A Tóthfalun átutazónak szembetűnő, hogy az utóbbi időben a bólogató kutak mellett megszaporodtak az új, sokkal nagyobb és korszerűbb kőolaj-kutató felszerelések, a nagy területeket foglaló gépek és a sok-sok munkás, akiknek egy része hazai, más részük külföldiekből verbuválódott csapat. Az utóbbi három évben havonta öt-tízesével nő a furatok száma Tóthfalu környékén. A fúrások folyamatosak, amiből arra is lehetne következtetni, hogy fellendülőben van a gazdaság. Szinte egymást érik a feltárásra váró helyek, amit úgy tűnik, a NIS nem is hagy kiaknázatlanul, hiszen a teherautók jönnek-mennek, a forgalom igencsak nagy, a mezők pedig mindenhonnan azt hirdetik, itt bizony alapos munka folyik.

A Magyar Szó szerkesztőségének többszöri megkeresésére sem érkezett válasz a Szerbiai Kőolajipari Vállalattól, hogy mit is jelent ez a nagy sürgés-forgás Tóthfalu környékén. Időközben a szerb sajtóban felröppent a hír, miszerint Szerbia néhány éven belül nyersolaj és jó minőségű (vajdasági) szántóföld nélkül marad a kőolaj kiaknázásakor használt módszerek miatt. Egy hattagú vajdasági felügyelőcsoport 2012-ben és 2013-ban 52 kőolajmezőn végzett ellenőrzést, és megállapította, hogy nem az előírásoknak megfelelően aknázzák ki a kőolajat, ugyanis olyan felszerelést használnak, amelyet csak kutatások alkalmával lehet, a kiaknázáskor nem.

Magyarán, a megengedettnél sokkal nagyobb kapacitású, nagynyomású pumpákat és 15 colosnál nagyobb átmérőjű csöveket vetnek be, annak érdekében, hogy minél előbb minél több kőolajat a felszínre hozzanak. A NIS által fizetett kőolajjáradékból azonban nem lehet szanálni azokat a károkat, amelyek a kőolajbányászat során keletkeznek. Miután ugyanis az orosz Gazprom Neft megvásárolta a NIS 51 százalékát, és vele együtt a földben lévő gáz- és kőolajtartalékot is, mindössze 3 százalék kőolaj-járadékot fizet a törvényben előirányzott 7 százalék helyett. A korábbi energiaügyi miniszter asszony (Zorana Mihajlović) azt mondja, hogy ezt a Szerbiának előnytelen üzletet (a NIS magánosítása, eladása és a kedvezményezettség) az elődje ütötte nyélbe, természetesen Boris Tadić és a többi államvezető közreműködésével. A felelősség tehát őket terheli a Szerbia érdekeit figyelmen kívül hagyó szerződés megkötése miatt, és nem az orosz felet. Milan Bačević miniszter hagyta jóvá azt is, hogy a NIS 2014-től tovább végezhesse a munkáját Vajdaságban ugyanúgy, ugyanannyi kőolajjáradék fejében, mint azelőtt, és ezt a jogot 2023-ig megadta neki, noha azt a vajdasági kormány 2013 végén megvonta a NIS-től. Ez utóbbit már Bojan Pajtić, korábbi tartományi kormányfő mondta, aki emlékeztetett rá, hogy a felügyelőktől kapott jelentések miatt 2013. január elsejétől megvonták a NIS-től a további bányászati jogot Vajdaság területén, de ez mit sem ért, mert Milan Bačević miniszter ennek ellenére engedélyezte a kőolaj-kitermelést – tudhatjuk meg a belgrádi napilap cikkéből.

A labda a kormány térfelén pattog. A felügyelőségi jelentések birtokában most a kormánynak kellene lépnie. A NIS a sajtónak azt állítja, hogy semmi törvénytelen nincs a kőolaj-kitermelésükben, de az szemmel látható, hogy hatalmas a sietség. A szerződésük ugyanis 2023-ig szól.

Szerbia egyik legnagyobb kőolajmezője Velebit környékén van. Tóthfalu határában hetek óta hatalmas fúrótornyok működnek.

Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármesterének elmondása szerint a NIS-nek nem kötelessége, hogy a különböző munkálatokat, kutatásokat, vagy fúrásokat jelentse a helyi önkormányzatoknak, ebben az esetben Magyarkanizsának, mivel ez köztársasági hatáskörbe tartozó témakör. Ennek ellenére a vállalat értesíteni szokta a községi vezetést, ha Magyarkanizsa területén valamilyen munkálatokat végez, tette hozzá. Az is kiderült, hogy ha a kőolajipari vállalat valamit javítani, vagy felújítani szeretne, akkor környezeti hatástanulmányra is szükség van, mielőtt bármit dolgozhatnának a meglévő létesítményeken, így pedig kiderül, hogy valamilyen munkálatok folynak az önkormányzat területén. Tudomásuk van arról, hogy Velebit és Oromhegyes kataszteri községek területén zajlanak ilyen munkálatok.

Ami a munkagépek okozta esetleges kárt illeti, az önkormányzat hatáskörébe tartozó felügyelőségnek feladata figyelemmel kísérni a polgárok bejelentését. Idén eddig csupán februárban érkezett egy bejelentés, ugyanakkor az ellenőrzést követően kiderült, hogy a bejelentés megalapozatlan volt, vagyis a NIS munkagépei nem tették tönkre a parcellát és az utat, derült ki a beszélgetés során.

Évekkel ezelőtt, amikor a kőolaj világpiaci ára csúcson volt, Magyarkanizsa kőolajjáradék címén átlagban több mint 250 millió dinárt kapott a NIS-től évente. Ez az összeg tavaly már a 80 millió dinárt sem érte el, mondta a polgármester. Mint hozzátette, a rendszerességgel semmi probléma, a vállalat negyedévente fizeti a kőolajjáradékot. A probléma továbbra is az, hogy a járadék törvényes értéke sokkal magasabb, viszont a kormány és a NIS közötti megállapodás értelmében a vállalatnak a megvalósított beruházások fejében nem az eladott kőolajipari származékok után származó bevétel hét, hanem három százalékát kell az állam, illetve a helyi önkormányzatok irányába kifizetni, erősítette meg Fejsztámer. Szavai szerint az önkormányzat számára elfogadhatatlan, hogy ennyire alacsony a járadék, hiszen ebből az összegből (is) pénzelik a helyi fejlesztéseket.

Bővebben: