"Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol. A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés. A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos. 
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly´ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked? 
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?" Erről szól a magyarkanizsai Hugyec Anikó Túl kevés idő című regénye, amit a napokban mutatták be a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban. 

A könyv októberben jelent meg a magyarországi NewLine Kiadó gondozásában. A regény egy lélektani utazás, amely azt boncolgatja, hogyan lehet túljutni azon a fájdalmon, amit egy szakítás okozott. Az elsőkötetes szerző, mint fogalmazott, egy hirtelen ötlettől vezérelve döntött úgy, hogy regényt ír. 

- Valóban hirtelen jött ötlet volt, hogy megírjam ezt a könyvet. Nem is terveztem, nem tartozom az olyanok közé, akiknek az ilyesmi régóta dédelgetett álma lenne. Ha valaki nekem egy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy idén majd könyvbemutatókra fogok járni különböző könyvtárakba, biztos nem hittem volna neki. 

- Hogyan ajánlaná saját könyvét, csigázná fel iránta az olvasók érdeklődését? Bizonyára van a főhősnő, aki megtalálja a nagy őt, de mi történik addig? 

- Két idősíkon fut a regény, s egy első szám első személyben elbeszélt történetről van szó. Juli meséli az eseményeket. A múlt arról szól, hogy megismeri a párját. Őrült nagy szerelem bontakozik ki kettejük között. A jelen viszont arról szól, hogy ők már nincsenek együtt. A regény lapjai végigvezetik az olvasót azon, hogy mi történt, mi az, ami miatt ők elszakadtak egymástól. A jelenben ez a nő egy kétgyermekes édesanya, aki küzd a magánnyal. Közben a gyermekei kamaszodnak, s főleg a lánya felől jön egyféle negatív érzés az irányába. A végén van egy nagy csavar, ami mindenről lerántja a leplet. Legtöbb olvasóm nem számít erre, hogy mi is történt, s ennek örülök, ez is volt a célom. Aki eddig olvasta, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó, s tele van érzelmekkel. Nagyon nagy érzelmi mélységekbe visz el ez a regény. Persze, mindenféleképpen nőknek szól! 

- Honnan érkeznek visszajelzések, Vajdaságból vagy inkább Magyarországról? 

- Innen is, onnan is szinte naponta érkeznek hozzám üzenetek. Privátban megkeresnek az olvasók, s elmondják, mennyire szerették a regényt. Általában azt mondják, hogy egy letehetetlen regényről van szó, aminek nagyon-nagyon örülök. 

Bővebben: