A magyarkanizsai vállalkozók egyesületének tagjai közel egy hónapja, éppen a községnapra időzítve nyitották meg kiállításukat.

A magyarkanizsai mesterek, mesterségek és kézműipar a 19–20. században című kiállítást időszakosra tervezték, de azóta is töretlen az érdeklődés iránta, és az egykori iparosok utódai folyamatosan érkeznek a letűnt korok mesterségeinek féltve őrzött tárgyaival. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy állandósítják a kiállítást, és a vállalkozók egyesületének székhelyén bárki betekinthet a régi idők mindennapjaiba, különösen az egykori iparosokéba. Cégtábláktól kezdve régi képeken át az iparosok által használt tárgyakig mindent felvonultatnak, ami nemcsak a hagyományőrzés szempontjából fontos, hanem akár példaértékkel is szolgálhat a ma emberének, hiszen régen is csak kemény munkával lehetett érvényesülni, és ma is ez az elsődleges a vállalkozókat tömörítő egyesület számára, ahogy azt az elnöktől, Raffai Máriától megtudtuk. A dolguk nem egyszerű, sok küzdelem van mögöttük, de természetesen a sikerek sem maradnak el.

– 1932-ben a magyarkanizsai iparosság összefogott, és önerőből megvásárolt egy magántulajdonban lévő házat tevékenységének biztosítására, mert akkor is az volt az elképzelés, hogy a gazdasági tevékenység és a tagság felkarolása mellett kulturális rendezvényeket is szervezzen. Téglajegyek néven összeadták a pénzt, és megvásárolták ezt az épületet, amelyet ma is használunk. Ez a komplett épület az akkori iparosság érdekeit szolgálta, mindaddig, míg 1964-ben először bérbe vették tőlünk az épület egy részét, a régi mozit, majd később átruházták az Univerzal kereskedelmi vállalatra, vagyis eladták. De a vállalkozók sosem adták el, csak eltulajdonították tőlük. Tizennégy éve teszünk azért, hogy újra birtokba vehessük, hiszen a kanizsai kisvállalkozók kulturális és egyéb rendezvények megtartását is szorgalmazzák. Annál is inkább szükségét éreztük ennek, mivel a létszámunk 60 főre duzzadt, és a tagok szívesen részt vettek volna a rendezvényeken. A maradék épületünkben csak 35 fős terem volt, amely szűknek bizonyult. Sokáig sikertelennek és reménytelennek tűnt a törekvésünk, de a mostani tulajdonos rendelkezésünkre bocsátotta az épületet. Öt évre kaptuk el, és ingyen használhatjuk, mi újítjuk fel, úgy, ahogy nekünk megfelel.

Bővebben: