A kispiaci Sárkány-sajtnak már messze híre ment, egészen Kikindától Zomboron át, Szabadkát és Magyarkanizsát is érintve, de saját hazájukban is próféták, ugyanis Kispiacon is vásárolják a termékeiket. Kispiaci kisüzemükbe azonban a munkásokon kívül nem engednek be senkit, ügyelve arra, hogy az egyedi receptúra még véletlenül se kerüljön ki, avatatlan szemek ne figyeljék a szorgos kezeket. Sárkány Jenő, a tulajdonos, egészen a kezdetektől elmesélte vállalkozásának történetét, és persze emellé jóféle Sárkány-sajt is dukált, aminek nem kell cégér, elég csak megkóstolni. Bár felénk nem terjedt el és nem is árusítják kicsiben. A sajt mellett tejfölt, tejszínt és joghurtot és készítenek. A joghurt és a tejföl esetében sokunknak a szabadkai az etalon, de Sárkányéké inkább tekinthető a miénknek, annál is inkább, mert a helyben felvásárolt kispiaci és kishomoki tehenek tejéből készül, teljesen adalék- és tartósítószer-mentesen.

Sárkány Jenő kitartóan dolgozik már évtizedek óta, ugyanazt az ízt biztosítva vevőkörének, és meglepő módon nem pályázatok révén szeretne boldogulni, mint napjainkban a többség, mert neki, illetve termékeinek neve van már a sajtpalettán. Persze, bővíthetne, növelhetné és korszerűsíthetné a kapacitást és a gépeket is, hogy az időszerű divatoknak megfeleljen, de neki esze ágában sincs a vidékünktől idegen kultúrákkal sem kísérletezni, sem felvenni a kesztyűt, hanem nemes egyszerűséggel csak három fajta sajtot állít elő hat munkásával, ami az „elúriasodott” világban már csodaszámba megy. Egyszerűség, jó és tiszta ízek, a tej legmegszokottabb feldolgozási formái és termékei, épp ez teszi érdekessé, mint valami régi vágású úriember, aki szavak helyett tettekkel és nüansznyi finomságokkal,  teremékei  egyszerű bájával bűvöli el környezetét. A kispiaci „sajtgyáros” sem törekszik fellegzős nevű sajtok készítésére, de minek is tenné, mikor az a néhány is lefedi a palettát, mindent, amire szükségünk lehet, mint a századokkal ezelőtti egyszerű világban, amikor igaz, nem ettek „vertest” a hasukkal, gyalogoltak mindenhová, és a kényszerű mértékletesség alapozta meg a hosszú életet.

Az irodája faláról is visszaköszönnek a régi emlékek, még az 1900-as évek elejéről is őriz képeket, ahol az ősei a jószágokkal együtt fényképezkedtek. Érdekes családi fotó, ahol a tehén is rákerül, szinte családtagként a képre. – A nagyszüleim akkor még túrót és tejfölt készítettek, én pedig abban az illatban nőttem fel, amit azóta is őrzök, így mondhatom, hogy ennek szeretete már az anyatejjel ivódott belém.

Bővebben: