Magyarkanizsán, a Tisza partján élők számára a folyó nemcsak természeti kincs, hanem a megélhetési lehetőség is. Azonban az elmúlt években egyre gyakrabban kerül szóba a hallopás, vagyis az orvhalászat jelensége, amely komoly aggodalmat kelt a helyi közösségben. Bár sok eset rejtve marad, a tapasztalatok szerint nem ritka, hogy engedély nélküli, tiltott eszközökkel zajlik a halfogás. Ez nemcsak a halállományt tizedeli meg, hanem a tisztességes horgászok munkáját is aláássa, és hosszú távon az egész ökoszisztémát veszélyezteti.
A Tisza Magyarkanizsa mellett kanyarog, ahogy évszázadok óta. A folyó nemcsak természeti látványosság, hanem a helyiek életének is szerves része. A halászat régen megélhetést jelentett sok család számára, ma inkább hobbiként, sportként van jelen a mindennapokban. A part mentén gyakran látni horgászokat, főleg tavasztól késő őszig. A sporthorgászat szabályozott tevékenység, engedélyhez kötött, és szigorú feltételei vannak. A horgászegyesületek figyelnek arra, hogy a horgászok betartsák a méret- és darabszám-korlátozásokat, valamint az ívási időszak védelmét is. Az utóbbi időben a halállomány csökkent a magyarkanizsai szakaszon, amelynek több oka is van.
A környéken egyre gyakrabban kerül szóba az orvhalászat. Ez alatt minden olyan tevékenységet értünk, amely során valaki engedély nélkül, tiltott eszközzel, vagy tilalmi időszakban fog halat. Ide tartozik a hálóval való halászat, a többágú horog, vagy épp az ívási időszakban való fogás is.
Az orvhalászat nemcsak törvénytelen, hanem a Tisza halállományára is komoly veszélyt jelent. A szabálytalanul kifogott halak gyakran még nem érték el az ivarérettséget, vagy épp épp a szaporodási időszakban vannak, így a jövő generációit veszélyeztetik. A helytelen módszerek, például az élőhalas háló vagy az elektromos sokkoló, pedig pusztítják a víz alatti ökoszisztémát. Az orvhalászat komoly jogi következményekkel jár, büntetése akár pénzbírság, vagy súlyosabb esetben bírósági eljárás is lehet.
Az orvhalászatot olyan emberek végzik, akik jól ismerik a folyót, tudják, mikor nincs mozgás, és kihasználják az ellenőrzés gyenge pontjait. Mivel gyakran gyorsan és szervezetten dolgoznak, a lebukás esélye kicsi, így a tettesek felderítése rendkívül nehéz.
A Tisza közös kincsünk. Ahhoz, hogy ez a folyó még sokáig élhető, halban gazdag és békés maradjon, mindannyiunk felelősségére szükség van, a horgászokéra, a természetjárókéra, és azokéra is, akik nem nézik tétlenül, ha valaki törvénytelenül nyúl a természethez.

Bővebben: