Türkizkék kapu, ami valójában egy ajtó, vadszőlővel körbefuttatva, az utcán járókelőnek csak ennyi tűnik fel, ami sejteti, hogy a nem mindennapi látvány benyitáskor talán fokozódik. A sejtés be is igazolódik Magyarkanizsa egyik forgalmas utcájában, ahol már a ház előtt gondos kezek munkáját megháláló rózsák virítanak, ott vár ránk a csoda. Maga az épület fel se tűnik, csak a virágokra, a buja növényzetre lehet figyelni, meghagyva a képzeletnek a szabad utat. El lehet fantáziálni arról, vajon milyen lehet belül, ha már az utcafronton tükröződik az ott lakó varázslatos világa. A csoda a belépésnél csak hatványozódik, minden elvárást felülmúl. Két lépés az utcáról befele menet, és az ember lánya már el is varázsolódott, csak nézelődik körbe-körbe, pásztázza a legapróbb részleteket, megtorpan és próbálja befogadni azt a látványt, ami a szemnek egyszerre sok. Lehetetlen mindenre odafigyelni, meg kell állni, mélyet szippantani a virágillatból és végiglegeltetni a tekintetet pontról pontra. A kertet, mint a lélek szimbólumát, itt valóban meg lehet élni. Az önkifejezés módja itt megvalósul, és ahogy haladunk beljebb, eljutunk a provanszias enteriőrbe.

Jelképes utazás ez a magyarkanizsai, repedezett, virágokkal szegélyezett betonjárdáról egy másik ember intim szférájába, egy másik világba. Nem is hagyná ezt mindenki, de Jenei Katalin az első pillanattól kezdve úgy invitál, hogy el is feledkezem az illemről, egyszerűen nem tudom magázni, mert amellett, hogy elkápráztat a látvány, otthon érzem magam, és mindenre kíváncsi vagyok. Nem is várat sokáig, körbevezet az egész házban, fittyet hányunk arra, hogy teljesen idegenek vagyunk egymásnak, csak úgy dől belőlünk a szó, amit most nem azért rakosgatunk egymás mellé, hogy hassunk vele. Okunk és célunk van, de elfeledkezve azokról, több kapubejáraton engedjük át egymást. Kati – aki színházi díszlettervezőnek készült annak idején – meséjét két, hatalmas termetű maine coon macska töri csak meg időnként, maguknak kikövetelve a figyelmet két pillanatra, de ők is szervesen hozzátartoznak a környezethez.

A Jenei Katalinnal készült interjú a Magyar Szó Hétvége mellékletében jelent meg.

Bővebben: