A régi hagyományok felelevenítése volt a célja a horgosi Falufarsang megszervezésének. Kedd késő délután a résztvevők felvonultak a falu központjában, elégették a kiszebábot, majd táncházat tartottak a Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület és a Kamrás Együttes közreműködésével. Természetesen nem maradtak el a gyermekprogramok, szórakoztató játékok és kézművesfoglalkozások sem. A Nepomuki Szent János Cserkészcsapat tagjainak irányításával álarcokat, hangszereket készítettek a gyerekek, de fellépett az adai Jancsi Bohóc Bábszínház is. 

Sós Nóra, a helybeli művelődési ház programszervezője elmondta, hogy a hagyományos téltemetés lényege, hogy a kiszebábot megtáncoltassák a résztvevők lehetőleg minél nagyobb zaj közepette, mert csak így lehet elijeszteni a telet. Az utcai mulatság végén a kiszebábot a hagyomány szerint elégették, majd a program a művelődési házban folytatódott a táncházzal. 

A farsangi mulatságok Horgoson régen hamvazó szerdáig tartottak. Ekkor kezdődött a nagybőjt, de előtte még eljáratták a farsang bolondját. A Néprajzi Értesítő egyik 1913-as számában azt írja, hogy Horgoson a farsang végi bolondozásokban nemcsak a gyerekek vettek részt, hanem a “jobbnyira emberek” is. 

“Végig a járásszélen, végig a Kőrös­oldalon, keresztül-kasul a járáson kenetlen kocsi nyikorog, vagy oldaiatlan szánkó dülédez, — egyik elé is, másik elé is végedelem rossz lovat fognak vagy vén szamarat. Annak a nyakában kolomp. A szerszám körül gyászoló bőgő-vihánczoló csapat, a szerszámon subába takart halott, a ki minden ösmerös háznál föltámad és bort kért a kulacsába szent Péter részére. Van alamizsnás, a ki egy kis maradékot kéreget össze, (kocsonyát-kalácsot: egy iszákba szed össze,)—vagy ájtatos zarándok, a ki most jött a Szentföldrül szent Pilátus szent hamvaival és kéménykorommal keni be a ráfelejtkezett tudatlan ábrázatot” – írja a Néprajzi Értesítő. 

A folyóirat szerint azután a déli órákra elcsendesedett minden Horgoson és a horgosi tanyákon. Délután esetleg csak egy-egy szállás felől hallatszott még némi kósza nevetés, amikor a délelőtti mókában részt vevők elmesélték “viselt dolgaikat”. Azután következett a jószágok itatása, az éjszakára való takarmány meg a fűtenivaló, alomnak való szalma bekészítése, a kazalok, boglyák, szárkúpok környékének rendbe tétele. Vacsorázni általában már nem vacsoráztak a horgosiak, hanem nyugovóra tértek, s ezzel kezdetét vette a negyven napos böjt. 

Bővebben: