Sérelmek - önfelismerés - elfogadás címmel nyílt meg Sárkány Márk képzőművészeti tárlata október 21-én Horgoson, a községnapi rendezvények helyi programjaként. A rajzok és festmények más kontinensekre, mégis egy fantáziavilágba repítették a szemlélőket, trópusi dzsungelekbe, szavannákra oroszlánok és elefántok közé, s bennszülött arcok néztek farkasszemet a tárlat látogatóival. Furcsa világba nyerhettek betekintést azok, akik megtekintették a tárlatot, s a csodálkozásuknál esetleg csak a megdöbbenésük volt nagyobb, ha nem ismerték Márkot, s amikor megtudták, hogy a képek egy 13 éves fiú munkái. 
Horgoson szívesen adnak bemutatkozási lehetőséget fiatal helyi művészeknek, olyanoknak, akik írással, képzőművészettel, zenével vagy mással foglalkoznak. Már eddig is több ilyen program volt, most pedig Sárkány Márk mutathatta be alkotásait egy saját tárlaton. 
Márk 13 éves, s Szegeden jár iskolába. Zenei tehetsége miatt íratták át magyarországi tanintézménybe, utána mégis inkább a rajzot és festészetet választotta a zene helyett. Márk kortársaihoz viszonyítva nem mindennapi gyerek. Nemcsak a képei teszik őt különlegessé, hanem rendkívül érett gondolkodása is, ami a következő rövid interjúból is kiderül, amit az első tárlata alkalmából készítettünk vele. 
Mikor tudatosult benned, hogy a képzőművészet az, amiben igazán ki tudsz bontakozni? Saját magad képezted, vagy tanultál képzőművészetet pluszban még valahol? 
- Bennem mindig is volt egy ilyen érzés, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, de először a zene jött, azután jött bennem egy változás, pontosan nem tudom megfogalmazni, hogy minek a hatására, de előtérbe került a festés és a rajzolás. Azt, ahová eddig eljutottam, 90 százalékában magamtól értem el. Jártam különórákra, de ami idáig eljuttatott, az a gyakorlás és a szeretet volt, mivel én ezt szeretem csinálni, s ez hoz mosolyt az arcomra. 
Mikor készültek a Horgoson bemutatott munkáid? Milyen technikákkal szeretsz dolgozni? 
- A horgosi tárlaton bemutatott munkáim nagy része a nyáron készült, angliai utazásom után. Én személy szerint akvarellel szeretek dolgozni, de próbálkoztam már olajjal, akrillal is. A képeim többsége akvarell papírra készült, de van néhány olyan is, ami vászonra. 
Mit szerettél volna kifejezi a kiállítás címével: Sérelmek - önfelismerés - elfogadás? 
- A kiállítás címével arra a dologra szerettem volna utalni, hogy nem ítélkezhetünk olyan dolgok felett, amihez semmi közünk sincs. Csak azért, mert valaki más vagy csupán mert nem illik bele a “normába”, attól még őt nem kell elítélni vagy megváltoztatni. Mert nem lehet mindenki egyforma és ez remek, mivel ki szeretne olyan világban élni, ahol nincs egyediség, mindenki egyforma és úgymond “klónozva” van mindenki? 
Bennszülött arcok, állatok, dzsungel, ezek a motívumok szerepelnek képeid többségén. Mit szeretnél kifejezni ezekkel? 
- A bennszülött arcok úgymond álarcot szimbolizálnak, az állati motívumok pedig egy segítőt ábrázolnak, a dzsungel pedig egy sűrű, sötét, nedves közeg, de mégis ott a legkiegyensúlyozottabb az élővilág. Ezekkel a belső gondolkodásomat és látásmódomat szerettem volna eljuttatni a közönséghez. 
Még keresed biztosan a művészi utad. Merre jártál, a lélek milyen síkjaiban ezen útkeresés közben? 
- Én még nem tudom biztosan, hogy milyen pályára visz az élet, de biztos vagyok benne, hogy köze lesz a festészethez. Szerintem minden ember életében vannak mélypontok, ez nekem is így volt ezzel, megkérdőjeleztem magam, feltettem a kérdést: Miért csinálom ezt? Jó úton járok? Őszintén szólva nem tudom, de ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi a jó és mi a rossz? 
A horgosi volt az első tárlatod. Izgultál-e, hogyan sikerül a megnyitó? Milyen visszajelzések érkeztek? 
- Nem izgultam, csak nem tudtam, hogy fog összeállni a tárlat, hogy eljön-e valaki? De mindenki ott volt, aki fontos a számomra és még olyanok is, akiket soha életemben nem láttam. Viszonylag jól sikerült, remekül éreztem magam és remélem, hogy akik ott voltak, jó élménnyel távozhattak. Rengeteg gratulációt és jó szavakat kaptam, ami természetesen remekül esett. 
Bővebben: