Szövegek + gesztusok + objektek címmel nyílt tárlat augusztus 4-én Magyarkanizsán, a Dobó Tihamér Képtárban Retek László padéi festőművész alkotásaiból. 
Retek László autodidakta módon képezi magát 1988 óta. A ’90-es években több alkalommal vett részt a TAKT képzőművészeti táborban. Jellemző rá az évekig tartó, visszavonult műtermi munka, ami alapja a nyugodt, kiegyensúlyozott alkotásnak. Alkotásaival szeretne hozzájárulni a vajdasági képzőművészeti élet színesebbé tételéhez. 
„2010-es művein az írások graffiti hatásúak. Képírások ezek - megírott képeken. Falra festett levelek. A mondandó szándék iránti olthatatlan vágy - szavak foszlányainak hálóján át néz le ránk. Az olykor akár egymásra rótt betűsorok - letűnt idők üzenetei, üzenő szándékát sejtetik. Gesztuselemek. Éreztetik a végtelen gondolatok betűkké fagyott véges számát. Egy megdermedt múlt letűnt díszleteinek részletei... Mint egy bomló világ bomló házaiból kereteznénk be az egykor védelmező falak még egyben maradt részleteit. A beszélő szándékot, a kifejezésvágyat, azaz az emberi lét valódi értelmét sugározza: Megfejteni a körülöttünk zajló világot - saját benső érzéseinken, gondolatainkon, megéléseinken keresztül. A képek így suttognak: A falak bennünk vannak, ablak rajtuk a képzelet... A megannyi évek díszítő csipkéjeként ható szavak sora, s a 3. dimenzióba - azaz a síkból - az egyoldalúságból kitörő panelek - a festő szavait idézve: non figuratív objektumok. Objektumok, amik túllépnek az anyagi valós formán, s túllépve azok elvonatkoztatott absztrakcióján - új valóságot teremtenek” - így foglalta össze gondolatait a tárlat anyagáról S. Belec Anikó képzőművész, tanár a kiállításmegnyitón elmondott beszédében. 
Az alkotót a tárlat anyagáról kérdeztük. 
- A tárlaton szereplő festmények 2010 és 2013 között készültek. Sajnos csak ilyen későn kerülnek a közönség elé. Az önkifejezésemnek a gesztusfestészet olyan formáját választottam, ahol az írás, mint gesztus jelenik meg. Az írás tehát számomra csak egy vizuális kép, nincsen verbális jelentése. Néhol megjelenik egy-egy szó, felismerhetően is. Ezeket a munkákat lehetne nevezni szövegképeknek, képírásnak, levélképeknek stb. 
- Amikor megnéztem a festményeket, olyan érzésem támadt, mintha egy piramis belsejében lennék, s az ottani feliratokat szemlélném. 
Igen, Anikóból is ezt váltotta ki a tárlat. Számomra inkább kalligrafikus, vonalvezetésű írások, amelyek természetesen a személyes írásommá válnak. Nem a kalligrafikus, ősi írásra törekszem, hanem a spontán írás változatosságára. Ez a személyes írásom, amit úgy is lehetne nevezni, hogy írva festek vagy festve írok. 
- Említette, hogy ennek a kiállításnak az utolsó darabja 2013-ban készült. Azóta merre fejlődött tovább? 
A kalligrafikus festészet után visszatértem egy sorozat erejéig a figurativitáshoz. Problémák, kedves személy elhalálozása váltott ki egy érzést, amit csak figurativitással tudtam kifejezni. Ezután egy újabb irány jött, fém elemeket applikálok a farostlemezekre. Tehát visszatértem az absztrakthoz. Nagyon lényeges dolog az, hogy amikor befejezek egy sorozatot, a vázat majdnem szétfeszítő, nyugtalanul tobzódó betűsorok utolsó próbálkozása a térbe való kitörésére a képsíkra applikált elemek megjelenése jelenti. Fölapplikáltam farostlemezből a képekre egy erős mágnessel különféle tárgyakat, objekteket. A kiállítás címében is benne van ez. Ez a tértágítás egyik módja a síkfestészetben, tehát a valós dimenzióba való kilépés. 
- Hogyan és merre tovább a jövőben? 
- Maradok az absztraktnál. Próbálok minél többet olvasni, mert úgy gondolom, annál több lesz az elmélet a művészetemben. 
Bővebben: