A Magyarkanizsa község a két világháború közötti fotókon című könyvet vettem a kezembe, kerestem benne egy Oromra vonatkozó adatot. A Vajdasági Kutató Központ Egyesület gondozásában 2023-ban megjelent kötet java részét a képgyűjtemény teszi ki, melyek mindegyikéhez magyarázat is tartozik. A könyv szerkesztői interneten is közölték a felhívást, hogy akinek ebből az időszakból maradt fenn őseitől fotója, csak egy másolás erejéig adja kölcsön, és mesélje el a hozzá fűződő történetet. Mivel 150-nél is több oldalasra sikerült a kötet, így joggal mondható, hogy sikeres volt a gyűjtés. Szájról szájra is terjedt a hír, és a falvakból is igencsak sok fénykép került elő, amik aztán kinyomtatva most már könyv formájában is őrzik egy kor lenyomatát.
Az egyik kedvencem ebből a gyűjteményből a Julka a fényképésznél nevet viselő fénykép. A hozzá fűződő magyarázat szerint: „A képen Takács Julianna (1910–1996) szerepel. Takács István és Sárkány Krisztina lánya, aki Julka néniként volt ismert. Férje, Mészáros Antal kovácsmester, patkolókovács (1905–1992) volt, Mészáros Pál és Csikós Julianna fia. 1931. október 28-án kötöttek házasságot, gyermekük nem született. Mindketten Ustorkán, Martonos-Kispiac tanyavilágban születtek, s éltek mindaddig, míg a település el nem néptelenedett. Később – ahogyan az ustorkaiak mondták – »leköltöztek« Kispiacra, a Felszabadulás utcába.” A fotó Kovács Mária archívumából származik, mint még sok másik, de Julka valamiért különlegesnek tűnik. Egyedinek. Nézem a korabeli öltözéket, a ruháját, amit minden bizonnyal erre az alkalomra különös gonddal készített elő. Egyszerű, csinos, pliszírozott szoknya, ami ma ismét divat, ugyanúgy, mint 1930-ban, és szabályosra kötött masni a nyakában. Haja gondosan hátra simítva, és még kis szolid függő is van a fülében.
Ezek a régi képek mindig a múltba való kalandozásra hívnak. Vajon mennyiben volt más akkor a nők élete? Nem volt semmi úri huncutság azokból, amikkel most próbáljuk még szebbé, még ápoltabbá és még vonzóbbá tenni magunkat, a természetes szépség sugárzik az 1930-ban készült képről. És akkor eszembe jut, hogy az internet lehetővé teszi, hogy megnézzem, hogy nézett ki egy nagyvárosi nő abban az időben. Meglepődve látom, hogy Julka akár New Yorkba is elmehetett volna ebben a ruhában, és nem rítt volna ki abból a közegből sem.
Nyilván Julka, amikor az ustorkai határban kukoricát kapált vagy szénát gyűjtött, nem így öltözött fel. De abban is biztos vagyok, hogy semmitől nem rettent meg. Bár létező feltevés, hogy a falusi és a városi nők között van különbség, ha alaposan belegondolunk, a nő mindenhol nő. Ugyanúgy lánya, testvére, anyja, nagymamája, felesége, szeretője valakinek falun és városon egyaránt. Ám jómagam is el szoktam mondani, hogy falusi lány vagyok, mintha ezzel bizonyítani akarnám rátermettségemet vagy mentegetni szeretném magamat, hogy miért nem vagyok annyira tájékozott a nagyvárosokban. Végül arra a következtetésre jutok, hogy az, hogy hová születtünk, falura vagy városra, nem predesztinálja a további sorsunkat. Faluról városra költözhetünk, és fordítva. A városiaknak szeretettel ajánlom, hogy tapasztalják meg azt, hogy milyen a fáról majszolni a cseresznyét, az út szélén megállni epret szedni, vagy az otthon levágott csirke hízott máját szétosztani egymás között. Gyerekként szaladgálni a porban és kakasszóra felébredni milyen szép.

Bővebben: