Kókay Krisztina grafikus és textilművész alkotásai kétszáz kilométert utazva Budapestről a viszontlátás örömével érkeztek Magyarkanizsára, hiszen alkotót és műveit az elmúlt évek során már megismerhették a délvidéki művészetkedvelők.  
Szinte napra pontosan három évvel ezelőtt vehették kezükbe az Aracs folyóirat 21. évfolyamának 4. számát, amely bemutatta Kókay Krisztinát és grafikáit a közönségnek. De a képző- és iparművészeti kapcsolatok összekötnek személyeket és intézményeket is, ezért az olyan kulturális szervezetek, mint a Magyar Művészeti Akadémia és tagjai, már-már otthonosan érezhetik magukat, amikor az autó vagy a busz ablakából megpillantják Magyarkanizsa, Zenta, Óbecse vagy Újvidék településjelző tábláit. Köszönjük, hogy ismét élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, és reméljük, hogy Kókay Krisztina kiállításának megtekintése olyan esztétikai és szellemi élményt nyújt, amiért érdemes ezután is egymásra figyelnünk! 
Az antik görögöktől származik az a mondás, amely a művészek legalapvetőbb, de egyben legfontosabb intelmét így fogalmazza meg: „ne múljon el nap legalább egy vonal meghúzása nélkül”. Ezt az ősi bölcsességet fogadta meg Kókay Krisztina több mint fél évszázados alkotóművészetének gyakorlásában, és hozta létre azt az életművet, amely akár textilművészetben, akár grafikában a vonal és az elemi szál lényegi tulajdonságából épül fel. Falikárpitjai szövött vonalak, grafikái vonalhálók szövedékei. Azokon a kompozíciókon, amelyeket a galéria kiállítóterében a mai naptól megtekinthet a közönség, értelmét veszti a műfaji megkülönböztetés, ami a képzőművészet és az iparművészet között hosszú idő óta fennáll, ugyanis Kókay Krisztina művészetében a hangsúly a lélekre ható tartalom kifejezésén van, nem pedig a formai megjelenítés eszközén. Alkotásai éppen ezért lenyomatok és pillanatképek, amelyek nem a külvilág reprezentálására irányulnak, hanem az emberi belsőben zajló folyamatokról adnak látleletet. Akár az elme racionális elmélyülése, akár a lélek spirituális működése, akár a psziché érzelmi hullámzása, minden mozgás örök mozdulatlanságba dermed, hogy tükröt mutasson a szemlélőnek, aki ezekkel a kompozíciókkal néz szembe. 
* Elhangzott november 9-én Magyarkanizsán a Regionális Kreatív Műhely által szervezett kiállítás megnyitóján.