Pósa Mária oromi helytörténet-kutatónak ítélték a Délvidék Kutató Központ emlékérmét, amit munkájában kifejtett kiemelkedő és áldozatos tevékenységéért vehetett át. 
Kutatása az oromi és völgyesi tanyavilág történetét járja körül, melyből két monográfia is megjelent az elmúlt időszakban. 
Mintegy 800 tanyahelyet azonosított be Pósa Mária a munkája során. Előkerült egy nématérkép névjegyzék nélkül, és a helybeli idős személyek segítségével még száz tanyahely nevét kaphatta meg. De Mária feldolgozta az iparosság történetét is. 
Pósa Mária az elismerés kapcsán elmondta: 
- A térség története nem velünk kezdődött, de nem is velünk ér vége, mert korábban úgy tűnt, mintha minden most indult volna. Az egyik fiatalember azt mondja nekem egyszer, hogy őt megkérdezte a plébános, régen itt hogyan ünnepelték a betlehemezést. Rám nézett, és azt mondta, sehogy. Mert ez egy komunista falu volt. Ez is egy érdekes történet. 
Mária a nyugdíjba vonulása után kezdett el szisztematikusan foglalkozni helytörténeti kérdésekkel. A családfakutatásban ekkor mélyedt el, és sok történet kibontakozott előtte, amivel szélesebb kitekitést is kapott. 
- Mondjuk az is mellbevágó volt mindenkinek, hogy 11 szélmalom állt a határban 65 négyzetkilométernyi területen az egy nagy valami. Vagy 16 útszéli kereszt van, és ezek még mindig állnak. Volt még kettő ezeken kívül. Az egyiket áthelyezték a temetőbe, a másikat meg a `48-as változásokkor a déli vidékre vitték. Ez pedig a Sátai kereszt. A Sátaiak keresztje. 
Pósa Mária az emlékérmet Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar épületében vette át november 23-án.