| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.07.10.
13. Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábor Horgoson

Horgos ad otthont az idén is a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábornak, amelyet immár 13. alkalommal szerveztek meg. A táborban a néptáncoktatást neves szakemberek vezetik egészen csütörtökig, amikor gálaműsorral zárul a tábor.  


A Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület szervezésében mintegy 200 résztvevővel zajlik a néptáncoktatás három korcsoportban. A legidősebbek hajdúsági táncokat tanulnak, a középkorosztály bodrogközi ...

   2025.07.10.
Életre kel a régmúlt

Mit mesél egy több mint ezer éve elhunyt fiatal nő arca? Milyen hitvilágban éltek a honfoglalás előtti magyarok, és kik vándoroltak előttük a Kárpát-medencében? A Magyarkanizsán még a hétvégéig megtekinthető „Őseinket felhozád” című kiállítás ezekre a kérdésekre próbál választ adni, és olyan múltbéli világot elevenít meg, amelynek emlékei sokáig csak a föld alatt rejtőztek. A Dobó Tihamér Képtárban megrendezett tárlat az Óbecsei Városi ...

   2025.07.09.
Elismerésben részesült Tillinkó Luca

Miskolcon tartották meg a Dunán innen, Tiszán túl Kárpát-medencei gyermek- és ifjúsági verseny döntőjét, amelyre az egész Kárpát-medencéből érkeztek résztvevők, azok, akik a területi válogatókon jogot szereztek a döntőben való részvételre. 


Vajdaságot mintegy 140 gyermek képviselte számos arany minősítést szerezve. Közülük a legeredményesebb a horgosi Tillinkó Luca volt, aki két kategóriában is indult, s mindkettőben - egyedüliként ...

   2025.07.09.
Átadták az Arany Búzaszem díjakat

A Kárpát-medencei Asszonytalálkozó záróakkordjaként megtartották az Arany Búzaszem díjátadó ünnepséget az adai Szentháromság plébániatemplomban. A vajdasági kitüntetett Bata Erzsébet, a magyarkanizsai Gazdakör elnöke. 


Az ünnepélyes díjátadó gálán Mártai Angéla, a bácsalmási Kulturális Híd a Térségek Között Alapítvány elnöke, valamint Bata Erzsébet, a magyarkanizsai Gazdakör elnöke, a VASZ elnökségi tagja, illetve a Szerbiai ...

   2025.07.09.
Alacsony a Tisza vízállása

A vízügyi szakemberek szerint a helyzet stabil, és egyelőre nincs ok az aggodalomra. A folyó továbbra is hajózható, az öntözővíz biztosítása pedig zavartalanul zajlik. 


A magyarkanizsai tiszai térség vízszintjének stabilizálásában fontos szerepet játszik az óbecsei zsilip is. A Tisza ezen szakaszán található vízlépcső szabályozza a folyó vízszintjét, és segít abban, hogy az ne süllyedjen kritikus szint alá. 


A létesítmény ...

 
Keresés
 

   2022.02.17.
Bosztányosok vasúton

Belefütyül a vonat a csendes februári sötétségbe, miközben nyugtató zakatolása lassul, majd az állomásról továbbindulva ismét szaporázza „lépteit”. Másfél kilométernyi távolságra tőlem naponta fél tucatszor végigjárja Zentától Szabadkáig a távolságot; no, nem Magyarkanizsa és Horgos irányába, hanem Fölsőhegyen át Völgyes felé. Ez utóbbi útvonalat nemrégiben építették újjá, a másikon meg rövidesen fölszedik a síneket. Különben is régen föladta már az autókkal és teherjárművekkel folytatott küzdelmet. A legutóbbi balkáni háborúskodás idején és utána éveken át vakvágányként szolgált vagonok hosszú sorának – azok meg közprédának –: ide, Fölsőhegy határába lökték ki a kegyvesztett járműveket. Aztán eltűntek, így csak az üres sínpár árválkodik a gazban, Adorján felé futva. A hírek szerint most már nem sokáig, mert eladták további tizennégy útszakasszal együtt lebontásra, fölszedésre. A sajtó szerint helyenként negyvenéves vasútvonalakról van szó, ami tévedést sejtet, talán a tudósító nem hitte el, hogy száznegyven éve is lehetett ezen a vidéken vasút. Igaz, ez a két vonal – a horgos–zentai és a Szabadkáról Zentán át Óbecséig futó – ennél valamelyest fiatalabb, „csupán” a százharmincharmadik évüket töltik az idén, vagy csak egyikük, ha a másik nem élné meg november 14-ét, a valamikori átadás napját. A múlt század hetvenes éveiben még az 1800-as esztendők végére utaló dátumot olvastam a sínek oldalán a Diósgyőr fölirat mellett. Magyarország megcsonkításának sok-sok áldozata közé tartozott a vasút is, nem véletlen, hogy az említett tizenöt szakaszból tizennégy Vajdaságban található. A Megy a gőzös Kanizsára gyerekdal (nem is gyerekeknek íródott) igazságtartalma különben is elveszett a gőzösök kihalásával, rövidesen pedig az útját is eltüntetik. Legföljebb a töltés fogja jelezni, hogy valaha erre vonat is járt. 

Hajdanán persze mindkét, Szabadka felé irányuló vágány nagy szolgálatot tett a polgároknak. Egyidőben talán legnagyobbat a fölsőhegyi bosztányosoknak. A múlt század elején harmincan-negyvenen dinnyét termesztettek a faluban. Kéttucatnyi bosztányos Budapestre küldte a termést: délután indult a vonat, éjfél után érkezett Budapestre. Főidényben négy-öt vagont is megraktak a zentai vasútállomáson. Itthonról két megbízott utazott el a fővárosba, ők szervezték meg az értékesítést; haza sem jöttek, amíg érkezett a dinnye. Egy alkalommal állítólag olyan kicsi volt a kereslet ez iránt a gyümölcs iránt, hogy két vagonnal bele kellett önteni a Dunába. Egy évszázad múltán sem derült ki, hogy valóban így történt-e... 

Később, az egyik és a másik világháború után is, amikor már Szabadkánál meg Horgosnál húzódott a határ, a falubeliek pedig a dinnyéről konyhakertészetre váltottak, sokan vasúton szállították az árut a piacra. Mások meg parasztkocsival. Persze nem Pestre, csak Szabadkára. Huszonvalahány szekér kelt útra déltájban, hogy estére a Zöldfa vendéglőbe érjenek, reggel átadják a portékát a kofáknak. Ha jó ára volt a paradicsomnak, megtörtént, hogy a gazda végig a lovakkal együtt gyalogolt, mert az ő helyét is kosarak foglalták el. A vasúti szállítás kissé körülményesebben zajlott, mert amikor a vonat Kanizsa felé kanyarodva megállt a Kolóniában – azon a szakaszon, amelyet majd most szednek föl, és ahol kiépült állomás sosem létezett –, iparkodni kellett berakni a sok árut az itteniek által megrendelt tehervagonokba. Ha meg valaki éppen a másiknak a paradicsommal teli kosarába lépett, viharos csatározássá fajult a berakodás. 

Aztán az új világban áttértek az autókra. Fél Vajdaságot bejárták, utána meg Eszékig és olykor Zágrábig vezetett az útjuk. Időközben ez utóbbi két város másik országba került, a régifajta bosztányosok meg kihalófélben vannak, bár nem azért, mert kihúzták alóluk a síneket. 

Bővebben: 




Bosztányosok vasúton