Április 15-én, szombaton Horgoson megtartották a XII. Dunán innen, Tiszán túl elnevezésű Kárpát-medencei ifjúsági népművészeti tehetségkutató verseny délvidéki döntőjét. Ifjú néptáncosok és népdalénekesek, zenészek, mesemondók léptek fel. A tét nagy volt, szerették volna, ha a zsűri őket nyilvánítja a legjobbnak, s így eljutnak a verseny döntőjére, Erdélybe.
A helybeli Művelődési Házban reggel 9 óra után kezdődött meg a verseny, amit a horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület szervezett. Elsőként Csányi Tamarát, a rendezvény koordinátorát kérdeztük.
- Gyermek és ifjúsági tehetségkutató rendezvényről van szó, amelyre négy kategóriában lehetett jelentkezni két korcsoportban: 6-tól 12, illetve 13-tól 18 éves korig. Vajdaság számos településéről érkeztek a vendégek, s nagy öröm a számomra, hogy vannak visszatérő versenyzők is. Aki kiemelt arany minősítésben részesül, azok a produkciók jutnak tovább az erdélyi döntőbe - mondta Csányi Tamara.
Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész zsűritársaival dönthetett arról, hogy mely produkciók képviseljék majd a Délvidéket Erdélyben.
- Nagyon megható mindig, hogy ebben a szegletben is ennyi tehetséges gyereket hallhat és láthat az ember. Előtte jártunk Erdélyben és a Felvidéken, s utána nagy boldogság volt, hogy eljöhettünk ide, Horgosra is. A Covid óta most járok itt először, s nagy örömmel látom, hogy ugyanúgy, s még jobban dübörög a mozgalom. Nagyon sok ügyes gyerek jött el, meglepődtem, hogy a kicsik korosztályában is már milyen ügyesen mozognak a színpadon. Nehéz lesz dönteni. Nekem nagyon tetszett a fiú énekes. A fiúkat mindig nehezebb meggyőzni, például arról is, hogy táncoljanak, mert szégyenlősebbek. A serdülők úgy gondolják, hogy ciki. De ha látják, hogy mekkora örömet szereznek a közönségnek, szüleiknek, s maguknak is, akkor nem ciki, hanem sikk is. Érzelmileg kell közel vinni őket is ahhoz, hogy amit csinálnak, az nagyon szép és hasznos, s ez az, ami bennünket összetart határon innen és túl - mondta Sebestyén Márta.
Szakács Tamás néptáncoktató több településen is tanítja a gyerekeket: Szabadkától Bácsfeketehegyen át Kúláig, az óvodásoktól kezdve az egyetemistákig.
- A gyerekek mindenhol szeretik, amit csinálnak, hisz a miénk a magyar néptánc, a magyar népzene. Közösségben vannak, szórakoznak, utazni tudnak, ami különösen fontos a XXI. században. A párommal, Szakáll Nikolettel közösen oktatunk, s mindig a közösség az első, tehát, hogy szórakozzanak a gyerekek a próbákon, ne katonás legyen a dolog, szórakozásra is van mindig egy kis idő.
A szórványban is oktat. Ott is szeretik a néptáncot a gyerekek?
- Igen, s talán a szórványban még jobban megbecsülik nemcsak a néptáncot és a hagyományainkat, hanem az oktatót is, bennünket is. Nagyon szeretünk oda járni. Igaz, nagyon kevesen vannak már az ottaniak, viszont nagyon összetartóak, s nagyon szeretnek előadásokra járni.
Szakács tamás szerint, például, Kúlán is akármikor van egy bemutató, karácsonyi műsor vagy másmilyen fellépés, a színházterem tele van. Aki ott él, az mind elmegy megnézni, s ez nagyon becsülendő.
A zsűrinek nem volt könnyű a feladata, tényleg nagyon színvonalasok voltak a produkciók, s megérdemlik a gyerekek, hogy a közönség tapssal biztassa őket, hisz ez ösztönzés lehet számukra, hogy még nagyobb kedvvel ropják a táncot, még nagyobb szívvel énekeljék népdalainkat, pengessék, fújják hangszereiket, vagy mondják évszázados népmeséinket.
Bővebben: