| Gazdaság || Kommunális ügyek || Városrendezés || Mezőgazdaság || Környezetvédelem || Idegenforgalom || Oktatás || Művelődés || Szociális védelem || Egészségügy || Sport || Ifjúság || Tájékoztatás || Rendkívüli helyzetek || Vallás || Civil szervezetek || Közösség || Helyi közösségek |

   2026.11.16.
„Az ereimben vízzel felhígított agyag volt”

A magyarkanizsai községi képviselő-testület szeptemberi ülésén hirdették ki az idei Pro Urbe díjasok névsorát. A legnagyobb elismerést, a Pro Urbe érdemérmet dr. Kaszás Károly kapta az idén. Erről lapunk hasábjain is beszámoltunk, és a hír a közösségimédia-oldalunkra is felkerült. A képviselő-testületi ülések nem sok reakciót szoktak kiváltani az olvasókból, hisz általában határozatok, a költségvetést érintő döntések, intézményi beszámolók alkotják ...

   2026.11.13.
Fontos botanikai felfedezés a magyarkanizsai Járáson

Jelentős természetvédelmi sikerről számolt be a Ludas Ökológiai Oktatótábor - olvasható a Riparia Természetbarátok Egyesületének Facebook-bejegyzésében. A védett területként nyilvántartott magyarkanizsai Járáson Szigetvári Csaba egy rendkívül ritka növényfajt, a Cyperus pannonicust, azaz a magyar palkát azonosította.  

A megállapítást eljuttatták a védett terület kezeléséért felelős Palics-Ludas Közvállalathoz, amely továbbította ...

   2026.11.12.
Líbiában került elő egy Magyarkanizsa közelében meggyűrűzött ugartyúk

Egy 2026 júliusában, Magyarkanizsa közelében fiókaként meggyűrűzött ugartyúkot októberben, egy tudományos kutatás során élve fogtak vissza a líbiai Miszrátában - közölte közösségi oldalán a Riparia Természetbarátok Egyesülete. 

Mindössze 99 nappal később, a gyűrűzés helyétől 1616 km-re került meg. Ez az első dokumentált külföldi megkerülése egy Szerbiában meggyűrűzött ugartyúknak.  

Az ilyen megkerülések értékes ...

   2026.11.12.
Kis csapat, nagy sikerek

Kiemelkedően sikeres évet zártak a magyarkanizsai Testvériség Kajakklub versenyzői. Az egyesület kajakozói 2026-ban összesen 85 érmet – 46 aranyat, 25 ezüstöt, 14 bronzot – nyertek a hazai és a nemzetközi versenyeken. Az országos bajnokságokon 15 érmet szereztek a magyarkanizsai kajakozók, a szerbiai kupában 8 érem a termés, emellett Apró István vezetőedző tanítványai a nemzetközi regattákon is letették névjegyüket. 

Az Ada Ciganliján ...

   2026.11.10.
Az idei év legjobbjait díjazták

A községi pedagógusegyesület szervezésében Magyarkanizsán november 6-án, pénteken este ünnepelték meg a pedagógusokat, és osztották ki az elismeréseket azoknak a tanároknak, akik az évek során kiváló teljesítményt nyújtottak. A Művészetek Házában a község pedagógusai gyűltek össze, hogy ez a nap most csak róluk szóljon, és még nagyobb lendületet adjanak egymásnak a jó munkavégzéshez, a gyerekek életre neveléséhez, amely nem csupán munka, hanem hivatás. 

 
Keresés
 

   2022.10.27.
A Sors-kanyar Horgoson

A budapesti székhelyű Udvari Kamaraszínház produkciója a Sors-kanyar című előadás, amely főleg vajdasági művészek közreműködésével készült Kálló Béla rendezésében. A próbák Horgoson folytak, majd a bemutató után egy évvel a horgosi közönség is megtekinthette az előadást. A Don-kanyar katonáinak tragédiájáról szól a zenés, táncos darab, amit a két főszereplő, Dajka Margit színművész és férje, Lajtos Árpád pancsovai származású katonatiszt elbeszéléseiből ismerünk meg. 
A tavalyi bemutató óta csak néhány helyen játszották, legutóbb Bácsfeketehegyen és Horgoson. E két helyen is bebizonyosodott: érdeklődik a közönség a történet iránt. 
Elsőként Patyerek Csaba koreográfust, majd Stelly Zsófia színművészt kérdeztük az előadásról. 
Történelmi drámáról van szó vagy inkább a főszereplők személyes drámájáról? 
- Talán e másodikat mondanám, de ugyanakkor rengeteg történelmi információ is elhangzik, tehát érdemes figyelni az előadást, mert egészen apró, részletekbe menő dolgokat is megtudhatunk. 
A darab szereplő is fiatalok, gyakorlatilag még a nagyszüleik sem élhették át személyesen az akkori történéseket. Mit tanultak meg a produkció által? 
- Maga az előadás tanulságos mindenkinek. Egyrészt a dramaturg és a történészek munkája mellett mi is nagyon sokat tanultunk. Valamennyi alapismerete mindenkinek volt a Don-kanyarban történtekről, viszont amikor ebbe belecsöppentünk, akkor rájöttünk, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk. Annyira érdekes emberi sorsokat tudtunk mi is megtapasztalni, amik egyrészt szívbe markolóak, másrészt pedig elgondolkodtatóak. Minden esetre én azt gondolom, hogy az összes táncosnak és a színészeknek is ez egy óriási lehetőség. 
Dajka Margitot játssza az előadásban a budapesti Stelly Zsófia. Mennyire készült az előadásra, hiszen mégis egy olyan művésznőről van szó, akit sokan ismerünk idősként és fiatalként is a filmekből? A megformált karakter mennyire Dajka Margit? - kérdeztük a női főszereplőtől. 
- Valójában a cél nem az volt, hogy lemásoljuk a művésznő személyiségét, hanem sokkal inkább a lelkületét és a céljait, a motivációiját, ahogyan élte az életét. Néztem Dajka Margit filmeket, olvastam róla, de nem próbáltam másolni a gesztusait. 
Zenés, táncos előadás, de mégis egy háborúról szól, a magyar tragédiáról, amikor katonák ezrei vesztek oda. Mennyire kutatták a múltat, mennyire ismerkedtek meg a történelmi háttérrel? 
- Igyekeztünk a lehető legjobban beleásni magunkat a témába, a két történész segített abban, hogy a lehető leghitelesebb történelmi adatokat kapjuk. Nyilvánvalóan enélkül nem is jöhetne létre egy ilyen mélységű előadás. 
Hogyan élte meg személyesen a produkciót, hogyan érintette meg a történet? 
- Ez egy nagyon intenzív előadás és sokat kellett vele küzdenem, hogy ne szippantson be annyira és meg tudjak maradni a művészi mivoltomban és ne zuhanjak át a szentimentális magánszemély oldalára. De ezt tudni kell kezelni. 
A közönség hogyan fogadta a darabot? 
- Általában nagyon szép fogadtatása van az előadásnak, s eljut az üzenete az emberekhez. 
Korábban történelmi darabok ebből a korból nem nagyon készültek, legalábbis nálunk. Kevés próbálkozás volt. Hogyan lehet úgy ezen témákhoz nyúlni, hogy tényfeltáróak maradjunk, s ne legyünk szentimentálisak? - fordultunk ismét Patyerek Csaba felé. 
- Ezt a témát gyakorlatilag semmilyen formában nem dolgozták eddig föl. Hogy ennek mi az oka? Nem nagyon volt szabad erről beszélni? Mi azonban úgy gondoltuk, hogy tökéletes lehetőség, s egy kimeríthetetlen forrás. Ezt meg kell csinálni, s be kell mutatni az embereknek. 
Az előadás zenei része is vajdasági szerző munkája. 
- Igen, valóban. Szerda Balázs a zeneszerző. Mi már évek óta együtt dolgozunk különböző projekteken, előadásokon. Nem véletlenül őt kértük fel erre a szerepre. Én azt hiszem, hogy maximálisan megfelelt az elvárásoknak. Szerintem zseniális zenei alapanyag született. 
Egy évvel ezelőtt volt a darab bemutatója. Merre jártak azóta? 
- Megfordultunk Topolyán, Zentán, Újvidéken. Most Bácsfeketehegyre és Horgosra vittük el a darabot. Szabadkán többször is játszottuk. Budapesten, a Hagyományok Házában volt egy magyarországi bemutató. Ezek a települések azok, ahová eddig eljutott az előadás. A fogadtatás mindenhol megfelelő volt. A visszaigazolás, ami eljutott hozzánk, az maximálisan pozitív. Úgy érezzük, hogy a közönség szerette. Nyilván, ha a publikum picit az idősebb generációkból állt, akkor ők egy-egy családtag személyes érintettségéből kifolyólag másként viszonyultak az előadáshoz, mint a fiatalok, de mindenki jól fogadta és szerette a darabot. 
Lesznek-e még további előadások? Viszonylag kevés helyszínt említett, ahol játszhattak. 
- Ha rajtunk múlik, akkor természetesen lesznek. Elég költséges az előadást mozgatni, illetve több településről vagyunk úgy a táncosok, mint a színészek. Nem egyszerű összehangolni, színpadra vinni. Dolgozunk azon, hogy legyen folytatása. 
Az előadás alkotógárdájának nagyrésze vajdasági. Szeretnének-e a jövőben is együttműködni az Udvari Kamaraszínházzal? 
- Nem zárkózunk el semmitől, semmi jónak nem vagyunk az elrontói, minden kihívást nagy örömmel fogadunk. 
Bővebben: 

 




Nemzeti és személyes tragédiák a Sors-kanyarban

A Sors-kanyar a horgosi Művelődési Ház színpadán