Mezei Erzsébet zentai képzőművész, művésztelepvezető is a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata idei díjazottai között szerepel. Munkái jelen vannak a Pesti Vigadóban azon a csoportos tárlaton, amelyet a kitüntetett alkotók anyagaiból állítottak össze. E tárlatmegnyitóval szinte egyidőben, félórás eltolódással Magyarkanizsán is megnyílt egy kiállítás a 70. Kanizsai Írótábor keretében, amelyen Mezei Erzsébet festményeit, kerámiáit tekintheti meg a közönség. Az Itt jártamban elnevezésű tárlat megnyitója után beszélgettünk az alkotóval Magyarkanizsán.

Mese, Csend, Átértelmezés. Ilyen címek olvashatóak a képsorozatok alatt. Mi inspirálja a témaválasztáskor?

- Nincs egy előre megfontolt szándék, hogy most leülök és megcsinálom ezt a sorozatot. Érlelődik bennem, gondolkodom, hogy mit és hogyan, sőt van olyan, hogy egy esemény vagy egy alkalom, találkozás adja meg az első indítólépést. A Mesék sorozat tulajdonképpen a Zeteváraljai mesék címet viseli, ugyanis két évvel ezelőtt a Kárpát haza galéria szervezett egy művésztelepet Zeteváralján, ahol határon túli és magyarországi képzőművészek is voltak, nagyon jó társaság, örömteli ismerkedések színhelye volt, s tényleg az embert a hely és a légkör lenyűgözte, mesés volt. Azok a munkák, amiket ott kezdtem készíteni, most itt Magyarkanizsán láthatóak. A sorozat itthon persze folytatódott, mert akkor tudok dolgozni igazán, ha semmi sem befolyásol. Magyarkanizsán bemutatom a mesevilág kezdeményét, tehát az első sorozatot, amivel megpályáztam a Nemzeti Kulturális Alap pályázatát, s amit meg is nyertem. Ez egy kis löket volt, hogy az adott időpontra elkészüljön a sorozat. Nem volt helye időhúzásnak, intenzív munka folyt, s 25 kép készült el. Ezek az alkotások 40x40 cm méretűek. A következő évben az Itt jártamban sorozatot készítettem el, aminek a mostani alkalomra más címet adtam. Ez eredetiben egy négy képből álló sorozat volt, aminek éreztem, hogy folytatása kell, hogy legyen. Kibővítve most az Átértelmezések címet kapta az az anyag pont azért, mert átértelmeztem a régebbi alkotások egyes részeit, újat alkottam belőlük.

Festmények, kollázsok és kerámiák is vannak a kiállításon. Szeret kísérletezni?

- Igen. Tulajdonképpen az egész életem erről szól, az egész munkásságom. Valamelyik munkámról, egy sorozatomról eszembe jut egy következő alkotás, majd egy újabb, amíg az ki nem fut, amíg van mondanivalóm egy saját magam által meghatározott témában. Illetve nem is nevezném témának, hanem egy gondolatvilágnak. A címek, amiket ezek az alkotások viselnek, egy rájuk húzott, rájuk alakított szó vagy gondolat. Ha viszont azt szeretném elmondani, amit én azzal a képpel gondolok, akkor teleírhatnám a hátulját, mert nem lehet egy szóval, mondattal kifejezni mindazt, amit nekem jelent az adott kép. Ezért inkább egy kicsit semlegesebb címet kapnak a festmények, amelyek azonban bennük vannak, lehet érezni mire gondoltam, de nem egy szájbarágós cím. Mindenki megtalálhatja bennük saját érzéseit, gondolhat valamire, amit neki az alkotás jelenthet.

Most Magyarkanizsán beszélgetünk, de szinte ugyanezekben a pillanatokban Budapesten is nyílik egy tárlat, ahol ott vannak a képei. Mégsem a magyar fővárosban van most, hanem itt, Kanizsán. Miért?

- Ez itt egy önálló kiállítás, itt vagyok itthon, a pesti pedig a Magyar Művészeti Akadémia díjazottainak közös tárlata. Én az Életút-díjat kaptam meg, s ott hat grafikám szerepel, akárcsak a többi művésznek. Ott is érdekes lett volna, ha jelen tudok lenni, de Magyarkanizsa a szívemhez közelebb áll, mert itt itthon vagyok, itt vannak a barátaim. Nagyon megtisztelő volt, hogy az írótábor idején állíthatok ki. Ez az első önálló kiállításom a Dobó Tihamér Képtárban. Volt már itt pont a Magyar Művészeti Akadémia kihelyezett tagozatának az összejövetelén csoportos kiállítás kétszer is, ahol szerepeltek a munkáim.

Itt van együtt a vajdasági magyar írókkal. Olvassa-e őket, s megihlette-e már esetleg valamelyik írásuk? 

- Ez is egy olyan kérdés, amelyikre nem tudok pontosan válaszolni, hogy igen, mert mindegyik megihlet valamiféleképpen, de késztetést csak egyszer-kétszer éreztem. Fölkérés viszont nem volt, csak a magam örömére dolgoztam. Balogh Istvánnak a könyvét illusztráltam felkérésre, ami meg is kapta a legszebb könyv díját. Ez volt a Zentai ládafia című könyve. Ennek az az érdekessége, hogy fekete-fehér illusztrációkat kértek, de én belecsempésztem a türkizkék színt. Megkértem Bordás Győzőt, hogy ha lehet, akkor ne hagyják ki, mert nagyon sokat ad pluszban a könyvnek az a szín. Szerencsére sikerült így megjelentetni. Azóta úgy nevezem azokat az illusztrációkat, hogy a Türkiz mesék illusztrációi, s Pista is ezt a címet használja, ha szó van a könyvről. Illusztráltam Sinkovits Péter A mutatvány díjtalan című szonettkötetét is. Nagyon érdekes volt a reakciója a képekre, amikor megmutattam neki. Azt mondta, Erzsike, most lehetne ezekről a képekről újabb verseket írni.

Mezei Erzsébet Itt jártamban című tárlata szeptember 23-áig tekinthető meg Magyarkanizsán, a Dobó Tihamér képtárban.

Bővebben: