|
Balázs G. Árpád (Felsőtőkés, 1887 – Szeged, 1981) festő- és grafikusművész meghatározó, úgymond ikonikus alakja nemcsak a vajdasági, de az összmagyar képzőművészeti világnak. 1947-1957 között Szegeden rajztanárként, újságillusztrátorként dolgozott, majd 1957-ben hazatért Jugoszláviába, Horgoson és Szabadkán élt. 1957-től húsz éven keresztül a horgosi Szent János utcai műtermében alkotott.
Egykori házának falán vasárnap emléktáblát avattak, hogy a 250 éves falu így tisztelegjen egykori neves lakójának emléke előtt. Az emléktábla a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának jóvoltából valósult meg. Felállításának kezdeményezője a Juvenior Polgárok Egyesülete volt. Az emléktáblát Gutási Ákos atya szentelte fel és áldotta meg, az első koszorúkat pedig a VMSZ és a Juvenior egyesület nevében helyezték el a táblánál.
Balázs Gábor, a festő unokája családtagjaival vett részt a táblaavatón. Elmondta, hogy élt még emlékeiben az a széles utca, ahol nagyapja nagy háza állt, s meghatottan állt most itt újra a ház előtt. Elmondta, róla is készített nagyapja portrét, s gyerekként szóvá tette, hogy nem hasonlít rá a kubista alkotás, mire nagyapja mérgesen mondta, ha azt akarod, hogy hasonlítson, fényképészhez menj, mert egy művész mindig másként látja az embert, mint amilyen.
Bővebben:
Felavatták Balázs G. Árpád emléktábláját Horgoson
|
