A dr. Silling István nyelvész, író, néprajzkutató, a dr. Mák Ferenc író, irodalom- és művelődéstörténész, a L. Móger Tímea költő alkotta bírálóbizottság 2026. március 20-án egyhangúlag meghozott döntése alapján a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár a 2026. évre szóló Herceg János Irodalmi Díjat eddigi életművének jelentősége elismeréséül Bicskei Zoltán filmrendezőnek, grafikusművésznek, esszéírónak adományozza.  

A Herceg János nevét viselő díj nem pusztán irodalmi teljesítményt ismer el. Sokkal inkább egy szellemiséget: a helyhez való hűséget, a közösség iránti felelősséget, az emberi sorsok iránti érzékenységet, és azt a csendes, mégis rendíthetetlen alkotói magatartást, amely nem engedi feledésbe merülni mindazt, ami lényeges. 

Ezt a szellemiséget hordozza és példázza az idei díjazott, Bicskei Zoltán, Magyarkanizsa, a Tisza mente meghatározó alkotója. 
Nem kimondottan irodalmár – és mégis az, mert filmjei valójában képírások. 
Rajzai lírai táj-mesék. 

Esszéi pedig a látás és a gondolkodás határán születő, sűrű szövetű vallomások. 
Művészete túlmutat a műfajokon: egyetlen nagy, összefüggő életművé áll össze, amelyben kép, szó, hang és táj egymásba íródik. 

Bicskei Zoltán a vajdasági magyar kultúra különleges, sokoldalú alkotója: filmrendező, rajzoló, esszéista és kulturális szervező. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként is annak a meggyőződésnek a képviselője, hogy a művészet nem elszakad a közegtől, hanem abból nő ki, és oda tér vissza. 
Művészetének központi inspirációja a délvidéki táj, különösen a magyarkanizsai puszta. Ez a táj nála egyszerre konkrét hely és szimbolikus tér: a történelem, a mítosz és az emberi sors találkozási pontja. De még ennél is több: egyfajta mérték. Egy mozdíthatatlan közép. 

Abban a világban, amelyet ma sokszor zaklatottság, szétesettség és túlmozgás jellemez, ez a puszta a bizonyosság tere. Az a tér, ahol – ahogyan ő fogalmaz – minden élesebben látszik, ahol „minden kicsihez oda kell hajolni és jobban kell szeretni”. Ahol a horizont nemcsak látvány, hanem gondolkodás. 
Filmjeiben a puszta nem háttér, hanem jelenlét. 
Rajzaiban nem látvány, hanem belső táj. 
Írásaiban pedig emlékezet és kérdés egyszerre. 

Ez a fajta alkotói jelenlét mély rokonságot mutat Herceg János örökségével. 
Mindkettőjük munkájában ott van a vidék iránti hűség, az emberi történetek iránti alázat, és az a törekvés, hogy a helyi valóság egyetemes érvényűvé váljon... 
Bővebben: