Összesen ötvenhét ártatlan helybeli férfi esett a megtorlások áldozatául Adorjánon, ahol legtöbbjüket a Tiszába lőtték, egyetlen bűnük a magyarságuk volt. Október 31-én tartott a helyi közösség megemlékezést az adorjáni temetőben, ahol a helybeli Szőke Tisza Művelődési Egyesület tagjai, a kislányokból álló Dalospacsirták csoport és az általános iskola diákjai tették emelkedettebb hangulatúvá a megemlékezést és amelyen Kávai Szabolcs magyarkanizsai történelemtanár is az áldozatokra emlékezett beszédében. A megemlékezésen koszorút helyeztek el az áldozatok hozzátartozói, valamint a helyi vezetőség, az önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács illetékesei.

November 1-jén a horgosi katolikus temetőben megtartott ünnepi szentmise után megemlékezésre gyülekeztek a polgárok, akik a jugoszláv néphadsereg katonasága által a második világháború végén elkövetett vérengzések áldozataira emlékeztek. Gutási Ákos atya megszentelte az emlékhelyet, amelynek a négy oszlopán elhelyezett emléktáblákra vésték rá a kései utókor számára annak a több mint nyolcvan horgosi és környékbeli magyar férfinak a nevét, akiket 1944. november 20-án bírósági eljárás nélkül, hamis tanúk koholt vádjai alapján végeztek ki Horgos közelében. A hozzátartozók később kiásták az áldozatok földi maradványait, és a horgosi csárda mögött temették el őket. A helyet nemrégiben vaskereszttel jelölték meg. A megemlékezésen az általános iskolások művelődési műsorát követően Vass Zoltán történész emlékezett meg a 74 évvel ezelőtt lejátszódott véres eseményekről és azok áldozatairól.

A horgosi áldozatok emlékhelyét Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a VMSZ, a magyarkanizsai önkormányzat, az MNT és a horgosi helyi közösség koszorúzta meg.

Az 1944. október 31-e hajnalán kivégzett huszonnégy martonosi magyar áldozatra emlékeztek szintén november 1-jén a martonosi temetőben lévő síremlék előtt is az egybegyűlt tiszteletadók és az áldozatok leszármazottai. Werner Mihály apátplébános mellett még huszonhárom magyar ember esett áldozatául a megtorlásnak. A síremléket Savelin Zoltán tisztelendő szentelte meg, majd dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke mondott beszédet, akinek nagyapja szintén a mártírok között van.

A megemlékezésen a hozzátartozók, a magyarkanizsai önkormányzat, a martonosi helyi közösség, a Magyar Nemzeti Tanács és a Délvidék Kutatóközpont megjelent tiszteletadói is elhelyezték a kegyelet virágait.

Bővebben: