Régi arcokat, történeteket őriznek a fiókok mélyén lapuló, sárguló, családi fotóalbumok. A legtöbb helyen drága kincsként óvják ezeket, de az is előfordul, hogy szemétbe kerülnek, amikor utód hiányában üressé válik egy-egy ház. 
Fénnyel írt Kanizsa címmel immár a második kötete jelent meg annak a fotóalbumnak Magyarkanizsán, amelynek szerzői - Bari Attila, Domonkos Ádám, Fejős Sándor, Forró Lajos, Klamár Zoltán, Pósa Mária - nemcsak azt kutatják, hogy kik láthatóak a régi képeken, hanem a fotók történetét is igyekeznek feltárni. Előfordulhat, hogy a könyvet lapozók esetleg családtagjaikra is bukkanhatnak olyan fotókon, amelyek saját tulajdonukban nincs meg, s nem is tudtak a létezésükről. A kiadványt csütörtökön mutatták be a József Attila Könyvtárban. A szerzőcsapatból Forró Lajos történészt kérdeztük a kiadványról. 
Egyre nagyobb az érdeklődés a helytörténet után érdeklődők körében a régi fényképek iránt. Sikerül ezeket megmenteni a pusztulástól és közkinccsé tenni? 
- A Délvidék Kutatóközpontnak gyakorlatilag a kezdetektől fogva egy nagyon fontos küldetése az, hogy a Délvidék szellemi örökségét megőrizze, tovább vigye. Erre rendkívül alkalmasak a fotók, hiszen azok nagyon sokat elmondanak, nagyon sok mindenről árulkodnak. Nem akarom hosszasan ecsetelni, de a divattól kezdve a háborús helyzetekig gyakorlatilag mindenről beszélnek. Fontosnak tartom, hogy ezeknek a fotóknak életet adjunk. Azzal adjunk életet, hogy megnézzük, kit ábrázolnak, s mi történt azokkal a személyekkel. Innentől kezdve élnek úgymond ezek a képek. Ugyanúgy a képeslapok, hisz csak a megírt képeslapok élnek tovább. Nyilván több oka is van, hogy ilyen képeskönyvek jelennek meg. Egyrészt üzeneteket átadni legkönnyebb képaláírással, aminek megvan a szakmai háttere is. Nyilván emellett a könyvbe beloptunk tanulmányokat, hogy a képek mellett tanulmányok is segítsék a megértését az adott kornak. Ez már a második kötetünk, egy sorozatnak szántuk. Kronológiai sorrendbe haladunk a képekkel, a tanulmányokkal. 
Mennyire őrizik a családok ezeket a fotókat? Tudják-e még, hogy kiket ábrázolnak a 70-80-100 éves képek? 
- Amióta ezzel foglalkozom, azóta szembesültem azzal, hogy hatalmas hibát követtem el, mert én nem kérdeztem meg, hogy kik vannak a családi fotókon. Szerencsére vannak nagyon sokan, akik ráírták a kép hátuljára, hogy kiket ábrázolnak vagy egyszerűen tudják, hogy kik vannak a képen, mit lehet tudni róluk vagy a háttérben látszó épületekről. Ahogy elkezdtük a munkát, egyre többen jelentkeztek, s hozták el fotóikat, s ajánlották fel megjelentetésre. Mi ezeket a képeket digitalizáljuk, s utána visszaadjuk, mert tudjuk, hogy mennyire fontosak ezek a fényképek a családoknak. 
Van, amikor közösségi oldalakon tesznek közzé néhány fotót, s kérdezik, van-e, aki felismeri az egyes személyeket. Mennyire sikeresek az ilyen akciók? 
- A közösségi oldalakat tudni kell használni. Magyar Rolandnak a Kanizsa régen elnevezésű kezdeményezése egy fantasztikus ötlet. Bevallom, hogy számos képről mi is ezen oldalon keresztül jutottunk információkhoz. Természetesen a segítőink nevét mindig jelöljük a könyvben egyfajta köszönetként. 
Hány fotó került a kiadványba és a hozzájuk tartozó történeteket mennyire sikerült feltárni? 
- Általában 100 körüli fotó kerül be egy-egy ilyen kötetbe. Ez úgy történik, hogy kiválasztjuk az adott kort, s elkezdjük gyűjteni a képeket. Azok a képek, amikről semmit sem tudunk feltárni, azok kikerülnek a gyűjtésből. Utána a fotókat elkezdjük csoportosítani, tematizálni, hogy ne csak esküvői képek kerüljenek a könyvbe. Utána kiosztjuk a fotókat egymás között, természetesen mindnyájunknak megvan a szakterülete. A fürdővel kapcsolatos képek Fejős Sándorhoz kerülnek, az Orommal kapcsolatos képek Marika nénihez. Utána elkezdődik a kutatómunka. Régi újságokban, könyvekben kutatunk, s elkezdjük feltárni a tényeket. Nem elégszünk meg azzal, hogy az adott személy kicsoda, érdekel bennünket az is, hogy mivel foglalkozott. Egy példa, például a tükörgyári kép. Többé-kevésbé kikutattuk, hogy kik vannak a csoportképen, de emellé írtunk a tükörgyárról egy történetet. Ki volt a vezetője, mivel foglalatoskodtak ott az emberek? Egy kis történetbe foglaljuk ezeket a képeket, s ebben a hozzátartozók is nagyon sokat tudnak segíteni. Ezt ötvözzük a történelmi kutatómunkával, így alakul ki végül egy-egy képaláírás. 
Készül-e már a folytatás? 
- Igen. Azt nem döntöttük még el, hogy az 1941-től induló albumban pontosan melyik évnél zárjuk majd le a kötetbe bekerülő képek sorát. Eredetileg az 1941-45-öt terveztük, de ez mindig attól függ, mennyi kép kerül elő. Minimum két kötetet még biztosan tervezünk, lehet, hogy még többet is. Ez attól függ, hogy továbbra is ekkora lesz-e az érdeklődés, mint eddig, s annyian segítenek-e, mind eddig. Az első kötethez képest ugyanis ez emelkedett, s ha ez így folytatódik, akkor nyilván még sok könyv lesz.