Horgoson minden évben kétszer emlékeznek meg az 1944-ben ártatlanul kivégzettekről. Hagyományosan november 1-jén gyűlnek össze az emlékezők a temetőben kialakított 1944-es emlékmű előtt, majd november 20-án az egykori Horgosi csárda mögött felállított keresztnél emlékeznek. Ott, ahol feltehetően most is nyugszanak a 77 évvel ezelőtt kivégzett ártatlan magyarok. 

1944 őszén több büntetőosztag is járta a Délvidéket, hogy beteljesítsék a megtorlást. Horgosra 1944. október 10-én vonult be a Vörös Hadsereg, majd a partizán alakulatok. A kutatások szerint azonnal fosztogatni kezdtek. Kirabolták az apácazárdát, feldúlták a templomot, majd feljelentések alapján megkezdték a bűnösök összeterelését. Dr. Forró Lajos Horgos 1944 című tanulmányában a következő olvasható: 

„Könnyen felkerült a listára az, akiről 1944 őszén kiderült, hogy a magyar éra alatt közhivatalt viselt, leventeoktató volt, ha tagja volt a nyilaskeresztes pártnak (függetlenül attól, hogy az illető bűnös volt vagy sem), magyar katonaként szolgált, vagy lelkesen fogadta az 1941-ben bevonuló magyar honvédeket. De sokan estek áldozatul szerb polgártársaik személyes bosszújának is. 

Mivel a feljelentéseket bemondás alapján tették, elég volt a vádat csupán ráfogni valakire. A listákra került helyi magyarok döntő többsége nem követett el olyan bűnt, ami miatt halálbüntetés járt volna. Ezt bizonyítja, hogy akiket a feljelentettek közül a vérengzés napjaiban nem sikerült megtalálni, azok később sem lettek felelősségre vonva, vagy csupán néhány év börtönbüntetést kaptak." 

Vass Zoltán horgosi történész az újvidéki levéltárban kutatta a Horgoson 77 évvel ezelőtt történteket. 

– Volt szerencsém betekinteni az 1944-es feljelentésekbe. Több száz ilyent találtam. Az akkori kommunista vezetés megbízott embereket, és azok házról házra jártak, és ha bárkinek bármilyen panasza volt egy számukra nem kedvező ember irányába, akkor ezt jegyzőkönyvezték, és később ezek a bepanaszoltak akár az életükkel is fizethettek. Egészen egyszerű okok, akár tyúkper is bekerült ezekbe az iratokba. Például ha egy magyar egy szerb eladótól elvitte a tyúkot, és nem megfelelő árat fizetett érte, vagy ha a magyar idő alatt a magyar polgár a szerb szomszédjának adott egy pofont, ezekben az időkben akár az életével is fizethetett, ha felkerül a listára – mondta Vass Zoltán. 

Bővebben: