Péntek óta tart a kilencedik Dúrmoló téli népzenei tábor Tóthfaluban. A templom tőszomszédságában, a kollégium, a parókia és az egykori nyomda irányából népzene dallamai szűrődtek ki hétfőn is, amikor meglátogattuk a táborozókat. A hóesésben, kint a falu utcáin szánkózó gyerekek voltak láthatóak minden irányban. Hóembert gyúrók az udvarokban, a templomkertben pedig a hangszeres, magyar zene hallatszódott. Igazi, falusi idill. Tóthfaluban, ahogy azt már megszokhattuk, sosincs megállás, mindig történik valami. Most épp a Dúrmoló tábor lakói teszik még népesebbé és élettel telibbé a települést. A 11 és 15 év közötti fiatalok azért érkeztek, hogy tökéletesítsék zenei tudásukat, barátkozzanak, hasznosan töltsék a téli szünidőt. Ahogy megérkeztünk, máris Juhász Gyulával, a tábor vezetőjével futottunk össze, aki elmesélte, hogyan zajlanak a napok a Durmoló táborban. 
– A tábor célja, hogy összehívja a vajdasági fiatal népzenész generációt, hogy együtt töltsük az év első napjait és sokat tanuljunk. Szövődnek itt szerelmek is, táncolnak is, játszanak is, sokat beszélgetnek és persze előadásokat is tartunk nekik – mesélte Juhász Gyula, majd így folytatta: 
– Mintegy negyven leány és harminc fiú jelentkezett a táborunkba, melyet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervez és a Csoóri Sándor Alap valamint a tartomány támogat – tudtuk meg a táborvezetőtől, aki azt is elmesélte, hogy gyerekek vasárnap bemutatták a tábori himnuszukat, mely minden csapatnál igen kreatívra sikerült. Elmondta azt is, hogy a hangszeres játék minden egyes nap fő szerepet kap, hisz reggel elkezdik a tanulást, és délig szinte csak azzal foglalkoznak. 
– Citeráznak és tamburáznak a gyerekek két csoportban, illetve a vonósok is jelen vannak. A hegedűsöknél a kisebbekkel Kászoniné Fejős Gabriella, a nagyobbakkal Sterbik László foglalkozik. A brácsa és a nagybőgő az én feladatom. A citerásoknál Hézső Zsolt a kisebbeket, Flamand István a nagyobbakat tanítja. Az énekoktatók Szabó Annamária és Varga Anna, a tamburaoktatók pedig Bolyos Miklós és Korponay Szabolcs – magyarázta a táborvezető, akitől azt is megtudtuk a legtöbben a Tisza mentéről érkeztek: 
– Zentáról, Magyarkanizsáról, Péterrévéről, Moholról, Adáról jöttek főleg, ugyanakkor érkeztek résztvevők Magyarcsernyéről, Törökkanizsáról, Törökbecséről,Temerinből, Újvidékről és Maradékról is. A korosztályokról elmondható, hogy a 11 és 15 év közöttiek vannak a legtöbben, illetve van egy néhány 18-20 éves fiatal is, illetve felnőttek is. Néhányan nem alszanak itt, ők minden nap jönnek az órákra. Nagy örömünkre szép számban érkeznek a helyiek is, tehát van foganatja annak, hogy évről évre idejárunk – magyarázta a tábor vezetője, aki azt is elárulta, hogy ő maga és az oktatók közül többen még gyerekként jártak először ilyen táborokban, és most ők viszik tovább a stafétát. A tananyaggal kapcsolatban elmondta, hogy elsősorban Vajdasági dalokat tanulnak. 
– Szerelmi dalok, a hétköznapok dalai szerepelnek a repertoáron, de van egy pár bukovinai, tréfás-, illetve betyárdal is, amit tanulnak. Az nagy vonósok bonchidai táncdallamokat, ritka magyar csárdást és gyors csárdást tanulnak, ezek már egy kicsit technikásabb hangszertudást igényelnek és nagyon élvezik – fejtette ki Juhász Gyula. A táborlakók egy különleges gálaműsorral is készülnek. 

Bővebben: