A kispiaci Kovács család nagyban gazdálkodik a szarvasmarha-tenyésztő ágazatban.
A marhatenyésztés és a tejtermelés csak nagy mennyiségben kifizetődő, ez mára már nyilvánvalóvá vált a gazdák számára. Szinte teljesen eltűntek az egy-két jószágot tartó családi kisgazdaságok, azokat felszámolták, ugyanis a tejet is például sokkal kevesebbért vásárolták fel. Ahol tíz körüli jószág van, azok java része helyben adja át a sajtkészítő üzembe a tejet, míg a több tízes gazdák a szabadkai Imlek tejgyárnak adják el a hozamot. Kovács Gézáéknál családi gazdaságról van szó, ugyanis ő maga közel negyven éve kezdett bele a marhatartásba, egy borjúval, mára pedig borjak és fejőstehenek töltik meg az udvarban lévő, mára már modern istállókat. Fiai családjaikkal mind ezt az ágazatot viszik tovább, illetve otthon dolgoznak, tehát mindannyian ezt az ágazatot választották megélhetési forrásként.
A teheneknek fejőrobot, masszírozó, automatikus trágyaeltávolító van az istállókban. Ahogy a gazda mondja, ha a tehén jól érzi magát, jobb körülmények között jobban is tejel. Persze függ a genetikájától is, hogy mennyi tejet ad, ami számukra a leglényegesebb, hisz elsősorban a tej értékesítéséből élnek meg. Hizlalással már nem foglalkoznak, de ha bikaborjú születik, azt is kiskorában eladják. A tej az elsődleges, aminek az ára most a gazda szerint elfogadható, de nem zökkenőmentes így sem az élet. A tavalyi szárazság, a takarmányhiány és az aflatoxin mértékének szigorú ellenőrzése is megkeseríti a tejtermelők életét.
– Hatvan fejőstehenünk van, ezenkívül vannak, melyek most „szárazon állnak”, illetve üszőborjak, így összesen százötven darabos az állomány a ház körül – mondta kérdésünkre Kovács Géza. – Átlagosan napi háromezer liter tejünk van, amit eladunk. Minden másnap viszi a tejgyár teherautója, a szabadkai Imleknek adjuk el. A felvásárlási ár az utóbbi három hónapban elég szépen alakult. Azelőtt ötven dinár körül fizették literenként, most pedig hetvenkét dinár a tej ára, plusz a tíz dinár prémium. Most ez az ár nagyjából takarja a költségeket. Ezzel valahogy be lehet takarózni, de azért fontos, hogy legyen megfelelő mennyiségű tej. Régen elég volt a húsz liter tehenenként, hogy annak tartása kifizetődő legyen, most pedig a huszonöt is kevés, minimum harmincat kell, hogy adjon ahhoz, hogy megérje a tartása. A tavalyi év aszálya nekünk is nagy gondot okozott. Sajnos ilyen évet zártunk. Nekünk is, mint mindenki másnak, irtó gyér lett a termés, az a szerencsénk, hogy volt tartalékunk, amivel át tudjuk vészelni az évet. De ha most sem lesz termés, akkor már nem tudom, mi fog történni! Ha mindent vennünk kell, ez a tejár nem fogja kifutni a takarmányt – magyarázta a gazda, aki azt is elmondta, hogy a minőséggel is akadnak problémák. – A kukorica katasztrofálisan termett, nálunk is csak egy hónapra való van még, aztán át kell térnünk a késztakarmányra. Ott talán vannak egyes takarmánygyártók, akik odafigyelnek a kukorica szennyezettségére, így próbáljuk kiküszöbölni az aflatoxint. A tejfelvásárlók természetesen állandóan követik a minőséget, ellenőrzik folyamatosan a tejmintákat, és figyelmeztetnek is, ha gond van. Eddig ezzel nem voltak különösebb problémáink, ez az aflatoxin jelentkezik most ősz óta, ami a kukoricából ered. Most kell a tej! Attól nem tartok, hogy nem vásárolják fel! Gond az lehet, hogy az árat lenyomják, ha nem lesz meg az a minőség, amit ők kérnek, amit viszont nagyon nehéz teljesíteni – hallottuk a kispiaci gazdától.
Bővebben: