| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2025.11.17.
„Visszaadni valamit a földnek, ahol nevelkedtünk…”

Csorba-Bagi Valentina huszonhét éves, martonosi származású népi ének tanárnő, népdalénekes, szociálpedagógus és mentálhigiénés szakember. Középiskolai tanulmányait a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol szakán és a Szabadkai Zeneiskolában végezte. 2020-ban szociálpedagógia alapszakon diplomázott a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, majd 2023-ban mesterdiplomát szerzett mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő ...

   2025.11.17.
Felelevenítették a magyar lakodalmi szokásokat

Megszervezték a Vőfénybált, amelynek házigazdája hagyományosan a martonosi Fény Civil Szervezet. A résztvevők erre az eseményre egyrészt a szórakozás miatt érkeznek, másrészt pedig az adakozás szándéka vezérli őket. A rendezvényen árult tombolából és a személyes adományokból befolyt összeggel beteg gyermekeket segítenek minden évben ezzel a rendezvénnyel. 
Nagy Veronika, a martonosi Fény Civil Szervezet elnöke elmondta: 
– A bálról ...

   2025.11.17.
A közösség ereje az összetartásban mutatkozik meg

Az oromiak pénteken, november 14-én ünnepelték meg falujuk kialakulásának ünnepét, melyet ahhoz a dátumhoz igazítanak minden évben, amikor az első vonat áthaladt a településen. Ebből az alkalomból már évtizedek óta novemberben művelődési műsorra gyűlnek össze a helyiek, ahol a falu apraja-nagyja megmutatja tudását és szebbé teszi az ünnepet. Ezúttal jelen volt Varjú Potrebić Tatjana, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának oktatással megbízott ...

   2025.11.17.
Hagyományaink éltetése

Szombaton, november 15-én tartották Oromon azt a találkozót, ahol a tánc és az ének kapta a fő szerepet. Az V. Zengő Gyermek Néptánctalálkozót az oromi Zengő Tájház Nők és Fiatalok Kézműves Egyesülete szervezte, és mintegy nyolcvanan léptek fel. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Varjú Potrebić Tatjana, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának oktatással megbízott tagja, továbbá Bicskei Ibolya, a magyarkanizsai községi tanács művelődéssel és ...

   2025.11.14.
Egy nap a színház jegyében

Egész napos színházi élménnyel, irodalmi csemegékkel gazdagodhattak november 13-án, csütörtökön a magyarkanizsaiak. A legkisebbtől a felnőttig mindenki megtalálhatta a kedvére való előadást a Határtalan Déryné programban, mely Ada után Magyarkanizsán szólt a közönséghez. A Művészetek Házában a részleg vezetője, Nadrljanski Tornai Erika mesélte el, hogy mi minden fért bele ebbe az egy napba. 
– Nagy örömünkre szolgál, hogy a Déryné Program ...

 
Keresés
 

   2025.02.13.
A piacozás a vérében van

A magyarkanizsai csütörtöki és szombati piac elmaradhatatlan árusa a horgosi ifj. Baté Lukács, aki már évtizedek óta kínálja a megszokott, jó minőségű zöldségeket, amelyek Horgoson teremnek. Sem a zimankó, sem a rekkenő hőség nem tántorítja el attól, hogy jókedvűen, mosolygósan szolgálja ki a nála vásárlókat, akik bizony évek és évtizedek óta barátként üdvözlik, neki pedig mindenkihez van néhány jó szava. Egy csütörtöki piacnap alkalmával arról beszélgettünk vele, mióta termel zöldséget, és hogy van ereje ennyi éven át minden héten, időjárástól függetlenül kiállni a piacra, húzni-vonni az árut.
– Gyümölcstermesztéssel kezdtünk, majd 1990 óta átálltunk a zöldségtermelésre, ugyanis beszűkült a piac, és váltanunk kellett, mert az almát nem tudtuk értékesíteni – mesélte a kezdetekről ifj. Baté Lukács, aki Horgoson termel, ahogy mondja, lassan most már gyűszűnyi területen, mert nincs kinek sokat eladni.
– Félholdnyi zöldség, répa és kétholdnyi krumpli az, amit mostanság termelünk. Mindezt Magyarkanizsán, Adán és Topolyán áruljuk. A zöldség, a répa csomóban és kilóra is kapható. Minőségtől függően csomója 50-től 150 dinárig terjed, kilója pedig 120-tól 300 dinárig. A fölhozatal közepes, én úgy érzem, hogy az a gond, hogy nincs ember és nincs fogyasztás. Nagyon gyér a piacozás, emiatt egyre gondterheltebbek vagyunk. Amikor kezdtük, vagyis harminc évvel ezelőtt még könnyen értékesítettünk, 2015-ig elfogadható volt a helyzet, még a nagybanira is dolgoztunk, ám ahogy morzsolódott le a népesség, úgy fogyatkoztak a vásárlók. A pandémia óta rohamosan csökkent a fogyasztás, így mi is csak annyit termelünk, amit családi körben meg tudunk valósítani és aztán értékesíteni – fogalmazott.
– Ha egy fiatal most akar belevágni a szabadföldi termelésbe, elengedhetetlen számára, hogy legyen kezdőtőkéje és egy kis háttere. Legalább harmincezer eurónak kell lenni a zsebben, kell reproanyag meg egy kistraktor is, na meg földterület. Legalább két-három év szükséges ahhoz is, hogy bejáródjon az emberfia a piacon, hogy megszokják, megismerjék a vevők. Nehéz a kuncsaftkört kialakítani, kezdetben az árakat is alacsonyan kell tartani, még alacsonyabban, mint amennyiért a többiek árulják. Ma már az ár a meghatározó, nem is annyira a minőség. Hiába van nekem jó árum, és ezért picit drágább, sokan emiatt hátat fordítanak, no de annyival kevesebbet kell dolgozni – mondta a nyugdíjas termelő nevetgélve.
– Mi már idősebbek vagyunk, de még mindig tiszta szívvel-lélekkel termeljük a zöldséget, és ha most kezdeném újra, akkor is ugyanezt csinálnám. A magam ura vagyok, nem függök senkitől, az évtizedek alatt már megtanultuk a fortélyokat is. Mindhárom fiunk ugyanezzel foglalkozik, mellékállás mellett, úgyhogy nem maradunk utánpótlás nélkül – mondta a termelő, aki egész évben jelen van a magyarkanizsai piacon.
Bővebben:

 




A piacozás a vérében van