Az őrző-védő jelleg hagyományát minden egyes vajdasági magyar építésznek fel kell vállalnia. Azzal, hogy az üres tér helyett emlékezéssel telített térbe tervezi épületeit – vallja, Valkay Zoltán zentai származású magyarkanizsai építészmérnök. Az architektusok munkájuk eredményét, kezük nyomát mindig ott hagyják, ahol éppen éltek és dolgoztak. A házakat nem lehet csak úgy elvinni valahová. Azok abba a földbe gyökereznek, ahonnan kinőttek. Valkay Zoltánnal az általa megálmodott Vajdasági Bírkózóakadémia épületéről beszélgetett Fejős Csilla. Az interjút a Magyar Szó közli.
A Vajdasági Birkózóakadémia megtervezése az eddigi legnagyobb megbízásod. Mik voltak az építészeti tervezés legnagyobb kihívásai?
– Igen, valóban a legnagyobb megbízásom. Kihívást jelentett a sport-rendeltetésben meglelni valami többletet és miként készíteni egy üzenettel telített sportépületet. Annál is inkább, mivel adva volt két egyébként különböző funkció, egy nagy edzőterem, illetve egy több kisebb egységből összeálló szállásadó (kollégiumi) rész. Úgy adódott, hogy éppenséggel ezen ellentmondás feloldásában leltem meg a ház architekturális mondanivalóját azzal, hogy mindkét rendeltetéshez sajátságos térformát rendeltem.
Bővebben:
Az alföldi szellemiség, lelkiség megtestesítője
|