| |
|
| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |
|
Több helyen is sérültek a május elsejei fagyok miatt a gyümölcsösök Magyarkanizsa községben. Érintett rész volt Horgos, ugyanakkor Magyarkanizsa területén is több termelő búcsúzhat a terméstől.
Május végéig ugyanakkor a tapasztalatok szerint előfordulhat még fagy, ami kárt okozhat.
A fiatal fák különösen érzékenyek, mivel nincs még akkora lombkoronájuk, hogy a levelek megvédjék a termést. Az idősebb fák jobban tudnak védekezni a ... |
|
|
A magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontban közlekedésbiztonsági ifjúsági fórumot tartottak az „Autó nélkül az érettségi bálra” elnevezésű kampány keretében. A végzős diákoknak a Közlekedésbiztonsági ügynökség emberei tartottak előadást egy közlekedési balesetben megsérült személy példáján keresztül.
Bajtai Balázs, Magyarkanizsa Község Közlekedésbiztonsági Bizottságának koordinátora ...
|
|
|
Dukai Tivadar kertészetében a virág mellé táp és jó szó is jár
Dukai Tivadar neve Tóthfaluban egyet jelent a virággal, muskátlival, árvácskával, petúniával és a krizantémmal. Az egykori kávépörkölő és üdítőkészítő már évtizedek óta foglalkozik virágtermesztéssel, és nemcsak a környéken, hanem tágabb környezetében is ismerik és elismerik, hiszen a minőség nála garantált, a virágok meg ezer színben pompáznak. Jelenleg a muskátlikat ... |
|
|
Az épület külső renoválására és festésére kerül sor a következő időszakban, amely anyaországi forrásokból és önrészből valósul meg, mintegy 5,5 millió dinár értékben.
A tóthfalui Munkás Szent József-templom viszonylag fiatal épületnek számít, hiszen a XX. század elején, 1902-ben kezdték el építeni, majd 1925-ben került felszentelésre. Az első ilyenhez hasonló, komolyabb felújítást 40 évvel ezelőtt végezték el.
|
|
|
A jogot nem magolni kell, hanem érteni – vallja Nyilas Mihály, akit nemrég a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntettek ki. Úgy véli, a szabályokat csak akkor lehet jól alkalmazni, ha az ember az élethelyzeteket is látja mögöttük. Ez a szemlélet kísérte végig bíróként, ügyvédként és közéleti szereplőként is. Életútinterjúnkban az oromi indulásról, a pályakezdésről, a politikába kerülésről, az oktatásról, a kisebbségi jogokról és a vajdasági ... |
|
|
|
|
|
|
|
 Magyarkanizsán hetvenéves múltra tekint vissza a felderítőség. Igaz, mára átmódosult cserkészetté, de ami közös, hogy a természet szeretete, az életre nevelés és a közösségi lét megszerettetése a cél.
Szombaton a cserkésztelepen, vagy ahogy még mindig elterjedt a köztudatban, a felderítőknél a Tisza-parton összejövetelt szerveztek azok számára, akik ehhez a közösséghez tartoztak. Mintegy száz felnőtt, sőt idősebb ember is összegyűlt, hogy visszaemlékezzenek fiatalságukra, gyerekkorukra, amikor ehhez a közösséghez tartoztak. Mindenki kicsit visszarepült pár évtizedet, mindenkiből előbújt gyermeki énje. Emléklapokat és köszönőleveleket osztottak a megjelenteknek, majd röviden felidézték a közösség történetét, ezt követően pedig koszorút bocsátottak a vízre. A közös ebéd elköltése után órákon át mesélték egymásnak a régi történeteket, de arra is jutott bőven idő, hogy akik távolabbról érkeztek erre a napra, a rég nem látott ismerősöknek beszámoljanak arról, hogy miként alakult az életük. Az egész kiötlője idősebb Apczi Jenő volt, aki ő maga is örsvezetőként állt helyt évekig és a szívében még mindig fiatal felderítő.
– Hetvenéves évfordulónkat ünnepeltük, hisz 1953-ban alakult Magyarkanizsán a felderítő csapat. A cél az volt, hogy egy helyen találkozzanak az egykori felderítők és cserkészek, akik három generációhoz tartoznak. Mintegy százan biztosan vagyunk, ami nagy örömre ad okot. A természet szeretete, a közösségben tartózkodás, de a fegyelem megtanulása is nagy szerepet játszott. Egykoron ez úgy nézett ki, hogy kora reggel, 4-kor elkeltünk, hatkor már a telepen voltunk és gyalog vagy kenuval, énekszóval jártuk a természetet. Nagyon szerettük a természetet, az erdőt, a Tiszát, tanultunk, de úgy, hogy közben jól éreztük magunkat, barátokat szereztünk – mondta Apczi Jenő.
Az egykori felderítők és a mostani cserkészek, generációk barátkoztak a Tiszánál és adták át egymásnak tapasztalataikat és abban egyeztek meg, hogy ehhez a közösséghez jó volt akkor és most is tartozni.
Hetven éve felderítők, majd cserkészek
|
|
|
|
|
|
