Újhelyi Lukács martonosi gyümölcsösében roskadoznak a fák 
Tisztaszobák illata, dalok ihletője, régi idők csemegéje – mindezt idézi az a fogat elvásó gyümölcs, ami kínálgatja magát a fáról. Beleharapva összehúzza a szánkat, de az illata, a belőle főzött kompót, befőtt, lekvár és sajt meg pálinka vidékünk egyik jellemzője lehetne, ha akkora becsben tartanánk, amekkorát érdemel. Körte vagy alma, egyformán gyönyörű, napszínű és napérlelte, a különbség legfeljebb az illatukban van. 
A körte jobban felhívja magára a figyelmet. Újhelyi Lukács martonosi gyümölcsösében pedig napjainkban amerre a szem ellát, mindenhol birsalmától és -körtétől roskadozó fákat lehet látni. Óriási termések húzzák az ágakat. Olyan ez, mint a bőség kertje, szinte mosolyra készteti azt, aki nézi. Habár a tulajdonos szerint olyan sok ok nincs mosolygásra, ami az ország gazdasági helyzetét illeti, de állandó tenni akarása, fáradhatatlan munkakedve és az utódokra való gondolása mindent felülír. Útközben Magyarkanizsáról Martonosra, a gyümölcsösbe tartva már arról is szót ejtünk, hogy van-e megoldás szűkebb környezetünkben a jobb feltételek megteremtéséhez vagy maradjunk a birspálinka főzésénél. 
Mit kellene nálunk termelni, amiből jól meg lehetne élni? 
– Ahogy szokták mondani humorizálva, ez az egymillió dolláros kérdés. Az első és legfontosabb, hogy az embernek nem szabad elveszíteni a reményt és hinni kell a tisztességes munkában. Ez elég nehéz, amikor sokat dolgoznak, főleg a földművesek, végül oda jutnak, hogy tüntetések árán tudják csak kiharcolni azt a pénzt, ami valójában nekik jár. Ez egy nagyon összetett kérdés. Mivel mezőgazdasági állam vagyunk, akármennyi terem, akármilyen szárazság van, az a 6-7 millió embernek sok. Itt az árakkal igazából soha nem tudunk helyre vergődni. Nekünk a mezőgazdaságban biztos, hogy át kell gondolni, főleg az államnak, de a nagybirtokosoknak is a vízkérdést. Víz nélkül nem lehet termelni. Tehát, ha nem lesznek kanálisaink, nem lesznek nagy mesterséges tavaink, bajban leszünk. Nem szabad megengedni, hisz mellettünk a Tisza, a Duna, csak körül kell nézni a szomszédos országokban. Magyarországon készülnek a mesterséges tavak és ezzel fel akarják fogni a vizet, hogy holnapután tudjanak öntözni. 
Öntözés nélkül nincs termés? 
– A gyümölcsészetben sem lett volna semmilyen termés, ha nem locsolunk. Az öntözés elengedhetetlen. Még így is látszik, hogy a birseken némelyiken van tíz szem, míg a másikon roskadásig teli az ág. Ez mind annak a következménye, hogy jött ez a hatalmas szárazság. A locsolás segít, de nem ugyanaz, mintha a természet úgy tenné a dolgát, mint máskor. 
Gyakran csak akkor vesszük észre, hogy milyen elérhető közelségben van a szépség, amikor belehelyezkedünk. Itt, a martonosi határban is nagyon szép környezetben, gyümölcsfák között, női kéz gondoskodását is mutató virágágyások övezésében beszélgethetünk. Mikor kezdte betelepíteni a területet? 
– A kilencvenes évek elején. Az én szüleim, akik csúrogi származásúak, földműveléssel foglalkoztak. A feleségem szülei is dolgoztak a földművelésben. Mivel kétkezi munkából éltek meg a mi szüleink, mi ezt szerettük volna tovább vinni a munkánk mellett. 
Itt negyven birsfa található, hatalmas körtékkel és almákkal. Fontos a fajta is, amit elültetünk, minden bizonnyal. Ezeket a csemetéket annak idején honnan szerezte be, messzire kellett menni értük? 
– Az összes gyümölcsfám, ami csak van, a magyarkanizsai középiskola tangazdaságából való. Nagyon sajnálom, hogy ez a lehetőség megszűnt, hogy ott már nem lehet vásárolni. Szem előtt kell tartani, hogy alkotni, teremteni kell, nem lenne szabad megszűntetni vagy veszni hagyni azt, ami van. 
Bővebben: