Kriska Ferenc nyolcvannyolc éves magyarkanizsai söprűkészítővel a Magyar Szóban jelent meg interjú, melyben részletesebb betekintést adott szakmája rejtelmeibe, és rávilágított arra is, hogy mi lenne velünk e nélkül az igen egyszerű eszköz nélkül.
Feri bácsi többszörösen is hangsúlyozta a söprűkészítés fontosságát. Miért is ennyire hasznos a ciroktermesztés és annak végeredménye, a söprű?
– Először is fontos, hogy háromféle jövedelmet ad a ciroktermelés. Az első maga a cirok, amiből a söprűt készítjük, a második a ciroknak a magja, ami kitűnő jószágtakarmány, ezen belül is főleg az aprójószágokat figyelembe véve, tyúkok, csirkék, libák, pulykák kedvenc eledele. A harmadik pedig a ciroknak a szára, amit ha betüzelünk, akkor energia, ha beledolgozzuk a talajba, akkor pedig talajjavító.
Anno Magyarkanizsa volt a nagy Jugoszláviának a központja a ciroktermesztésben. Környékén több ezer hektáron termeltek cirkot, de sajnos ez a fajta termesztés évről évre csökken, hiszen nincs, aki learassa, nincs elég munkaerő. Pedig a söprűre régen is szükség volt, szükség van ma is, és szükség lesz száz év múlva is. Ötven évvel ezelőtt Európa legnagyobb ciroksöprű-kereskedője, a svájci Stephen Orchard volt az, aki már akkor azt mondta, hogy a műanyag söprűket ki kell iktatni, mert sokkal szennyezőbb, mint a fa meg a cirok. Megsemmisítésüknél sokkal jobban szennyezi a levegőt a műanyag elégetése, mint a fáé. A ciroksöprű sokkal jobb. Az a pici kis drót meg az a fél deka szög, ami benne van, az nem számottevő, az oxidálódik, megsemmisítődik néhány év alatt, a cirok meg a fa pedig egy kis lánggal elég, a maradványa a talajban elbomlik, még javítja is a minőségét.
Mikor kezdett el a söprűkészítéssel foglalkozni?
– Hatvanöt éve foglalkozok ezzel. Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent tudok a söprű készítéséről és használatáról. Olyat is, amit esetleg más nem is gondolna. A söprű az egy nagyon fontos környezetvédelmi eszköz. Mi lenne velünk a talajon a söprű, a gereblye, a lapát nélkül, hogyha nem takarítanánk?! De nemcsak a szétdobált hulladék a probléma, hogy benne járunk fél lábszárig, hanem az is nagyon rossz, hogy a szemét árasztja az egészségtelen levegőt, amit beszívunk. Ami a talajba belekerül, belekerül az ivóvízbe is, belekerül később a gabonákba. Tehát beszívjuk, megisszuk, megesszük a szennyezett dolgokat, és ez mind nagyon veszélyes az embereknek az egészségére. Ma már világszintű probléma az egyre több hulladék és az ivóvízkészlet szennyezése.
Csak egy kis akarat kell, és a seprűvel tisztán tudjuk tartani környezetünket. Erről egy picit többet is mondanék. Ha visszatekerjük az idő kerekét, a boszorkány volt az első nő, akit lefestettek söprűvel. Persze boszorkányok nincsenek, nem is voltak, gyerekkoromban sem hittem el, és most se higgye el senki, de mint népi ábrázolás érdekes és mára nagyon szimbolikus. Az ilyen képek jelképezik számomra azt, hogy több száz évvel ezelőtt, amikor gondolták még, hogy vannak boszorkányok, akkor is tudták már, hogy a söprűre szükség van. Ha csak összefogtak néhány kórót vagy gallyat, a lényeg, hogy ott, ahol az ember élt, akarták a tisztaságot.

Bővebben: