A második világháborús atrocitások áldozatairól 25 kopjafa megszentelésével és az 1944-es áldozatok emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek meg pénteken Martonoson, a helyi temetőben. Az eseményen jelen volt Kónya Róbert tartományi képviselő, Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa község polgármestere, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség községi és martonosi helyi szervezetének és a helyi közösségnek a képviselői, az áldozatok hozzátartozói és a Délvidék Kutató Központ tagjai.
Az esemény kezdetén Savelin Zoltán martonosi plébános alkalomhoz illő szertartással emlékezett meg az 1944-es vérengzések helyi áldozatairól, majd megáldotta az emlékükre felállított kopjafákat. Az emlékhely kialakítását Magyarország Kormánya és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. Ezt követően dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke idézte fel az egykori eseményeket, és részleteket olvasott fel a kutatásaiból, amikor a hozzátartozókkal készített beszélgetéseket.
– Amióta az 1944/45-ös történésekről beszélhetünk, mindig arra törekedtünk, hogy valamiféle emléket állítsunk az itt meggyilkolt 25 magyar áldozatnak. Először néhai nagyapám házát emlékházzá alakítottuk át, itt is ezekről a vérengzésekről lehet hallani. Ezt követően a templomkertben állítottunk emléket a meggyilkolt plébánosnak. Mindezek után jött az ötlet, hogy amíg nem lehet újratemetni az áldozatokat, addig ezek a kopjafák jelképezik az ő nyughelyüket a temetőben, így aki erre jár, itt visszaemlékezhet rájuk, illetve egy olyan korszakra, amelynek nem szabad megismétlődnie – magyarázta a kutató, majd rámutatott, hogy bár 24 áldozattal végeztek kegyetlenül Csúrognál, Németh József leventeoktatóról sem kell elfeledkezni, akit, ahogyan fogalmazott, egy szerb suhanc lőtt le a saját háza udvarán.
– Minden ilyen emlékhely nagyon fontos a hozzátartozók számára, hiszen ilyenkor egy kicsit visszautazhatunk az időben, a szeretteinkre gondolhatunk. Úgy vélem, hogy amíg nem lesz meg a végleges nyughelyük, ezek a kopjafák adják meg számukra a szükséges megnyugvást. Tudni kell megbocsátani, hiszen keresztények vagyunk, feledni azonban nem szabad. Amíg élünk, emlékezni fogunk az 1944-es történésekre. Ezek a helyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy tisztességes módon állítsunk emléket az áldozatoknak – mondta dr. Forró Lajos.
Fejsztámer Róbert polgármester hangsúlyozta, hogy a mai napig nem lehet felfogni azt, ami 1944-ben történt. Rámutatott, hogy ezek a megemlékezések éppen erre valók, hogy átadják és bemutassák nekünk, utódoknak a múltat. Bár ezek az események szomorúak, mégis szerencsésnek vallotta azt, hogy generációról generációra száll ennek a megemlékezésnek a jelentősége, hiszen a fiatalabb hozzátartozók is megjelennek már ezeken az eseményeken.
– Itt, Martonoson is láthattuk, hogy nemcsak az önkormányzat és az intézmények képviselői voltak jelen, hanem a helyi lakosság is, a legfiatalabbtól a legidősebbig. Mindenki számára fontos, hogy tiszteletet adjon az elhunyt áldozatoknak. Minden egyes megemlékezés róluk szól. Úgy érzem, hogy ezek az események a közösség számára megerősítő erőt is hordoznak magukban, hiszen össze tudják tartani nemcsak a helyi, de a Vajdaság többi területén élő magyarságot is – nyilatkozta lapunknak a magyarkanizsai polgármester.
A megemlékezés végén a hozzátartozók, a Magyar Nemzeti Tanács és az önkormányzat képviselői, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Délvidék Kutató Központ tagjai, valamint a martonosi helyi közösség tagjai elhelyezték a kegyelet virágait az 1944-es áldozatok számára felállított emlékműnél.
Bővebben: