Primula, petúnia, boglárka, szegfű, muskátli, fukszia színesíti a tóthfalui településbejáratot. Dukai Tivadar virágkertész fóliasátraiból már kikandikálnak a szebbnél szebb növények, amelyek egy része már gazdára is talált, hogy megszépítse és jobb kedvre derítse a vásárlókat, vagy éppen segítsen kifejezni azokat az érzéseket, amelyeket szavakkal néha nehéz. Tivadart már széles körben ismerik a környéken a virágbolt-tulajdonosok és a piacokon, vásárokon nézelődők is, mert mindig ugyanazt a minőséget garantálja, ráadásul még egyéni stílusával is hozzátesz ahhoz, hogy nála legyen kedvünk vásárolni. Az egykori kávépörkölő, szörpkészítő, most is zenész, de most már közel két évtizede virágkertész is azt mondja, hogy olyan munka ez, ami a dalban is elhangzik, hogy márciustól februárig… szeretni bolondulásig. És nyilván szeretni is kell ezt a munkát, ami amellett, hogy virágzó, azért verejtékes is, és mindennapos odafigyelést és törődést igényel. 
– Mindig a változások híve voltam, és mivel az előző vállalkozásról váltani kellett, így a virág lett a következő állomás, és tizenöt éve már töretlenül az is maradt. Fóliaházakat építettem fel, és kezdetben zöldségeket is termeltem. Uborka, paradicsom, saláta, retek, krumpli, sokféle zöldség jelen volt a palettán, majd jött az ötlet, hogy valamennyi virág is kellene – mesélte Tivadar. 
– Nem jó a kettőt egy fóliában termeszteni, mert nem egyforma kórokozók támadják meg őket, így a választás a virágra esett. Kis muskátli, kis begónia, árvácska, mindaz, ami itt eladható. Ezek voltak kezdetben, majd szélesedett a dolog. Ötezerből tízezer, majd tizenöt- és húszezer lett, és mondhatni, gyorsan elértem a harmincezer darabos muskátliszámot évente, plusz a csüngőkaspósok, melyekből évente szintén három-négyezer megvan – tudtuk meg Tivadartól, aki abba is beavatott, hogy jelenleg mi minden van a fóliáiban. 
– Primula, boglárka, árvácska szokott lenni, cserepes szegfű, folyós petúnia, kerti begónia, a balkonkirálynő, ahogy a németek nevezik, avagy fukszia és persze muskátli. A napokban volt az első értékesítés, éppen egyik virágárusnak vittem egy kontingenst, aztán a következő a sorban a szabadkai útirány. Kicsit előbb virágoznak az idén a növények, köszönhetően ennek a februári melegnek, vagyis „februnyárnak”. Ez kis fejtörést is okoz, illetve ráadás munkát, tisztogatni kell majd a virágokat, a pénz viszont ugyanannyi. A virágárak nem igazán változtak az elmúlt évek során, míg mint tudjuk, minden más igen. Többek között az emberi erő is, aminek ára sokszorosára nőtt, míg a virágok ára szinte ugyanannyi maradt. A virágokkal márciustól februárig, reggeltől estig folyamatosan dolgozni kell. Vagy víz kell neki, vagy melege van, vagy éppen vissza kell törni, mint a muskátlit most, azt újra duggatni, figyelni, szóval folyton benne kell lenni – meséli mosolyogva a fáradhatatlan virágkertész, akitől afelől is érdeklődtem, hogy mely virágok a legkeresettebbek, van-e változás ezen a téren. 
– A muskátli mindig keresett, bírja a napot, elsősorban talán azért is szeretik. A petúnia már kicsit érzékenyebb, de kellő odafigyeléssel nagyon szép lehet – mondja Tivadar, aki azt is elárulja, hogy sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy a virágai messze földön híresek legyenek. 
– Minden évben új palántát veszek, soha nem szaporítok régi alanyról, mert számomra fontos az, hogy rendeset adjak ki a kezemből, és a vásárlók elégedettek legyenek – hangsúlyozta, majd azt is elárulta, ő miért szereti a virágot és a virágkertészetet. 
– Megtaláltam benne az örömömet. Itt a munka gyümölcse a virág – mutatott rá Tivadar.