele) 
– Huszonöt évet dolgoztam a Vöröskeresztben és nyolc éve vagyok elnök. Mint mindenben, a Vöröskeresztben is változtak azok a feladatok, amelyeket az élet forgataga és a világot érintő események változásai tükrében el kellett látnunk. A kilencvenes éveket meghatározta a háború, a menekültek, aztán jött a gazdasági válság – mesélte Erzsike, aki úgy fogalmazott, hogy mindez a Vöröskereszt munkájára is rányomta a bélyegét. 
– Hosszú ideig nagyon komolyan kellett foglalkoznunk ezzel, sok energiát kellett rá szánnunk. Ezt követően a pályázatoknak köszönhetően újabb tevékenységeket is felvehettünk a Vöröskereszt programjába. Az idősekkel, sérültekkel való törődés is ide sorolható, amelyben szintén megtaláltuk a helyünket, és nagyon komolyan dolgoztunk a céljaink elérése érdekében – mesélte az elnök, aki a két évtizeddel ezelőtti állapotokat is fel tudta idézni. 
– Egy rövid ideig még azok a klasszikus tevékenységek határozták meg a munkánkat, amelyek magukba foglalták a véradások megszervezését, az egészségügyi megelőző tevékenységeket, valamint foglalkozhattunk a fiatalsággal is, alkalmanként csomagokat oszthattunk, ruhákat adományozhattunk, amire nagyon nagy szükség volt, sőt pénzt is gyűjtöttünk, amiből a legalapvetőbb dolgokat tudtuk biztosítani a rászorulóknak – mesélte a mostani elnök, aki arra is visszaemlékezett, hogy nem mindig állt rendelkezésükre a mostani tágas, rendezett és szép épület, amiben a Vöröskereszt jelenleg működik, egykor be kellett érniük kevésbé korszerű körülményekkel. 
– A nagyutcán dolgoztunk, ott kezdtük. Dencs Marika volt az elnök, majd később Dongó Zoltán, aki húsz éven keresztül vállalta ezt a feladatot. Aktivisták azonban abban az időben sokkal többen voltak – mesélte Erzsike, aki szerint sok bonyolult dolgot oldottak meg, sokszor még véradáskor is kölcsön kellett kérniük a székeket. 
– A népesség fogyatkozásával a tapasztalataink szerint a Vöröskereszt minden ágazatában érezhető a gyerekek, fiatalok hiánya is. Legyen szó akár a véradásról, akár az aktivisták számáról – mondta az elnök, aki azonban még véletlenül sem panaszkodni akart ezzel, sőt hangsúlyozta, hogy dicsérendő a fiatalok tenni akarása, csupán érezhető a fogyatkozás itt is, mint mindenhol. 
– Az elsősegélycsapatokkal tartományi versenyekre jártunk, sok esetben a legjobb helyezéseket is sikerült elhoznunk – mesélte Erzsike, akire magam is úgy emlékszem, mint arra a személyre, akinek az óvó szárnyai alatt zajlottak az első vöröskeresztes táborok, amelyekben részt vehettem, hiszen mindegyikünkre odafigyelt, sőt mindent megtett azért is, hogy maradandó élményekkel gazdagodhassunk az együtt eltöltött idő alatt. Jómagam például akkor úsztam életemben először a Tiszában, amikor a tábor résztvevője voltam, és biztos vagyok benne, hogy többen voltunk olyanok, akik a falusi környezetből a kisvárosi környezetbe csöppenve igazi nagyvárosban érezték magukat, amit ugyancsak a Vöröskeresztnek, illetve Erzsikének köszönhettünk. 
Cseszkó Mónika neve egybeforrt a Vöröskereszttel (Baráth Szabolcs felvétele) 
– Úgy éreztük, hogy muszáj foglalkozunk a gyermekekkel, hiszen a nevelés fontossága elengedhetetlen abból a szempontból is, hogy akár a későbbi tagjaink is kikerülhessenek közülük – mesélte az elnök, aki mosolyogva tette hozzá, hogy napjainkban már jobbára hallgat a titkárra. Mindez azért érdekes, mert a magyarkanizsaiak számára a Vöröskereszt említésekor Hodik Erzsike és Cseszkó Mónika, a titkár személye valahogy „együtt jár”. Meghatározó személyiségei a szervezetnek. Mónika tíz éve tölti be a titkári funkciót, ám ahogy ő mondja, maga is itt neveledett ki, először önkéntes volt, majd egyre inkább úgy érezte, itt a helye, nem akar elszakadni a szervezettől és annak sokrétű és szerteágazó tevékenységétől. 
– Jó volt a hangulat, jó volt a közösség, az elsősegélynyújtást mindig is a szívemen viseltem, és a mai napig oktatom is azt, mivel rendkívül fontosnak tartom. Emellett sok mozgással jár, sok helyen megfordulhattam, sokféle munkát végezhettem és végezhetek most is. Szoktam mondani, hogy a Vöröskeresztben az adományozóktól kezdve, tehát a tehetősebb rétegtől a felhasználókig, tehát a leginkább rászorulókig mindenkivel szót kell érteni – magyarázta Mónika, akinek mindez kiválóan megy is, hiszen mindenki bátran fordul hozzá, mivel tudja, hogy biztosan segítséget remélhet tőle. 
– Széles skálán kell az emberekkel beszélni, van ebben szociális érzékenység, egészségügyi prevenciós rész és sok egyéb dolog is, és éppen ez a sokféleség az, ami engem megfogott – mondta Mónika, aki a rendezett és szép székhelyről is szívesen mesélt.

 




Segítségnyújtás mindenekfelett