Kétéves a legfiatalabb, hetven pedig a legidősebb lókedvelő, aki Berényiék kispiaci tanyájára jár ki az állatokkal barátkozni és lovaglást tanulni. A Blondina Lovasiskola nemrég tárta ki kapuit a vendégek előtt, ám amióta előzetes bejelentkezéssel látogatni lehet a tanyát, kirándulásokat lehet oda szervezni, élményfotózáson lehet ott részt venni, vagy épp az állatokkal való bánásmódot és magát a lovaglás tudományát lehet elsajátítani náluk, azóta egyre többen tesznek kispiaci kitérőt. Aki betér hozzájuk, azt aztán órákra ott tartja a hangulat, és vissza is vonzza az érdeklődőt. Még azokat is, akik kezdetben talán ódzkodtak a nagy termetű jószágoktól. Berényiéknél megannyi póni is legelészik, és várja az őket simogatókat és megülőket.
A falu központjától nem messze, mégis szinte a múltat megidéző nyugalom szigetén, tarlók és szántók ölelésében találhatunk rá erre a nem is olyan kicsi, mesebelinek is beillő takaros tanyára, Berényiék otthonára és a Blondina Lovasiskolára. Apollóniával, a négy leány édesanyjával először a lovakat nézzük meg, majd meleg otthonukban arról is beszélgetünk, hogy a legkisebb gyermekük lószeretete alapozta meg mindazt, ami mára kiépült náluk. Jó szülőkként kislányuk óhajának engedve került az első ló az udvarukba, majd ezt követte a többi. Míg mi Apollóniával csűrjük-csavarjuk a szavakat, addig Tibor, a családfő kint talál magának tennivalót, hisz itt aztán tényleg sosincs megállás. Az állatok nem ismernek ünnepnapot, sőt a napszakra sincsenek különösebben tekintettel, ami például az ellést illeti, kifejezetten az éjszakára időzítik, de az sem érdekli őket, hogy épp interjú készül. Azt viszont érzik, hogy ki az, aki szeretettel közelít feléjük, és a közelükben mi is érezhetjük azt a megmagyarázhatatlan jó érzést, aminek megmagyarázására a későbbiekben a ház asszonya mégis kísérletet tesz.
– A pici gyerekeket először a pónikhoz vezetjük oda, velük barátkoztatjuk meg, és ha ez kicsit nehézkesen menne, akkor a pónit hívjuk a gyerekhez, aki ettől bátrabbnak is érzi magát, illetve még az öröm is átjárja, hisz úgy érzi, hogy a ló keresi az ő kegyeit. A legkomorabb gyermeket is megváltoztatja ez a fajta kapcsolódás, és merőben másképp megy haza, mint ahogy érkezett. Feltöltődve és boldogan – tudtuk meg a ház asszonyától, aki azt is elmesélte, hogy kislányukat ők maguk is elvitték távolabbi helyre, hogy lovagolni tanuljon. – Kishegyesen tanították be a póni után az első nagy lovunkat, a tinkert. Három hónap után már itthon folytatta a lovaglást a lányunk, illetve Magyarországon. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően Kispiacon találta meg a boldogulását egy lovas oktató is, akivel összekötött minket az állatok szeretete, és napjainkban is nálunk tanít. Házhoz költözött a lovaglás. Később már az igények is változtak, gyorsabb sportlovat vettünk, Blondinát. Ő a Kincsem Parkban versenyzett hat évig, azt követően vásároltuk meg, és képeztük át hátaslóra – fejtette ki a kezdetekről szóló fontos pillanatokat Apollónia, akitől azt is megtudtuk, hogy napjainkban hol tartanak.
– Öt lófajta van most a tanyánkon: a shetlandi póni, a welsh póni, a tinker, az ügető, és van egy belga hidegvérűnk – sorolta, majd a náluk igényelhető szolgáltatásokról mesélt. – Lovas élményfotózásra is van lehetőség nálunk. Ez úgy kezdődött, hogy láttuk az erre való igényt, és egyszerűen teret adtunk hozzá. Ez a lehetőség a környéken egyedülálló, egész Szerbia-szerte nincs ehhez hasonló, nekünk pedig minden körülmény adott volt, és szerettük volna másokkal is megosztani azt az élményt, ami bármikor felidézhető az itt készült képeket nézve. Igyekszünk a természetes környezetet kicsit átalakítva, mégis saját valójában és annak minden szépségével együtt megmutatni – akár képeken is. A mezőn is nagyon szeretnek fotózkodni az idelátogatók, a lovak természetes környezetében, az élőhelyükön, ugyanakkor a természetet megidéző kellékek között is, mint amilyen a palettából készült keret, a virágzó gyümölcsfaág, a tuskó, a szalmabála… Fontos, hogy látszódjon a lovak élőhelye, még a fotókon is, mert szeretnénk az élet egyszerűségéhez és a természethez visszavezetni az embereket. Nagyon sok szülő fél a lovaktól, és a gyermeket is nehezen engedi a közelükbe, így azt is célul tűztük ki, hogy egy fotózás ideje alatt eloszlassuk a tévhiteket és feloldjuk a félelmeket. Ilyenkor a szülő is láthatja és tapasztalhatja, hogy a mi lovaink képzett, betanított állatok, amelyek közelében nincs a gyermek veszélyben – magyarázta Apollónia.
A fotózkodáson kívül kirándulni is lehet a tanyára, illetve a lovaglás tudományát is el lehet sajátítani.
– A lóval való foglalkozás soha nem lehet kényszer, mert az nem jó egyikünknek sem. A célunk, hogy a hozzánk ellátogatók is ugyanúgy megszeressék a lovakat, ahogy mi, hisz ez is a szeretet egy fajtája, amely mindig jó gyümölcsöket terem. Érdek nélkül, szívből szeretjük a lovakat, amit ők is éreznek. A kirándulók, akik hozzánk látogatnak, megérzik a lovaknak azt a fajta nyitottságát, amely amiatt van, ahogy bánunk velük. Szelíden, szeretettel. A kezeink között születtek meg, itt nőtt fel a legtöbbjük, mindegyiknek megvan a saját személyisége, és az embereket is megérinti az a szelídség, amivel az állatok hozzájuk viszonyulnak, amit tőlünk tanultak – magyarázta Apollónia.
A Blondinát a Facebookon lehet legkönnyebben megtalálni (Blondina Lovasiskola), meg lehet nézni az ott készült képeket, illetve kedvet is lehet kapni egy kis lovazáshoz, még azoknak is, akik eddig csak gondolkodtak rajta. Annak sem kell aggódnia, aki tart az állatoktól, ugyanis Kispiacon azt is megtanítják, hogy miként kell szeretettel és megfelelően közelíteni a patásokhoz.
– A lovakhoz való közeledés az első, amit megtanítunk, hogy hátulról nem szabad, hisz van egy szög, ahová ő nem lát, csak veszélyt érzékel, és ösztönösen rúg, ezt tiszteletben kell tartani. Fontos, hogy amilyen békések, szelídek, nekünk is úgy kell, békességgel, méltóságteljesen feléjük fordulni. Nálunk a lovak a nap nagy részében kint tartózkodnak, alapvető szükségletük a mozgás, és aki ellátogat hozzánk, a természettel együtt lélegzik arra az időre – mondta Apollónia.
A Berényi-tanyán már sokan megfordultak, és a látogatások közül mindegyik szívhez szóló. Ezt is a tulajdonosok mondták, amiből kiviláglik, hogy nemcsak az állatokkal bánnak szeretettel, hanem minden látogatót hatalmas szívvel fogadnak.
– Amikor a lóhoz közel kerülnek, szinte szemmel látható, hogy valami elindul, valami megváltozik az emberekben is. Az őszinte szeretet kölcsönösen hat, ami maradandó gyümölcsöt hoz, és épp ezt kívánjuk megosztani másokkal is. A szabad tartású lovak szívverésének elektromágneses kisugárzása ötször erősebb, mint az emberé, és kilencméteres a hatótávolsága. Így már talán érthető, hogy a lovak között más szellemi atmoszféra alakul ki, és ott minden más – fejtette ki beszélgetőpartnerem, aki szerint mindez gyógyír. – Én magam is gyerekkorom óta a lovak közelében voltam, még lovas szánon is ültem, ahogy visszaemlékszem, most pedig ez végérvényesen kiteljesedett. Egy mondás szerint a ló Isten ajándéka az emberiség számára, és ezzel teljes mértékben egyetértek, mert Isten sok mindent megmutat ezeken az állatokon keresztül az embernek, például nálunk az ötféle ló egy ménesként viselkedik, és ha kell, mindig összezárnak, megvédik egymást. Őrködnek. Egy pillanat alatt eltaposhatnák az embert erejüknél fogva, mégsem teszik, hanem alázattal szolgálják. Van valami csodálatos, fenséges a lóban, amiből az ember is tanulhat: az alázatot és a tiszteletet. Ha mi is így viseltetnénk egymás iránt, sokkal jobb világban élnénk – mondta Apollónia, aki kedvenc idézetét is megosztotta velünk a beszélgetés végén: „Az egész világban ott vannak a lovak, és egyetlen lóban ott van az egész világ.”

Bővebben: