 Martonos határában megáldották a búzamezőt, és a bérmálás előtt álló gyermekek és a helybeliek imádkoztak a jó termésért. Régen azt tartották, hogy ha a pacsirta vagy a béka ezen a napon hangot ad, az jó termést ígér, ha nem, akkor változékony idő várható.
Az eseményen felelevenítették a régi hagyományt, amely szerint ilyenkor a gazdák áldást kértek a termésre. Savelin Zoltán martonosi plébános egy szertartás keretében meg is áldotta ezt a gyönyörűen zöldellő búzamezőt, aki elmondta:
- Mindenki reménykedik mindig a keze munkájában, hogy amit elvetettek a Jóisten csak adjon rá áldást, adjon rá minden megfelelő szükségességet, ami a termés megvalósulásához, beéréséhez szükséges. Ebben természetesen hiszünk, mert akkor megszűnne az életünk ugye, hogyha nem hinnénk, hogy amit elvetünk, azt le is aratjuk. Így tudjuk az életünket fenntartani.
Az áldáskor gyakran szokás volt, hogy a termőföld négy sarkába búzaleveleket ültettek, hogy megvédjék a termést a jégesőtől, vagy letépett búzaszálakat szórtak a földre, hogy jó termés legyen. Erről Gonclik György beszélt:
– Valószínű, hogy minden a bő termés és az egészség körül forgott, és hogy a jó eső ne verje a szemet. Füstölték, hogy helyre jöjjön a zöld búzaszálakkal, azután a zöld búzaszálakat szent képek mögé tették, és a jószágoknak adtak a takarmányba, hogy ne fújódjanak fel.
Gonclik György hozzátette, ezek mind középkori szokások voltak, és a IX. század környékén honosodott meg a zöldbúza-szentelés a Kárpát-medencében.
Bővebben:
Megáldották a búzamezőt Martonos határában
|
