Magyarkanizsai állomásához érkezett június 7-én, szombaton a Magyarországot, Szerbiát és Romániát érintő Tricikli Fesztivál. A programok reggeltől estig tartottak, és olyan irodalmi, művészeti csemegék kaptak helyet, melyek maradandó élményt nyújtottak a résztvevőknek. Délelőtt átkarikáztak Törökkanizsára, ahol Szilágyi Dávid kiállítását tekintették meg és kerekasztal-beszélgetést tartottak a Kulturális Zónában. Délután a Hateremben Csík Mónika, Bíró Tímea és Sándor Zoltán kötetei, valamint Mezei Erzsébet művészete volt terítéken. Ezt követően pedig Ladik Katalinnal hajókáztak. Oláh Tamás, a Tricikli magyarkanizsai fő szervezője mesélt az idei fesztiválról. 
– Évről évre körülbelül 40 fő a fesztivál látogatóinak a száma, ami ehhez a sajátos arculathoz, a kisközösségi élményhez ideális szám. A Tricikli Fesztivál egyik sajátossága, legalább is Kanizsán, de a többi helyszínen is, hogy kis helyszínek fognak össze, és kis helyszínekre visszük el a kultúra iránt érdeklődő közönséget, bár minden évben néhány fővel bővül a létszám. Ezek a helyszínek sajátosan kicsik, zártabbak, intimebb helyszínek a nagyobb fesztiválokhoz képest – mesélte Tamás. – Szegedről mindig érkezik egy karaván. Idén kilencen jöttek, de érkeztek Szabadkáról, Zentáról és Perbálról is résztvevők. Valakinek kanizsai vonatkozásai is vannak, de van, akit az irodalom, illetve a művészetek és egyáltalán a fesztivál koncepciója mozgat meg, és nem kizárólag fiatalok érkeznek hozzánk – tudtuk meg Oláh Tamástól, aki kérdésünkre a vendégekről is szót ejtett. – Bizonyos értelemben az aktualitások azok, amik meghatározzák, hogy kiket hívunk el a fesztiválra, de fontos az is, hogy a fesztiválon megjelenő szerzőknek legyen valamiféle mondanivalójuk, ami a fesztivál szellemiségéhez illeszkedik, de hát ezt nagyon könnyen meg tudjuk találni. Az idei évben vendégeskedő Sándor Zoli és Csík Mónika például nagy biciklizők maguk is, de a korábbi években is valahogy mindig kiderült az, hogy elkötelezett biciklistákat sikerül meghívnunk Kanizsára. Persze ez nem követelmény. Az nagyon fontos, hogy erős kötődése legyen a fesztivál meghívottjainak a lokális közeghez és egyáltalán Vajdasághoz. Megpróbáljuk a vajdasági kultúrát megjeleníteni ez az egy nap alatt, illetve valamiféle kivonatot mutatni az éppen aktuális kulturális jelenségekből mondta a szervező, aki arra is kitért, hogy milyen korosztályt sikerül megmozgatniuk. 
– Fontos vállalásunk, hogy ne csak a fiatalokat kapcsoljuk be. Látszik ez az idei programból is, fiatal szerzőink is voltak, illetve képzőművészünk is volt Szilágyi Dávid személyében, aki mindössze 21 éves. Az idősebb korosztály képviselői közül például Mezei Erzsébettel Léphaft Pál beszélgetett, illetve itt volt a fesztivál talán legjobban várt fellépője, Ladik Katalin, aki pont arról beszélt, hogy az ő generációjának, azoknak, akik ismerték az ő munkásságát a '60-as, '70-es, '80-as években, nagy része már nem tud fesztiválokra járni. Éppen ez az egyik vállalása a fesztiválnak is, és ezen keresztül neki is, hogy a fiatalok számára, akik nem tapasztalhatták meg az ő művészetét, hozzáférhetővé váljon ez, hogy valahogy bevonódjanak ebbe a nagyon izgalmas avantgárd gesztusokkal telített életműbe. A művészek, illetve a beszélgetőtársak esetében viszont megpróbálunk nagyon változatosak lenni, tehát egyelőre még nem hívtunk vissza embereket, de hát mindössze négy évről beszélünk. Viszont vannak olyan beszélgetőtársak, kérdezők, moderátorok, magamat is beleértve, akik visszatérünk, és ebben az értelemben összekötjük a fesztivált. Berényi Emőke, Bíró Tímea, Benedek Miklós is kérdeztek már, illetve szerzőként is megjelentek a Triciklin. Látható, hogy nagyon változatos a vajdasági szerzők érdeklődése, és a vajdasági élet felé fordulnak. Ezt a tájat, ezt a közeget, ezeket az embereket faggatja ez az irodalom, amelyet művelünk itt a Vajdaságban, de mindig olyan gesztusokat tesz, ami valahogyan univerzálisabbá válik. Akár a képiség, a vizualitás, vagy a történetmesélés a terén – fejtette ki Tamás, akitől afelől is érdeklődtünk, hogy hogy állunk az utánpótlással. - Érezhető, hogy az egészen fiatal generációnak kevés megjelenési lehetősége van az irodalmi fesztiválokon, de egyáltalán a kiadóinkhoz eleve kevesebb fiatal érkezik kötettervekkel. Fontos vállalása a fesztiválnak, és azt hiszem, hogy a többi irodalmi, kulturális fesztiválnak is vállalása kell, hogy legyen, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak – mesélte a szervező, akit Ladik Katalinról is kérdeztünk.  
– Fantasztikus volt azt a mesélőkedvet, azt a vitalitást megtapasztalni, ami Ladik Katalint jellemzi, elképesztően friss volt. Másfél órán keresztül hallgattuk a vízen lefelé Kanizsa irányába csorogva. Egészen csodálatosnak gondolom azt, hogy nem művészettörténészek és róla író szakemberek munkáin keresztül kell megismerni ezt az életművét, hanem itt van velünk ő, aki első kézből tud nekünk hozzáférést biztosítani a szakmai és a személyes múltjához is. Kivételes pillanatok ezek. És hát kivételes pillanatok voltak ezek szombaton a Tiszai tangó fedélzetén is a naplementében – mondta Oláh Tamás. – Azt látom, hogy a kanizsaiak egyre inkább elfogadják ezt a fesztivált, egyre inkább a magukénak érzik. Szívesen csatlakoznak, mert a fesztivál ezekbe a személyes, ámde jól ismert kanizsai terekbe költözik be, és ezt szeretnénk a jövőben is megtartani. 

Bővebben: